2003/06/29

Masodik nap.
Sokaig alszom, es barbies cukormazban ebredek. Lassan alakul a buksimban, mit is kell elhuznom meg otthonrol (azert furcsa erzes egy katonai tabort nevezni otthonnak) Aztan lementem a konyhaba es magamhoz vettem nemi reggelit. Aztan beinditottam a mosogatogepet es elkezdtem letorolni a szekrenyt. Aztan a torlesbol surolas lett. A konyhaszekrenyrol kiderult, hogy feher, arany gombokkal. A mosogato is feher, bar sarganak alcazta magat. A kisebbik lany csatlakozott az altalanos torolgeteshez, es egesz sokaig nem unta meg. Ez hatarozottan arra utal, hogy nem surun csinalja. Kb. masfel-ket oras munka utan mar nem ragadunk hozza a szekrenyhez. A padlohoz azonban meg mindig.

A szobamban is lathatova tettem a tukrot es ragacstalanna az ablakot, igy mar egesz jol erzem magam benne. Foleg, hogy hoztam egy adagnyi agynemut "otthonrol" sutyiban, mert tegnap este lefekveskor derult ki, hogy nemcsak az ablakot felejtettek el letorolni, de az agynemunek is van elotortenete. Es az nem a mosogep. Igy legalabb meguszom a rozsaszin-feher barbietakarot is:D

Elhoztuk a bringamat is, na meg a lancot es a lakatot is hozza. Csak a kulcsok maradtak otthon. De legalabb a pudingpor, a paprika es a delikat, mint Hazi Istenek, velem vannak:D Kezdek lassan berendezkedni.

A legnehezebb az egeszben, hogy takaritsak ugy ki, hogy ne erezze a neni kozben azt, hogy o milyen koszos es rendetlen. Pedig tenyleg:)
Mindenesetre azt mar eloadtam, hogy latom milyen szorgos, hogy mindig dolgozik valamit a haz korul, es nem csoda,hogy a munka meg a haz meleltt nem jut ideje takaritani. Najah. De ket ev (szo szerint!!!!) alatt nem volt fel oraja, hogy a tortamaradekot kidobja a sutobol???

A nappaliban pakolgatas kozben talaltam egy nyitott levetel. Megakadt a szemem a szocialis munkas alairason, es vegigolvastam. Kedden varhato egy neni, a helyi szervezettol, aki ellenorizni jon, hogy a no megoldotta-e a gyerekei nyari felugyeletet. En tovabbra sem ertem, hogy egy 8 es egy 13 eves lanynak miert kell felugyelet. Valszin ennel tobb van a hatterben....

2003/06/28

Nohat itt vagyok, ujra ekezetek nelkul, de ez legyen a legnagyobb bajom:)

Elso benyomasok.
A neni kesik, ha egy orat mond, legalbb gharomnegyedet a vegen. Sacc/kb azert eltalaltam. Bepakoltunk a kocsiba, a borondom megint megjarta,mert kereket vesztette. Persze a level, a fuszerek, felparzoknim, ful es hatvakarom ottmaradt, de holnap ugyis megyunk vissza a biciklimert, szoval nem gaz, csak ma este kell vegiggondolnom, mit is akarok meg elhozni.

A haz kicsi, harom haloszoba, furdo fenn, kis nappali, ebedlo, nagy, amde kihasznalatlan konyha lenn. A neni nem foz es a latottak alapjan nem takarit. Annyyira kosz van, hogy az mar engem is zavar. A furdoszoba lattan elgondolkoztam, hogy vajon milyen szinu lehet a kad. Azt hiszem amire elso korben szuksegem lesz itt, az egy vodor, gumikesztyu es egy honapnyi mennyisegu domestos. De lehet eleg lesz egy poharral is, azt felhajtom es meg van oldva a takaritas resze:) Ellenben van mosogatogep!!!! es akik kozelrol ismernek, azok tudjak, hogy ez kb olyan, mintha most jelentettek volna be, hogy holnapra lefogyok 15 kilot:D

A neni aszonta naponta siman elfogyaszt abbol a kek izebol, amit ebedhez a kezembe nyomott vagy 10et,,azaz 15 alkoholegyseget. Na most akinek van, az vegye elo a bridgetjonesat, es nezzen utana az kb mennyi. Akinek meg nincs annak leirom, hogy kb 10 uveg sor. Es asszem ez a minimum nala:()
Az ebed, ami egyben a vacsi is volt a megoldodott a kozeli fish&chips meglatogatasavl es ottnemi szilard elelem beszerzesevel. A szekreny ellenben tele van kajaval, ami alatt 17 (megszamoltam!!!!) fele kulonbozo reggelire valo gabonapelyhet egy doboz rizst, nemi fuszert, par konzervet es lezengo instantkajat kell erteni. A hutoben joghurt van, tej, sajt es valami azonosithatatlan allagu maszat. A maszat parja a hutoajton is megtalalhato. Inkabb nem tippelek.....

A szobam sarga falu es koszos. Mint kiderult a kisebbik lanyt lakoltattam ki, igy o ket honapig a novere nyakan log, aki ennek persze nagyon-nagyon orul. Hisz melyik 13 eves lany alma ne lenne, hogy a 8 eves huga a nap 24 orajaban a nyakan logjon??Megkerdeztem miert kellek en ide, kiderult, hogy valami szocialis munkas jart, akit a szomszed hivott ki, merthogy mennyit egyedul vannak. Szerintem ket ilyen koru kislany miert ne lehetne egyedul? Szoval nem muszaj, de igy gondolom kevesebb a baj. Furcsa tortenet ez na...

Az anyuka elvileg takarit a seregben (na ez tuti igaz, elvegre a varganak nincs cipoje, a takaritonal meg dzsuvas a lakas), az apa meg katona. Anyuka aszonta dogzani megy ma este pl. Kerdem en, melyik takaritono zuhanyzik le munka elott, lakkoz kormot, festi ki magat, huzza magara a kimenocuccat es libeg el "dolgozni"? Azt hiszem lesznek itt meg erdekes tortenetek, valami nem stimmt itt, azon kivul, hogy a mama meg nalam is lustabb, a lanyokrol nem is beszelve. De legalabb a piciny lelkemnek jolesik atudat, hogy nem vagyok a vilag leglustabb es legrendetlenebb emberekeje, ahogy azt a szuleim allitottak:)))

Voltunk a varosban is, csini am, kastely meg tengerpart, meg minden. Bar foleg a strategiai fontossagu objektumokat lokalizaltuk, ugymint fagyizo, gyorskajalda es undok szomszed. A tenger ellenben gyonoru es annyit kapok belole, amennyit csak szeretnek..igaz az ablakom dombra nez, de a part csak ot perc seta:)

A lanyok tovabbra is kedvesek. A nagyobbik erezhetoen megvaltozik, ha a baratai itt lognak, es persze, hogy a kisebbik ilyenkor fel akar tunni es beolvadni a nagyok koze. Es persze, hogy ez egyaltalan nem megy neki. De udvariasak, erdeklodoek, szot fogadnak az anyjuknak es mosolygosak. Ennek ellenere nem tudom mit fogunk egymassal kezdeni ket honapig, azt hiszem eleg sok jatekot, tennivalot, miegyebet kell kitalalnom, szereznem stb., hogy ne unjuk szet az agyunkat. Foleg en ne unjam szet. Mondom en ezt fel nap utan.

A neni aszonta, ahol doglozik a szakacsnal van egy au-pair egy cseh srac, biztos akarok vele talalkozni. Miert gondoljak azt, hogy ha kozeli orszagbol jovunk, akkor mi mar rogton orommel kommunikalni akarunk?? Mit szolna egy itteni ha pl ossze akarnam hozni egy hollanddal,hisz olyan kozel laknak egymashoz...:()
Ellenben azt is mondta,hogy a srac helyes, es squashrol is szo esett....En mindenesetre nem fogom eroltetni a talalkozast.

Megtapasztalom azt is, milyen a foldon fekve, avagy torokulesben gepelni, nem remlik, hogy valaha is lettem volna hosszabb tavon olyan helyen, ahol a gep nem asztalon van. De orulok, hogy van gep (amugy echte hp, torvenyes vindozzal, dvdvel , scannerrel, ami csak szem szajnak ingere), es hasznalhatom:) Ellenben ICQ nicsn rajta es a nagyobbik szobajaban van. Valahogy az az erzesem nyaron joval kevesebbet leszek net elott:/
De lehet ez nem is baj.

Aztán lekésték a repülőt. Így most három gyerek ugrál a nappaliban (mertháthogy Claire meg Megan - barátnéni+kislánya) is ittéltek tegnap-ma.
Én meg még mindig keresem a szavakat:/

Ja, amúgy ma költözöm ám úgy 1 óra felé. A néni a múltkor 3/4 órát késett, most is ennyire számítok. Igyekszem majd minél nagyobb mintát venni, aztán mindenféle, általam nagyrészt feledésbe merült statisztikai próbát, számítást elvégezni, középértéket és szórást meghatározni, hogy releváns eredményt kapjak a néni jellemző késési értékéről. Hátha így elkerülhetem a felesleges várakozások egy részét.
Szombat reggeli koránkelés. Át akartam aludni, pont azért, hogy ne érezzem azt, amit érzek, de mint látható, nem ment. A bácsi elhúzott a gyerekekkel a reptér felé, viszi őket Glasgow-ba az anyuhoz. Három hét ott, a többi Skóciában a nagyszülőknél.
Nem merem azt mondani, hogy hiányozni fognak,nem tudom őket szeretem-e, vagy azt az érzést, hogy gondoskodhatok valakikről, hogy szükségük van rám.
Brettől tegnap este elbúcsúztam , a semmitmondó "jónyaratjószórakozást"-sal és nem bírtam megállni, hogy egy puszit ne nyomjak az okos buksijára. Connor már aludt. Azt hiszem azért ébredtem fel, mert nem bírtam volna ki, hogy egy sziát ne motyogjak, mielőtt elmennek.
Mindezt úgy, hogy legszívesebben jól megöleltem volna mindkettőt, miközben valamilyen, számomra eddig ismeretlen módon kifejezem, mennyire szeretném, hogy jó nyaruk legyen.
De nem mertem. Félek, hogy soknak gondolnák, hogy nem értenék, hogy kínos lenne nekik. Félek, hogy ellöknének. Félek, hogy nem tudnám kifejezni, mi van bennem.

Connor a szobájában készülődött reggel és megkérdezte:
- Mész ma haza?
- Nem, nem, csak egy másik családhoz megyek nyáron.
- De szeptemberben jössz vissza?
- Aha.
- Cool.

A lelkem megölelte őt ezért az egy szóért.

Mire az érzés a számhoz ér olyan mondatok lesznek belőle, hogy "vigyázzmagadra", "nemfelejtettélelsemmit?" avagy "mossfogatinduláselőtt". Magyarázzam, hogy ez egy gyereknél mindent jelent, de szeretet nem?Azt hiszem kommunikációs problémáim vannak. És nem csak gyerektéren...

2003/06/27

Ja...beszéltem az öcsémmel és a húgommal is.

Nem biztos, hogy az öcsém Lyme-kóros, a vizsgálatok szerint 50-50% az esély. (Minek ehhez vizsgálat?Vagy igen, vagy nem. Nem? Persze hogy nem, mert ugye minden 100 kullancsból 1 hordozza a kórt és akkor is 50% az esély hogy nem fertőzi meg az embert.)
Antibiotikumot szed, lórúgásnyi adagot, és hiányzik neki a barátnője.
Két percre redukálódtak a többórás beszélgetéseink. Épp elvesztem az öcsémet. Megér ez még egy évet itt? Tényleg elvesztem?

A húgom azt ígérte megírja hogy zajlott le a kedvese és apu találkozása. Apu közepesen rasszista. A srác meg félvér fekete. És véletlenül futottak össze. Azt hiszem inkább nem képzelem el, megvárom a húgom beszámolóját.

Ugye nem lesz semmi bajuk nélkülem, és emberré nőnek egy zsarnok apa árnyékában?


geszt úgy hat-hét éves...
- Apa, mi az a zsarnokság?
- Az, ami itthon van. Az van, amit én mondok, és mindenkinek azt kell csinálnia, nincs appelláta.

Nem kellett tovább magyarázni.....

Most raktam le a telefon és iszonyatosan félek. Ma van apum névnapja, épp csak felhívtam, hogy felköszöntsem. Megkérdezte, mikor megyek haza.
- Karácsonykor, ha kibírom addig.
- És mi lesz az egyetemmel?
- Halasztok még egy évet.

Csönd.
- Te tudod..
- Igen én tudom.
- ...de minél tovább halasztod annál nehezebb lesz, annál később fejezed be, romlanak a munkalehetőségeid......
- Apa! ÉN tudom.


A f@szt tudom. Vegyétek már észre, hogy zavarodott vagyok, bizonytalan és kicsit kétségbeesett. Vegyétek már észre, hogy egyáltalán nem vagyok biztos magamban, de azzal, hogy befolyásolni próbáltok csak azt éritek el, hogy lelkiismeretfurdalok és ettől aztán rosszul érzem magam. És hogy ne érezzem rosszul magam bebújok a fényes-fémes csigaházamba, ami pöpecül véd a vélt és valós támadások ellen, aztán onnan figyelek kifelé, amíg mindenki el nem takarodott jó messzire, talán örökre megbántódva. És persze, tudom, hogy szeretetből, meg jót akarva, de istenem, hadd tudjam én, nekem mi a jó. Vagy ha nem is tudom, hadd próbáljam meg kitalálni. Miért hiszik azt köröttem, hogy nem vettem figyelembe annyi dolgot, amennyit csak tudtam? Megmértem szépen mindent, egyesével, akkurátusan, telepakoltam a mérleget plafonbámulás közben. Volt rá időm, nem zavart senki.

És félek hazamenni, persze, hogy félek. Félek, hogy nem lesz pénzem, mert nem lesz, félek a függéstől, az egyetemtől, a befejezéstől, a fene nagy szabadságtól, az élettől, a felnőttségtől. Kijönni is azért jöttem ki, mert féltem. Lehet mások számára ez tűnt a bátrabb útnak, de a saját mércém szerint ez volt a könyebb. Elmenekülni a problémák elől, amiket nem tudok megoldani. Azok a fajták elől, amik idővel úgyis eltűnnek, vagy ha nem is, legalább a köd eloszlik, és megoldhatókká válnak számomra.

És most félek, hogy nem jól döntöttem, bár tudom, hogy nincs ultimate jó meg rossz döntés, egyszerűen csak máshogy alakul az életem. Sosem fog kiderülni, hogy mi lett volna jó avagy rossz. És én most a hazamenetel lehetőségét szalasztom el. De minden alkalommal, mikor felülvizsgálom a döntésem mélyebbre rágom magam önnön húsomba az okok után kutatva. És minél mélyebbre érek, annál jobban fáj. Fááááj. De már nem sírok, épp elapadóban a könnyem.
Döntöttem. Vállalom.

(Ez az kislány, csak keményen, vértet fel, és mindenki menjen a picsába. Csigaház-projekt starts.)
Unatkozom. Ami rosszabb, még magamat is unom. Rinyálok is hozzá egy kicsit, csak úgy magamnak, mert miért ne. Most ez is jól esik. De ha valaki elkezdene sajnálni, vagy beszélgetni velem, azt is unnám. És még a palacsinta is megülte a gyomrom. Nyifi-nyafi. Szánalmasság a köbön.

2003/06/26

Némi utánérdeklődés után sikerült kiderítenem, hogy a Magyar Nagykövetség honlapja a www.huemblon.org.uk címen érhető el. Ez épp csak egy fokkal jobb, mint az alább említett. És a készítőként egy geri13@freemail.hu-s cím van megadva. No comment. Ehhez képest a Brit Nagykövetség honlapja így néz ki.

Ennyire nincs pénz? Biztos vagyok benne, hogy lehetne diákot találni, aki ingyen avagy fillérekért megcsinálná már csak a referenciáért is.
Ehh...
Csodamodern új kezelői felüleltre költözött a blogger, de ami a legjobb, hogy az elcseszett archívjaim is eltűntek:)

Tegnap gyönyörű idő volt, olyan nyárféle. Egész nap mostam, meg teregettem. Végre végre nem a szárítógép, ami ugyan egyszerű, mert az ember belenyomja az adag ruhát, aztán 90 perc múlva kiveszi hótt gyűrötten és puhán. Más érzés kosárba pakolni, kivinni, kirázni, kicsipeszelni a tűző napra, a fújó szélbe, ahol fél óra alatt megszárad, időnként ellenőrizni, mit lehet leszedni, majd a kosárba hajtogatni és bevinni. Szertartás. Nap-, nyár-, szél- és fűszagúak a ruhák, és egy pillanatra megállok, a pizsama felvétele közben, hogy beszívjam.

Amúgy meg hajnal négyig Harry Pottert olvastam (ki), és jelentem, tudom ki hal meg. De már az, hogy folyamatosan ezt vártam, elrontotta az élményt picit:/

2003/06/25

Levél a Magyar Nagykövetségnek:
Tisztelt Hölgyem/Uram!

Érdeklődni szeretnék, hogy a http://hungary.embassyhomepage.com
címen található honlap a londoni Magyar Nagykövetség hivatalos oldala-
e. Amennyiben igen, akkor sajnálatomat szeretném kifejezni, a site
idejétmúlt és alacsony grafikai minőségű megvalósítása miatt. Remélem
mihamarabb sikerül ujraterveztetni az oldalt, mert
ez így finoman szólva nem válik dicsőségünkre.

Üdvözlettel:
V V
Crazytown: Butterfly. Istenem, hogy én mennyire nem szerettem ezt a számot. A százhuszadik hallgatásra, már kimondottan idegesített. Mégis benn volt abban a külön könyvtárban, amit a szeretkezésekhez raktunk be, mert az exnek tetszett, így én sem bántam nagyon. Ma leadták a rádióban, megálltam a konyha közepén és értettem a szöveget. És elsírtam magam, mert amit eddig egy idétlen, semmitmondó számnak tartottam, arról kiderült, hogy gyönyörű szerelmi vallomás....
Kisétálok a konyhába és enni adok a kutyáknak, közben az Anitára gondolok. Az Anita a magyar lány, akihez ma is elbicikliztem, és kiderült, csak húsz percre lakik. Az embernek csak tudnia kell a megfelelő utat. A dolgok baromi egyszerűek, ha az ember tudja a megfelelő utat.

Az Anitaéknál valahol valami menet közben elromlott, talán ő volt tapasztalatlan két tinédzser lánnyal, talán túl lelkiismeretes volt. Alázták úgy, hogy a felét sem értette, lekurvázták, levegőnek nézték.Holnap reggelig bírta, megy haza végre. Pár napja már a netre sem menekülhetett, mert a lány elvitte a kábelt. No kompjuter, no internet, no e-mail szülőknek, barátoknak. Ma átvittem a kábelt innen, és együtt kacagtuk tele a házat, hogy átvertük a hülye picsákat. Megmutattam neki, hogy kell két perc alatt szétkapni a gépet, meglazítani a tápkábelt (vajh ez amegfelelő szó rá?) a vinyónál, majd visszacsavarozni mindent, mintha mi sem történt volna. Csak épp holnap reggeltől kezdve a drága kis 12 éves ír cukorfalat nem fog emilezni egy ideig...ahogy az itteniek problámamegoldó szokásait ismerem, jó ideig.
Az igazságérzetem úgy vigyorog, mint Ludas Matyi miután elpáholta Döbrögit.

2003/06/24

Katt. Jellegzetes hang, össze nem téveszthető. Halk, mégis hallatszik az egész házban. Kihúzom az egyik telefonzsinórt, bedugom a másikat, netre mászom. Persze, nem bűn ez, a bácsi megmondta, netezzek, amikor csak szeretnék. Csak a lelkiismeretem kattog folyamatosan, miszerint túl sokat.Mintha csak valaki megkérdezné belül: Már megint olvasol?

Felrémlik valami évekkel ezelőttről. Otthon, tizenévesen, rákaptam az olvasásra és azóta sem tudtam róla leszokni. A szülők persze örülnek, hisz harmadikosan egy hét alatt végzek a Winnetouval (Harminccentis, tizenötkilós kiadás kétméteres betűkkel és tizes sorközzel:)), ezek után megállíthatatlan vagyok, és szisztematikusan átrágom magam az összes könyvön, amit a házban találok (anyum a mai napig nem hiszi el, hogy nem tud otthon olyan könyvet felemelni, amibe legalább bele ne kezdtem volna). Olvastam a vécén, iskolába menet, a pad alatt, öltözés, fürdés, főzés, mosás, utazás, séta, munka, fogmosás, alvás, tévézés alatt, helyett, közben, ágyról, fáról, pokrócról lelógva, hason, hanyatt, fejenállva. Olvastam Szilvási Lajost, vízvezetékszerelői kézikönyvet, szexuális felvilágosítót tinédzsereknek, mesét, sci-fit, fúrógépjótállást, szabadföldet, népszavát, bobótésgóliátot, édentőlkeletrét, aranyjánospetőficsokonaiösszest, józsefattilát,limonádédzsót, jókait, a végén már a lexikont is.

Gyűlöltem apámnak segíteni. Segíteni jah....itt a segítség alatt fizikai munkát, némi megalázást, gúnyt és ordítást kell érteni. A vécére menekültem, kezemben egy könyvvel és ottfelejtettem magam.
- Mit csinálsz?
- Olvasok.
- MÁR MEGINT OLVASOL? Miért nem főzöl, mosol, takarítasz, téglát pucolsz, mész, jössz,hozol, viszel, beszélsz, segítesz? Mit képzelsz, milyen ember lesz így belőled? Tanuld meg, az élet nem habostorta, csak szorgalmas munkával jut előbbre az ember....
és egyéb ilyen bölcsességek apám szájából...
Egy idő után, már nem mertem mondani. Tévézek, épp menni készülök, öltözöm, fekszem, vagyok, írok, vigyázok, megyek, jövök, varrok, vágok, eszem, iszom, élek, halok.

Aztán felnőttem.
Volt, hogy munkát, sulit, miegyebet lógtam el egy jó könyv miatt.
És megérte. Minden egyes kibaszott betű megérte.
Tegnap szinte végigaludtam a napot. Lehet vashiányos vagyok. Vagy álomkóros. Depressziós. Agyhúgyköves. Pszichopata gyilkos. Alvajáró. Vagy hipochonder:)
Mindenesetre így utólag jobban néz ki, ha azt mondom, csak készültem arra, hogy az éjjel mást fogok csinálni.

Úgy kezdődött a dolog, hogy fél hat felé elkezdtem Harry Potter 5-öt olvasni. Filmszakadás. A következő kép, hogy hajnali három óra, dideregve fekszem az ágyamon, amikor is a betűk úgy határoztak, ők bizony itt most szabotálják a továbbolvasást és csendesen egymásba olvadtak. Így feladtam a harcot, de most gonosz leszek,kielégítem a bosszúvágyam (he-he) és elárulom, hogy a 439. oldalig (angolul kb. fele olyan lassan olvasok, mint magyarul:/) senki kulcsszereplőt nem nyírt ki a Rowling néni, ellenben megörvendeztetett némi kacagással..is:)
Eddig ez tetszik a legjobban az összes közül, bár sötétebb a hangulata, mint az előzőeknek, érezhető a fejlődés, nem kicsit (Elmaradtak végre az előző részek zanzásított leírásai a történetből, valamint annak százhuszadszori ismertetése is, mi az a kviddics. Megmaradtak ellenben az idegesítő kiszólások a történetből, sokszor feleslegees magyaráz(kod)ásokkal. De végülis ez egy gyerekkönyv, nem?).
Igyekszem a maradék 320 oldalt ma este felfalni, hogy aztán sírhassk, milyen hamar vége lett:))) Olyan érzésem van, mint mikor először olvastam a GYUát, vagy Vonneguttól a Titán szirénjeit. Szeretném, ha vége lenne, hogy ne csak a szálakat lássam, de a mintát is, amit kiadnak; ugyanakkor késleltetném a véget, amennyire csak lehet, mert isteni érzés fonódni látni a történetet, összeszedni a téglákat, és pakolgatni egymásra, vajon melyik jön a másik után.... Persze, hogy mindig a mohóságom győz, fene a türelmetlen valagamba, nem rémlik, hogy valaha lassan élveztem volna egy könyvet:/

2003/06/23

Bájosan görcsölgetek a gép előtt, és bárhol máshol lennék, csak ne itt és ne egyedül.
Már reggel éreztem, hogy délig ágyban kell maradnom. Nem segített persze, de legalább rövidült a napom.

2003/06/21

Megint Annie Lennox......beleborzongok, ahogy a basszus rezgeti az üveget....
"And these are the years that we have spent
And this is what they represent
And this is how I feel
Do you know how I feel ?
'cause i don't think you know how I feel
I don't think you know what I feel
I don't think you know what I feel
You don't know what I feel
"

Találkoztam a családdal, a nyárival, az ideiglenessel, a majdanival. Anyuka egyedül, apuka Angliában, 13 éves meg 8 éves lány. A kicsi szeplős, duci, mosolygós, kékszemű. Gyönyörű. Első pillantásra egymásba szerettünk:) A nagyobb épp abban a korban, mikor a külsőségek rengeteget számítanak, főleg a minél felnőttesebbnek levés. Kamaszodóban épp. Azt hiszem vele nehéz dolgom lesz. Főleg, mert ahhoz, hogy megértsem olyan részeit kell az életemnek előkaparni, amire nem emlékeszm szívesen. Az anyuka szikár, sótlan, erőtlennek kinéző, kicsit nemtörődöm. Így első látásra. Saját bevallása szerint is mindig késik, de ez megszokható. Azt mondták, nincs szigorú napirend, főleg nyár révén, nincs nagy takarítás iránti igény stbstb. Jövő szombaton költözöm, két hónapra. Ja, nem táborban laknak, van a lakásban net, használhatom is (bár a nagyobbik is sokat lóg onlány).

Azért szarvashibát simán lőttem.
Érdekesen új akcentussal beszélnek.
- Honnan származik a család?
- Belfast?
- Hm, ez ír akcentus lenne?
(hidegen) - Nem ír. Belfasti.

Puff. Bele a közepébe, tenyérrel, szépen. Ergo "britek". Azaz protestánsok. Pillanatra megfagyott a levegő. Phüüüüüüüü....

2003/06/20

Most jöttem rá, hogy elhanyagoltam a pozitív megerősítést a gyerekekkel való kapcsolatomban. Vagy legalabbis nem tulajdonítottam neki akkora fontosságot, amekkorát kellene. Pedig basszus, így működöm én is! Ha megdícsérnek, sokkal jobban dolgozom, mintha állandóan szidnak:() Miért gondoltam, hogy egy gyereknél nem így van? De hát sokkal könyebb házsártoskodni, mint dícsérni. Nem is tudom hogy kell dícsérni úgy, hogy érezze is azt, mennyire komolyan gondolom:((

Holnap találkozom a nyári munkaadómmal. Majd referálok. Kíváncsi kíváncsi:)
Telepátia, mondja megint, mikor épp akkor csörgök rá, mikor nekem ír levelet.
Maradhatok.Ezt már az egyetem évenként változó színű (a foszöldtől az uvnarancsig), ámde jó ideje változatlan tartalmú Tanulmányi és Vizsgaszabályzata kimondja. Azt hiszem ennek tulajdonképpen örülök. Ugyanakkor fáj is. Bár ahogy a Pontosan Látó Barátnő is megírta: "az államvizsgát pedig ne hiányold, olyan mint a halál, halasztani lehet, de elkerülni nem...:)"
De azért mind a ketten tudjuk, hogy nem ez a lényeg. Nem az államvizsga. Nem maga a vizsga. A szabadság, a fene nagy szabadság, amit általa kapunk, az egyetemi évek vége, a Nagybötűs Élet, a felnőttség, a VÉG.

Annie Lennoxot hallgatok, és a világot magamhoz ölelném. Csak úgy, kicsit szomorkásan, nagyon szeretve.

Rájöttem, hogy buta vagyok. Műveletlen mondhatni. Hogy rengeteg mindent tudtam, igen, érettségi után tényleg bármihez hozzá tudtam szólni. Azóta meg csak felejtek. És szégyenkezem. Tegnap pl. nem voltam benne biztos, hogy ami beugrott évszám, az tényleg a Honfoglalás-e vagy össze-vissza keverek mindent. Elvörösödtem zavaromban, és nagyon szégyelltem magam. Még most sem merem leírni, ide sem, mert nem vagyok benne 100%osan biztos.
És ugyanígy elfelejtettem mi Madagaszkár fővárosa, hogy készítik az alumíniumot, hogy alakul ki az alfa-béta-gamma sugárzás, hogy hívják a harmadik tiszta szén molekulát a grafiton és a gyémánton kívül, hogy kell kiszámolni egy gúla felületét....mi az allergia, hogy müködik a vese és milyen részei vannak, mi a tnt, mikor született Vörösmarty, mi a disztichon, ki mondott és mit, ki kivel, hol háborúzott, kötött békét, szeretett, ölt, miért kék az ég, hány fokos a nap, miért vörös a Mars......... Pedig imádtam ezeket tudni, egyszerűen tudni, hogy milyen szabályok alapján müködik a világ körülöttem, minek mi a neve, módja, sorrendje.

Kicsit mintha a hatalmam vesztettem volna el a dolgok felett.

2003/06/19

Most olvastam E. levelét, és irigykedem. Nem nagyon, csak úgy közepesen.
"kepzeld, eljott velem az allamvizsgara, de ez mind semmi, vegig simizte a hatam, nyugtatott es elbuvolt mindenkit a kornyeken es szerintem nagy reszben neki koszonheto, hogy ugy mentem be vizsgazni mint a megtestesult nyugalom..."
Énisénisénisénis mostakarom!!

Nem mintha ő nem érdemelné meg. Sőt.
Irigy vagyok, hű, de mennyire. De kezdem ezt elfogadni. Igaz négy éve kezdtem, és azóta nincs haladás e téren:)
De legalább nem mástól irigylem EL a dolgokat, csak én is szeretnék.
Most pl. optimista lenni. Azt érezni, hogy leállamvizsgáztam. Szabadnak lenni.

Azzal, hogy idejöttem, csak kitolom az egyetemet. A fiatalságomat. Ennyire félnék tudat alatt felnőni?

2003/06/18

Ma voltam a magyarlánynál, ez három és fél órás bicikliutamba került.
Nem tudom, hogy megérte-e.

Radiohead. Biciklikerék. Nem főztem a bácsinak vacsit. Igen, alig várom.
Majd egyszer elmesélem, de nem most. Nem most.
Ilyen nincs, ilyen nincs, ILYEN NINCS!

Basszus. Fél évet húztam le itt, mire kiderült, hogy kb tíz percnyi bicikliútra ugyancsak egy magyar lány au-pairkodik. Mindez persze ma este derült ki. Ami a dolog csattanója, hogy egy hét múlva megy haza. Végleg.
Azon gondolkozom, mennyivel más (jobb?) lett volna az elmúlt fél évem, ha ez előbb kiderül. Ha a közös tanárnő pl. veszi a fáradságot és utánagondol a kérdésemnek, miszerint ismer-e más magyart. Az vigasztal, hogy azt tartom, mindennek oka van. Vagy legalabbis van valami előnye.

De az egészen már csak röhögni tudok, mert ilyen nincs:D

2003/06/17

A bácsi erőt fejtett ki, és gondot okozva magának egyszeri említés után megtett valamit. Sőt! Valamiket.

Ennek következtében egybesült a bokaláncom két vége, valamint megkaptam Brett régi ágyát, és az én idétlenem került a szemétdombra.
Csodálkozik csodálkozik.
Felhívtam a Dolgokat Pontosan Látó Barátnőmet. Telepátia, mondja, mert vagy két hete nem hallottunk egymásról, és ő ma írt nekem.
Ő olyan, akiben megbízik az ember. Én legalábbis. Az életemet rábíznám. De vicc nélkül, most komolyan.

Juhhúúúúúúúúúúú....................üvöltöttem a folyosón, és ugráltam örömömben, miután a telefont a helyére csaptam.
Lehet jön a G. , lehet jön a G:DDDDD

Nem voltunk ám mindig barátnők, pedig alsó óta ismerjük egymást, csak neki sokáig más volt a Legjobb Barátnője (akivel a sors fura fintora folytán egy padban töltöttem el a gimnáziumi éveim, és amolyan barátnőfélékké váltunk). Aztán a sors újabb fintora azt hozta, hogy ő meg az LB egy suliba kerültek, és nem találták a közös hangot, aztán én meg ő kerültünk egy suliba. Egy évfolyamra. Először nem tudtam, örüljek-e, mert akkor már évek óta nem beszéltünk, és az előző kommunikációink is főként a tanulással kapcsolatos szidalmakra szorítkoztak. Aztán kiderült, hogy valahogy egy iránybe fejlődtünk. És ennek a jelek szerint mindketten örültünk. Így adódott, hogy időnként egy lelkizős teázást megejtünk együtt, akár éjszakába nyúlóan, ahol megbeszéljük Mindazokat A Dolgokat, Amikről Barátok Beszélni Szoktak. És mindezenközben valahogy bekerült a Hozzám Legközelebb Álló Négy Ember közé. (Mellesleg általánosban nyelvtanversenyre jártunk együtt, és ő volt a Nagy Rivális, akinél sosem tudtam jobb lenni:DD)

Elolvastam a levelét. Aztán elolvastam a csatolmányt. Aztán elpityeredtem.

Jó lenne mellettem tudni. Azt hiszem ketten
a) sok őrültséget tudnánk itt csinálni.
b) átvészelnénk egy évet ép ésszel.
c) életváltoztató tapasztalatokat gyűjtenénk.
d) nem unatkoznánk (ennyit).
e) megtanulnánk angolul.

ps: Érdekes, hogy amúgy a nagyon közeli baratnőim egymással nem igazán tudnak mit kezdeni. Úgy érzem én vagyok a halmazuk metszete.
a) A probléma
Láthatatlan szálakon függsz. Megpróbálsz egy képhez hasonlítani, anélkül, hogy tudnád. Metaforikusan kifejezve "lárvává" akarsz válni. Az Alvilág Istene olyan mesterien elvarázsol, hogy képtelen vagy különbséget tenni kép és természetes forma között. Olyan ez, mint egy vírus, ami benned élősködik és aminek olyan hosszú a lappangási ideje, hogy már nem is emlékszel, mikor és hol fertőzhetett meg.


Egy lárvaszerű vírus vagyok, képtelenül különbséget téve a forma, az élősködés és a szálak között, egy Isten fertőzött meg.

....mióta az eszemet tudom, hasonlítani akarok....
Mikor mihez.
Most épp magamhoz.
Van ékezetem:DDD

Elkezdhetem megírni a halasztási kérelmet. Kezdhetném. Majd.
Elvakartam a labamon az apro sebet, es most verzik. Nem nagyon, csak egy rubinpiros felgomb kerekedett ki a borbol. Szep. Eltorlom az ujjamal, es lenyalom. Vasizu es picit hanyingerem van tole. Hanyingerem van magamtol.

Fel perce hivott az iroda, hogy kellek az uj csaladnak Carrickfergusban. Mondhatni idealis vagyok. Ket kislany, 13 es 8 evesek. Ket fiu utan nagy valtozas lesz ez a nyar azt hiszem. Ezzel az is eldolt, hogy penz. A fun marad max hetvegere. Gyava gyava gyava.

"A piti tetozik."
Nem vagyok jol, nagyon nem.
Felhivtam ma Klarinenit, tenyleg tenyleg lehet-e az egyetemen ket evet halasztani egymas utan. Ott fekudtem az agyon es titkon szoritottam, hogy mondja azt, hogy megvaltoztak a szabelyok, nem leht, no way, haza kell mennem, es kesz. Es akkor bogve, szomoruan, es atkozodva mennek haza.
De felelosseg nem lenne rajtam, egy cseppecske sem. Dontottek helyettem, kesz, en haritok, en csak azt csinaltam, amit a korulmenyek hoztak. Szorri, nem vagyok hatassal az esemenyekre. Almodik a nyomor. Igy maradok, es vagyakozom haza. Allamvizsgazni.

Felhivtam A.-t is, hogy sikerult a tegnapi allamvizsgaja. Persze jo lett, mit jo, kituno, hu ennek mennyire orultem, hat ezen is tul lehet lenni. Nyomorultul erzem magam, hogy en nem vagyok ott, reszt akarok venni a szenvedesben, az unneplesben, a buliban, a sirasban, a komoly elet kezdeteben, ahogy reszt vettem negy even keresztul az evfolyam eleteben, a vizsga elotti idegeskedes a folyosokon, az alvas a rektori piros szonyegen a beszamolo elott. Mar nosztalgiazom, pedig hol vagyok meg a vegetol. Ket evnyire, pontosan ket evnyire. Meg az is lehet, hogy mire befejezem az egyetemet EU tagok leszunk. Oteves egyetem nyolc ev alatt. Kiraly.

Igy perpill a halalba kivanom a nyelvtudast, a tapasztalatot, az esot, mindazt, amim itt van vagy lesz. Nem honvagyam van. Mas elet iranti vagyam van.

2003/06/16

Tegnap megint lerobbant a biciklim. Annyira remenyvesztett lettem ettol a tenytol, hogy 45 perc biciklitolasos gyaloglas utan alomba sirtam magam az agyon.
Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy egy biciklitol fugg a lelki epsegem. Azt hiszem, nekem a szabadsagot nem a repules fogja ezek utan jo ideig jelenteni, hanem a ketkereku drotszamar. Fura fintor. Meg Elet. Csak hogy kozhelykedjek kicsit.

De elvileg holnap mar javitas alatt lesz. Csak gyozzem kivarni:()

2003/06/14

Miriam beszel. Mondani akar valamit, de elsore nem ertem. A lenyeg: onkentes munka, no penz, akar ket honapig is, sok munka, meg tobb munka, nagyon-nagyon sok munka, sok ember, sok uj ember, sok uj erdekes ember, koszt, kvartely, no penz, no penz, no penz. Ha nem jonne ossze a bebisinterkedes mas csaladnal nyaron, talan mehetnek ide, mondja. Nezzuk. A penz jo. A penz kell. De csinalni vegre valamit, fontoskodni, rohangaszni, lotni-futni fel-ala-szet-ossze-vissza jobb. Letelemem, vagy mi.
Epp dilemmazok.
Tegnap este bebiszitteltem, neni mosolygos, bacsi kopasz, gyerekek erthetoen beszelnek, gyonyoru kek szemuk van, es fel ora kerdezoskodes utan megnyilnak. Dinoszauruszozunk, repcsizunk, estimesetolvasok ne`mi segitseggel, aztan sirasra rohanok fel, hatat simogatok, kislampat kapcsolok, ablakot nyitok.
Kicsi, puhak, es szukseguk van ram. Ellenallhatatlan kombinacio.

Ma kirandulas Bangorba megint. Azt hiszem, jobban szeretek egyedul felfedezni eloszor. A sajat tempomban menni, ott megallni, azt megnezni, amit en szeretnek, fenykepezni otpercenkent, almodozni a parton, bokaig furni a labamat a homokba, es sutni a napot. Aztan mikor mar kielveztem, johetnek a tobbiek, tarsasaggal egyutt elni vegig hasonlot. Miriam es Philip. Mas esetben aggodnek, hogy felesleges harmadik vagyok, de nem veluk. Figyelek es tanulom az aprosagokat, amitol nem erzem magam otodik kereknek a tarsasagban, pedig latszik, hogy szeretik egymast, latszik, hogy osszetartoznak. Hol csak izzadva menetelunk, hol vihancolva lepkedunk. Meleg van, tuz a nap. Ez a 26-28 fok mar kanikula itt, a huvos tengerparti szel is csak egy picit segit rajta csak. Heverunk a napon, alattunk melyen a tenger, a strandon sok-sok ember, de a zaj nem hallatszik hozzank. Heverunk es gyumolcsot, friss, magos barnakenyeret tomunk a szankba sajttal, eper, szolo, barack, kiwi, viz, viz, viz. Aztan probalgatom mire emlekszem nemetbol, csak a vicc kedveert. Komoly dolgok kerulnek szoba, majd kacagas megint. Csak fekszunk a kovon, gondtalan szombat delutan. Atsut a szememen a nap, ahogy ott fekszem es probalom felidezni a fakat es a tengert, az utat idaig, de nem megy, ujra es ujra ki kell nyitnom a szemem latni, latni, latni..... es azt akarom, hogy most itt, alljon meg a pillanat, amig nem vesem be ezt a percet egy eletre, es pakolom el jol.

Tul sokaig hevertunk, a legkozelebbi vonatallomas pedig haromfele van. Vagy jobbra, vagy balra, vagy a jobbranal is jobbrabbra. Nehez kerdes, hogy az idos holgynek, a laza csavonak, vagy az oreg bacsinak higyjen az ember. Elindulunk, meg van huszot percunk, tiz perc, ot perc, harom perc, nem erjuk el. Halljuk a vonatot, talan a sarok mogott....Loholas, meleg, izzadas, pliz, pliz, pliz, hopefully...lets run....
Az ember ilyen utolso pillanatig remenykedos fajta (tudnank enelkul letezni amugy?), hatha most kesik az amugy mindig pontos vonat, hatha, hatha.
Nem kesik, de elerjuk. Philip szalad, es van valami gaz az indulas korul. Tudom, hogy nem lehetett maskepp. Nekem ezt, itt, most el kellett ernem.

A kezem negerbarna, magamhoz kepest......najah.....konyoktol lefele. Raszokom a trikora, mert ez tobb mint vicces igy:)




2003/06/13

Megmondtam.
-Hany szazalek? - kerdezi.
-90%..de a sulitol fugg.
-Wohooo!
-...de..Bruce...mindenkeppen szuksegem van szeptembertol az autora. Nem birok ki meg egy evet csak biciklivel, bele fogok orulni a bezartsagba. Es te nem akarsz egy orult au-pairt a gyerekeid melle...
Ok, ertem, akkor szeptembertol lesz egy robogod.


Udv gyomorgorcs es lelkiismeretfurdalas.
Csunya a szemem, es persze kamillateat nem kaptam. Van mindenfele csini kutyu, gyogyszer, oblogeto, torokfertotlenito, antibiotikum, termeszetes gyogyszer, kamillas krem, szinezett tabletta, szopogatos cukor, kisdoboz, nagydoboz, szinesdoboz, kistegely, nagytegely, feher, atlatszo, kence, fice, tillarom. Kamilla nincs. Hazafele biciklizve mar arra is gondoltam, hogy szednek valamelyik reten. De ott sincs. Meginterjuvoltam a bacsit, azt mondta talan Belfastban, valamelyik bioboltban. Ki hitte volna, hogy a kamilla ilyen extravagans dolog errefele:() (Emlekszem, otthon a nagynenivel masztunk ki az utca vegi szantora buzaviragot es kamillat tepkedni. Leforrazas, leszures, es remenykedes, hogyha megmosom vele a hajam , majd szoke lesz. Mar akkor is naiv voltam. Es a szanto helyett is Osan van mar...) Addig meg hasznalom az allatokon nem tesztelt, atlatszoan budos, valami kivonatot tartalmazo szemoblogeto lottyot. Mar gennyes a felso szemhejam. Undorito is mellesleg. Ize, nem is annyira mellesleg:(

Hazafele elkepzeltem, hogy megvakulok, es csupan a gondolatra osszeszorult a gyomrom. Nem akarok nem latni. Latni akarok. Az ember rogton remeket almodik maga kore.

Itt senki nem ertene, ha azt mondanam, felszemu Jumurdzsakkent jelenhetnek meg lassan.
Itt nem ertem, miert mondja a kissrac a holnapi 19 fokra, hogy hoseg lesz.
Itt nem ertik, ha az szalad ki a szamon, hogy jo.
Itt nem ertem, mi a jo a jeghideg uborkas uditoben.
Lassan hathonapos kulturalis sokk utohatas.
Talan konzultanom kene az orvosommal, gyogyszereszemmel.
Valami valtozik belul, es azt hiszem nem jo fele. Eddig magamnak irtam ide, meg kicsit az otthoniaknak persze. De fokepp magamnak.
Most hogy egyre inkabb olvasok mas blogokat is, azt szeretnem, ha engem is olvasnanak. Es ez megvaltoztatja a szandekot.Vagy csak egyszeruen oda kell figyelnem.

Remlik valami, talan fizikabol(?:), a megfigyeles megvaltoztatja a rendszert, igy tulajdonkeppennem tudunk valos informaciot szerezni semmirol.
Most okoskodom?


Sms.
"Mit csinalsz hetvegen?" Vilagot valtok, mi mast....
"Miert, van valami otleted?" Ha el akarsz hivni valahova, miert nem azt mondod, miert kell otszor korbefutni a krikettpalyat??
"Semmi sajna." Akkor most mi van?
Hogy miert nem lehetunk csak egy iciripicirit nyiltabbak a masikkal.Nem harap.
...f@sztnemharap...
........VV kérelmet nyújtott be az önkormányzathoz, hogy az általa beépítési kötelezettséggel vásárolt lakótelek magánforgalomban történő..........Dr. VV.........Varga Margit (1941-) VV (1930-) Vass György ..........Dr. VV Lia látja el a MediMedia Információs .........vezérőrnagy Országos Parancsnok Csóti András bv. dandártábornok Országos Parancsnok Általános Helyettese VV bv...........volt. Itt is folyamatos csökkenés tapasztalható 1994-től napjainkig. VV a Gazdasági Hivatal ........dr. VV dandártábornokkal, a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának gazdasági helyettesével. Elhangzott.................območju v Prekmurju Vrsta učbenika: zbirka nalog in vaj za sporočanje Avtor: Devecsry László Recenzent: Lenke Lázar, VV, Mária Pisnjak.....................links. Children with: Borza Endre Children: Borza Endre. VV Born: 1930; Married to Borza Endre............................ A Kárpáti Igaz Szó 1998 októberi számában VV beregszászi tanárnő ragadott tollat és emelte fel a hangját a tantárgy mellett.................a kapcsolatot. VV (V). Küldő ország: Magyarország. Város: Budapest. Küldő szervezet: AIESEC, Gödöllő............R. modul). 2001. 05. 23. jeles. -. Jeles. V. évf. rövidebb félév. VV, GTK III. (). Nagy Ágnes, GTK IV. (controlling-TQM). 2001. 05. 02. jeles. jó..........(anyja neve: Libicz Zsuzsanna). dr. Farkas József (ügyvezető). (anyja neve: VV). 4. A pénzügyi intézmény. 4.1. neve...............

119 van belolem a Googlen. Kevesebb, mert vannak ismetlodesek. Van aki "csak" anya volt. Vagy doktor van. Tanarno. Dandartabornokhelyettes. Kerelmezo. Kuldott. Vagy csak egy nev a sorban.....

2003/06/12

Elhataroztam, hogy kivarok. Nem beszelek en sem, nem kozeledek, nem nezek, nem mondok, nem erzek.
Ha jon, ha tesz egy fel lepest is elfogadom, nyitok en is.
A bacsival is kozoltem a strategiat, ne lepodjon meg, ha feszultseg lesz. Ha nem pakolok Connor utan egy ideig. Ha nem beszelek vele egy ideig.
- "Do what you want. I like it."

Felhivott Samtol, vacsorazhat-e ott. Talan ket napja kertem meg, kicsit idegesen, ha nem itthon eszik, nem baj, de legalabb szoljon. Nem engedelyt kell kernie, csak szoljon. Ma nem foztem ra, nem volt itthon, ha ker, ha szol, kap. Aztan nemi ucsorges utan elment. Es jott a hivas. Engedelykeres. Es megkoszonte.
Aztan hazajott, es nem szolt semmit, csak gondolkozva nezte, amint Brettel ugralunk a haloszobaban, fogast keresve egymason egy furdozes elotti csikipartihoz.
Aztan meselt a konyhaban ezt-azt, nevettunk es sonkat majszolt. Minden rendben, gondolhatnank.

Nehez megallni, hogy a kisujjbol ne legyen kar megint. Csak lepesenkent. Vita nelkul ment lefekudni a masodik "it`s time"-ra. Holnap elpakolom utana a poharakat, ugy, hogy eszrevegye.

Tizeves. Gyerek. Ez nem jelenti azt, hogy ne erezne az arnyalatokat, ha nem is tud roluk.
Fodor Akos: Metaoptika

Nagyon figyelj, mert a vilagot
teszed is azza, aminek latod.
Tegnap este majdnem buliba mentem. Miriam hivott, hogy egy nemet lany Venezuelaba keszul, bucsubulija lesz filmvetites, beszelgetes, kisebb ivaszat.
Aztan a bacsi elment a Megan (baratnokislanya) szinhazi eloadasara, es en maradtam.
Aldozat?
En nem ereztem annak.
Akkor.
Az ido valtozekony, Connor nem beszel velem, a bacsi versenyzik es rossz a bringaja, de szerintem elfelejtette, a bal szemhejem voros es dagadt es faj, harom csokit ettem mar meg, meg 11 ora sincs, hanyingerem van, sebes a sarkam, nem talalom a bokalancom, nem hivott az ugynokseg, kover vagyok, zsiros a hajam, a baratnom gyereket szeretne, en meg vilagga menni. Csak ugy egy hetre.

2003/06/11

Megaztam.
Bovebben borig aztam.
Meg bovebben ma haromszor aztam meg, ebbol ketszer borig.

Ugy kezdodott, hogy mozoghatnekom volt, aztan a tornaterembol bringazas lett. Ha mar elindultam, kiszemeltem a Nagy Tavat, hisz elvileg hott kozel van.
Arrol meg, hogy a mondasnak (miszerint: "Nem tetszik az idojaras? Varj ot percet!") az ellentettje (Tetszik az idojaras? Varj ot percet!) is igaz, teljesen elfeledkeztem. Az elso kisebb zapor a kanyarban kapott el. Fujt a szel, es ez mindig a gyors valtozas jele, na meg remenyre adott okot a sok kek eg korottem. Fa ala huzodik, vigyorog mert vicces az egesz, var picit, teker tovabb. Masodszor ket farm kozott, egy igazi zuhi, nagy szemek, borult eg, huvos, fa ala huzodas, rohog, mert ilyen nincs, integet a traktorosoknak, akik butan neznek, visszanevet az elhaladokra, akik butan neznek, var kicsit, tovabbteker. Az utolso a tabortol tiz percre kapott el, sehol kek eg, sehol nap, vadrozsabokor ala all, osszekucorodik, fazik, igyekszik vigyorogni, keves sikerrel, remenykedik, hogy a szel nem hagy alabb, mert akkor a felhok biza maradnak, es azon gondolkozik, vajh ebbol egesz napos eso lesz, hany liter vizet tud majd kicsavarni a polojabol, nadragjabol, hany liter viz tocsog a cipojeben, mennyire lehet saros a hata es a haja, miert nincs a bringan sarhanyo, es miert pont 42???
Aztan csendesul picit az aldas, es mire a kapuhoz ertem, el is allt. Az orok is csak vigyorogtak, asszem nem voltam tul fenyes allpotban. A haztol tiz meternyire meg a bacsival is talalkoztam, o is borig azott gyakorlatozas kozben, epp otthon volt atoltozni:) Vigyorgott rajtam o is. Aztan en is, mikor a zuhany alatt allva megszemleltem a fejem es a ruhaim:)

Rajottem, miert nem szeretem itt az esot. Azon kivul persze, hogy tul sok. Az esonek errefele nincs illata. Se elotte, se utana. Gyakorlatilag egy csobor viz, ami darabokban er foldet.

De ma mas volt, ma tele volt a levego esoszaggal, fuszaggal, viragszaggal, allatszaggal, traktorszaggal, napszaggal, melegszaggal, pillanatok alatt elparolgott a viz az aszfaltrol, a nap meleg meleg volt, es az eso langyos. A szinek eltek, es hol folytak ossze, hol elesen elkulonoltek, a fuvon atragyogott a nap, es a szel sodorta arrebb a tavat. A tehenek mind-mind feher-fekete tarkan figyeltek engem mindentudonak latszo melegbarna szemekkel, a csikok faroklengetve rohangaltak az anyjuk korul, az esocseppek csillogtak a fuszalakon, es zudultak ala a fakrol, ha meg-meghuztam egy agat. Begetes, boges es madarcsicserges kavargott a levegoben es kovetett mindenhova, amerre csak mentem. Elo ember nem mutatta magat, csak en voltam, aki latta mindezt.

2003/06/10

Hireket olvasok. Nem "igazi" hireket, csak olyan kis ramtartozokat. Otthon allamvizsgaido van. Ha nem jovok ki, most en is a lancidegeskednek, es tetelek kozott vesznek el orjongve. Fajo hianyerzetem van emiatt, ugy erzem valamit kihagytam, es lelkiismeretfurdalok, mert masok kemenyen dolgoznak, mig en "nyaralgatok". A fenet vagyok en bator, sokkal gyavabb vagyok, mint akik otthon maradtak....A lelkiismeretfurdalas allandosulni latszik. Egy ideje mar nem szeretem magam. Es ezt az erzest sem...
Tegnap:
Kirandulas a Slemishre....
A legenda ugy tartja Szent Patrick ezen a hegyen legeltette anno a birkakat o nagy szolgasagaban. Mindenesetre azota allitolag Szt. Patrik napon fel-felzarandokolnak a hegytetore. Tegnap mi is felkuzdottuk magunkat, ami nem olyan konnyu, mint latszik, mert a hely meredek, bar tele van sziklakkal, igy viszonylag konnyu kapaszkodni, de nem mondom, hogy nem alltunk meg vagy 3x-4x felfele menet:)
Es szivarvanyt is sikerult fenykepezni. Sajna a kozelgo felhok miatt nem ucsoroghettunk egesz du. fenn a teton, es mire leertunk a felhok szetoszlottak par merfoldnyire a Slemishtol. Probaltam megerdeklodni mit jelent a nev, de senki nem tudta:() Maga a szikla az egyik konyv szerint egy kialudt vulkan, mindenesetre mar tenyleg messzirol latszik. Zold legelok, alacsony kofalak, fuga nelkul, birkak, tehenek, begetes es boges keveredik.

Felraktam nehany kepet. Legyoztem a lustaseggem. Eljek, eljek, eljek:)

2003/06/09

Ma elhataroztam, hogy beszelek a bacsival, mert az agyamra megy ez a bizonytalansag. Sosem tudom, mikor, hol esznek, jonnek, mennek, tesznek, vesznek, elnek, fonek. Igy en is, fokepp sajat levemben.
Ma megest egyutt a nagycsalad (bacsi, fiai, bacsibaratno, bacsibaratnokislanya), edesek egyutt, csak en legtobbszor ugy erzem ilyenkor, nem idevalo vagyok. Hat persze, mert nem is.

A fiuk megint osszekaptak ma, a lelkizosebb fajtabol. Brettel es Connorral is beszletem, kulon-kulon, de nem tudok partatlan lenni, szerintem tenyleg Connor a "hibas", mar amennyire hibas lehet egy onfeju tizeves. Remelem azert eljut hozza, amit mondok. Mindenesetre erzem en, hogy ugy hangzom, mint a sajat szuleim.....es nem tudok ugy csinalni, hogy ne ugy hangozzam, pedig ez nem megoldas. Tiz eves akarok lenni, pliz, pliz, pliz, csak ugy 2-3 orara, hogy megoldjam a tizeves masodszulottek osszes problemajat. Igy csak parnacsataval tudom oldani a feszultseget:()

Ma hivtak az ugynoksegtol, ezek szerint megis mukodik. Ugy nez ki egy Belfast melletti kisvarosban lenne egy csalad, a feludules kedveert ket kislannyal (he-he:D), fel ora Belfast, remenykedem talan meg suliba is el tudok szabadulni heti egy delelottonkent:() Volt egy masik ajanlat is, mehettem volna Spanyolorszagba 5 hetre, de en nem akarok Spanyolorszagba menni ot hetre, plane, hogy karacsonyig maradnom kene annal a csaladnal akkor. Bar egy mosogeppakolasnyi idore elkepzeltem, hogy barnara sulok a tengerparton, hurra, hurra, de harom gyerek mellett? Irorszagba jottem. Ha maradok, Bruce, Brett es Connor miatt maradok. Ez a mondat mindent eldont.

Egyre inkabb szilardul meg bennem, hogy maradok.
Nem mintha nagyon elhataroztam volna, de ugy gondolkozom, rakok felre, tervezek. En dontottem magam helyett. Talan jol van ez igy.
Ez meg tegnap. Csak hat a blogger sem mukodott...

Mintha mindenki megfeledkezett volna rolam. Nem csorog a telefon, nincs uj level a mailboxban, nem csonget be senki. Mintha meghalt volna a vilag korottem, dacara, hogy latok jarkalo embereket az utcan, olvasok hozzaszolasokat az indexen, arctalan szellemek mind. Es itt ulok, mint egy hej, latom a napot de nem lelegzem be, a tavasz-nyar rajtam kivul tortenik, csendesen megfagyok a langyos levegoben, tompan darabokra torok, a fulem a sarokba gurul, majd hazajonnek, felsopornek es nevetve a szemetbe dobnak.

"...en meg csak mosolygok meredten
s konnyekben patakkent folyok..."

Szeretnek iro lenni most. Kolto. Barmi. Hogy leirjam, eldudoljam, megfessem, eltancoljam magam. Mintha egy tenger szorult volna egy pocsolyaba neha.

2003/06/08

Ma reggel is gyerekzsivajra ebredtem, de mar kezdem szokni. Del lett mire hajlando voltam felulni, es szethuzni a fuggonyt. Ez egy igen fontos momentuma az eletemnek, a Felkeles Utani Fuggonykihuzas. Meghatarozza a napomat, ha hetvege, akkor plane. Ha esik, megtorten hanyatlok vissza az agyba es a plafont nezem egy kicsit, ha meg nem, akkor is neha:) Ugyanis ettol fugg, hogy a szobamban ill. a tv avagy a gep elott kuksolok-e egesz nap, vagy mehetek. Akarhova. Na persze a menest sokszor meghiusitja az a teny, hogy delben ebredek, de a lehetoseg megvan. Es mennyi de mennyi mulik ezen a lehetoseg-erzesen!

Aztan zuhanyozni menet egy boritekba botlottam a kuszobon, es kellett egy kis ido, mire rajottem,hogy az ir+brit posta volt olyan gyors, hogy a csutortokon Dublinban feladott nokedliszaggato+vaniliascukor ajandek mar meg is erkezett:)) Orulok, hogy nem latott senki ugrabugralni a szobaban, torolkozovel es nokedliszaggatoval a kezemben, idetlen vigyorral az arcomon:D

A nokedliszaggatotol olyan erore kaptam, hogy elhataroztam, hogy biza ha mar a nap is sut, es Connor szerint a bringam sem nyikorog, akkor ma megyek Valahova. Nem am csak ugy Akarhova, ahogy nagyreszt szoktam, hanem eltervezem, vonatra ulok, messze megyek stbstb. A vonatot az utolso pillanatban erem el, a biciklim is nyikorogni kezd, igy eleg nagy a csabitas, hogy lekanyarodjak a szerelo fele, de aztan ellenallok neki. Es nem banom meg. Az elso kellemes meglepetes, hogy a bringaert nem kell fizetni (ez vajh otthon is igy van?), a masodik, hogy az ido nem romlik el. Bangorban mar voltunk a csaladdal egy hasonloan szep napon, de most meleg is van, baranyfelhos eg, sos tengerillat es sok ember a parti setanyon.

A turistainformaciot hamar megtalalom, kerek terkepet, es elhatarozom, hogy nem korbe-korbe fogok maszkalni, hanem visszakerekezem Holywoodba (egy l, csini kisvaros, hires seggek nelkul), es igyekszem elcsipni a 17:20as vonatot visszafele, mivel ha lekesem, akkor csak nagyon keson erek haza, es ma bebiszittelest igertem a bacsinak.
A parti setany gyonyoru es hosszu, amde kalandos. Jo ido leven rengeteg ember setal, hol autonyi szeles aszfaltuton, hol felszemelyes , csalanos osvenyen, es bar mindenhol feketen-feheren (szo szerint!) virit, hogy biciklizni tilos, tele az ut bringasokkal, es egyetlen gyalogos sem razza duhosen az oklet, ha epp felre kell allnia.
A tenger gyonyoru, tiszta, atlatszo, baranyfelhos eg, mosolygo emberek, zold, zold, zold mindenhol, partmenti ligetek, homokos-kagylotormelekes starndok, koves tengerpart, szines kis hazak, gyonyoru villak, rohangalo gyerekek es kutyak, sarga irisz, boglarkas retek, tarka tehenek es wow wow wow...kiabalni szeretnek, sikitani, hogy idefigyeljen mindenki, elek, Elek, ELEK!!!

Bar ehesen es szomjasan, mert persze egy bolt sem jon velem szembe, az ido szorit, es reggel mindent akkuratusan bepakoltam a taskaba, az elelmet kiveve.
Mire hazaerek (idoben) ehen, de foleg szomjan akarok halni, kb.20+7 km bringazas utan, es igy ejfel fele tartok 3.5 l folyadekpotlasnal. Hulye magyar:D
Visszauton Belfast fele a kalauzbacsi kedvesen, erdeklodoen, es mosolyogva segitett lepakolni a bringamat (a nap vegere mar egesz szakerto lettem az eszak-ir vonatajtonyitas tevekenysegben (nagyon cseles am, beulrol nem lehet kinyitni, le kell tolni az abalakot, es kivulrol lenyomni a kilincset...kellett egy kis ido, mig rajottem, hogy valszin a gyerkocok miatt)), szoval kedves volt, mosolygos, es ezert ugy gondoltam, megerdemli azt az egy fontot, amivel atvagott:DDD Pancser Magyar:D

2003/06/05

Utalom a sort. Valaki, ugy egy hete azt mondta nekem, pont azert jo, mert keseru. Mint a hangulatom. Ez duborgott a fejemben, mikozben hallgattam a szisszenest, amivel egy doboz kinyitasa jar. Es az elso korty utan rajovok, hogy miert is nem szeretem a sort, de most jo szenvedni, valahogy jo ujra es ujra felkeszulni a keseru izre, kicsit talan kinozni magam vele. Aztan az utolso par kortyot kiontom a mosogatoba. Eleg volt.

A bacsi szerelmes. Nagyon szerelmes, majdnem ugy, mint egy kiskamasz, csak sokkal-sokkal tudatosabban. Kepeslapot vesz, viragot, es a baratnorol beszel. Meg a felelmeirol, hogy 14 eve nem nyilt meg igazan senkinek, hogy csalodott egy nagyot, hogy mi lesz,es hogy jajj. Meghallgatom, mert ugy tunik, most erre van szuksege, egy nonemu egyedre, aki meggyozi, hogy nem, nem nyalas "szeretlekes" kepeslapot vinni a kedvesnek, es elmondani neki, mennyire megvaltoztatta az eletet az elmult ket honap alatt, es ilyet meg nem erzett senki irant. Es fel, nagyon fel, de igyekszik kordaban tartani a szornyeit, tudatosan. Az egesz haz sugarzik tole. Jo latni, nagyon nagyon jo latni.

2003/06/03

Meghalt a maradek egyszem triop a talkajaban. Valaki vizet toltott hozza, nem tudva, hogy a klorozott csapviz a halal szegenynek. Eloszor nem tunt haldoklonak, talan csak lassult volna a ficankolas. Aztan reggelre csak lebegett a pocsolyat szimulalo zavaros viz kozepen. Igyekszem nem into jelet latni ebben.
De amint valaki lesz eleg energikus elmaszni asvanyvizerta boltba, ujrakezdjuk a triop projektet:)

2003/06/01

Pentek.

Harom orat toltok azzal reggel, hogy athangoljam magm, a ketsegbeeses arnyekabol az eletorom kuszobeig. Dontsd el kislany, - mondom magamnak, amint az buszmegallo fele baktatok a dombon fel Antrimban - hogy most egesz nap morcos leszel, rosszkedvu es undok, igy este elmondhatod, hogy csinaltal magadnak egy rossz napot, vagy megprobalsz annak orulni, ami mara jutott, ha bicikli nelkul, akkor bicikli nelkul. Ne csinalj ugy, mintha a bicikli az eletede kozpontja lenne, kulonben is hanyszor ultel otthon joidoben, lustasagbol. Na igen, de az azert volt mert nem volt kedvem menni. De volt valasztasom. Most a valasztas szabadsagat vettek el tolem. A gazok. De rasegitek egy csokival a dolgokra igy a buszbol mar mosolyogva bamulom a ZOLD-seget, mikozben a fulemben valamilyen zene duborog, es azon kapom magam, hogy dudoraszom, hogy igen, ja-ja, az elet szep:)

Belfastban is sut a nap, es pralinet valogatok ebedre a Woolworthban, az idos uriemberre mosolygok, akivel osszeutkozom, de nem merges, csak mosolyog o is, es a penztaroskislany is, mert sut a nap, es vegul is a 15 deka vegyes cukor-csoki ebedben nincs semmi rossz, meg akkor sem, ha nem negy, hanem huszonnegy eves a gyerek:)
Es a City Hall elott tele a fu emberekkel, nem hiszek a szememnek; meg elenken el az emlekeimben a multkori zuhogosesos nap, mikor szurke volt az epulet, es nem bajos vilagoszold-feher, mint most, es a fu is inkabb betonnak nezett ki, most meg legszivesebben beleharapna az embar, annyira harsogo. Szinek, illatok es zajok keverednek, valaki enekel, gitarozik, kezenall, meglazitott nyakkendok, oltonyok, mezitlabak, hazitiro iskolaslanyok, heveredezo bankialkalmazattak, hippik, punkok, fenykepezo turistak hevernek mindenfele a parkban az egyenesre nyirt gyepen, es Viktoria kiralyneni nez le rajuk. Amint a sokadik eperkremmel toltott csokit bontom ki vigyorogva, es elvezem, hogy edesseget ebedelek, es erzem, ahogy telit el, ugyanugy, mint elsoben, hazafele menet az iskolabol, es elkepzelem, hogy Viktoria kiralyneni biztos mosolyog magaban a park kozepen, olyan jo ranezni erre a sok neveto emberre. Ossze-osszetalalkoznak tekintetek, es mosolyog mindenki, mert hat sut a nap, lehet ilyenkor aggodni?
Tegnap is jo ido volt, es tuleltem, hogy nincs bringam:)

Ugy kezdodott, hogy meg kellett varni, hogy a bacsi felebredjen, hogy meg tudjam kerdezni, vajh este hazafuvaroz-e. Ezek utan zakatalo biciklire kaptam, felnyomtam a zenet a discmanben es eltekertem Antrimba, ahol leadtam a mosolygos "szakinak" a gepet (mar elozo nap megerdeklodtem am, hogy mennyi, hol mikor, miegyeb. Igaz volt nemi kavar, mire megtalaltam a megfelelo helyet, mert a bike szora mindenki a motorra asszocial itt elottem, de miutan a harmadik helyrol kuldtek tovabb, meglett az inkabb muhely, mint bolt biciklishop:)), es akar mar delutan is mehettem volna erte, ha epp raertem volna.....de igy majd holnap de., remenykedve, hogy nem esik:]
Ezek utan epp lekestem a vonatot, de voltam annyira gondtalan, hogy eluljek a vasutallomas lepcsojen es kibekkoljak egy orat a buszig, orulve annak, hogy szombaton ilyen surun jarnak a dolgok:D

Miriam, a nemet lany is smsett, hogy ok is kesnek az elozo napi buli kicsit elhuzodott. No problem, sut a nep, szep az ido, a felvonulasra keszulunk, ugyan mi bajom lehet?:))
Es nem is volt, hacsak nem az, hogy egyszerre merult le az osszes elemem a digikameraban, es az utolso pillanatban suhantam at a felvonulok elott az uton a szemben levo Tescoba, majd fel perc vasarlas utan suvitettem vissza telefonfulkehez a sarkany es a tancikalo szemeteskuka kozott:D
/Hatterinfo: Lord Mayor Show in Belfast, mindenfele felvonulok, ruhakban, transzparensekkel, autok, motorok, tancikalok, zene es hangulat ezerrel:D/
Egykor kezdodott, kettore mar le is vonult az egesz, mi meg kitalaltuk, hogy elelmet vetelezunk, elintezunk mindenfele pisilnivalot, aztan elkolbaszolunk a gyonyoru tengerpartra Belfast kulvarosaban, ahol a multkor voltam:)

Mivel en nem a parti uton mentem, fogalmam sem volt mi var rank. A tobbieknek meg plane nem:D Ellenben en tudtam mi var rank a vegen, ok azt sem, igy kisebb volt a lelkesedesuk...
Ugy kezdodott az egesz, hogy Belfast iparnegyeden keresztul vezet a setany, ami lehet ugy harom eves, es alig kopott, mert ugyan kinek van kedve koszos raktarepuletek es mocskos keritesek kozott maszkalni?? 45 perc utan eleg elkeseredett volt a tarsasag, es en nem kicsit ereztem magam bunosnek az ugyben, bar a kirandulas Miriam otlete volt,de en ultettem a bogarat a fulebe:()
Masfel ora utan hol melegunk volt, hol faztunk, es a szennyvizfeldolgozo uzem mellett masztunk felig nyafogva, felig rohogve, hogy ilyen nincs, majd rovid filozofalgatasba kezdtunk a dolgok meneterol. Aztan mar azt sem, csak vonszoltuk magunkat elore, es orultunk annak, hogy egyre zoldul a kornyek:)
Aztan kiertunk a tengerpartra, balra autopalya, jobbra kerites, nehogy a tengert lassuk. Hurra, hurra, hurra. Aztan tablak is jottek, miszerint 5 es fel merfoldre vagyunk Belfasttol, majdnem Whiteabbeyben. Es igen, megerkeztunk a csodas tengerpartra, ahol azonban apaly volt, meg buz, meg mindenfele tengeri herkentyuk oszlo darabjai. Mindenesetre en masra szamitottam, de igy sem volt annyira rossz, es Philip, Miriam baratja meg ne`mi tovabbi lepkedesre is ravett minket, igy a vegen megerkeztunk Newtonabbeybe, es meg buszmegallot is talaltunk:D Ellenben jo ir szokas szerint sehol egy menetrend, meg csak az sem, milyen buszra kellene varnunk, jar-e szombat este hat fele arra barmi is, vagy ott fog a buszmegalloban porosodni a csontvazunk evszazadokig, mert mi ugyan vissza nem gyaloglunk, hacsak a tenger vissza nem sodor minket egy nagyobb dagaly idejen:)
Szoval kokadoztunk rendesen, es orultunk, hogy szaraz az ido, lehet az utpadkan ucsorogni es csevereszni mindenfelerol, nevetgelni es ugy csinalni, mintha semmi gondunk nem lenne, es mar nem erdekelt az sem senkit, hogy jon-e busz, vagy hogy jutunk haza, csak ultunk ott hatan negy orszagbol, es jo volt elni.....

Aztan jott a busz, es 10 perc alatt megtette a mi ket es fel oras gyalogturankat:D