Előrebocsájtom, hogy ez olyan kiszólós post lesz. Tudjátok (és igen, máris) egyszerűen annyira jól tud esni, mikor valaki segítséget ajánl fel. És ha ezt az önzőség leghalványabb jele nélkül (ugyan ki tudna bármilyen hasznot húzni belőlem..) akkor meg csak ül az ember és néz, hogy de tényleg igaziból ilyen van itt ahol én élek?

Szóval csak azt akartam mondani, hogy köszönöm. És azért itt, mert jólesik az embernek ha megtalálja magát egy-egy postban.

Ez lesz az eredmény, ha Barbie vagy egy pihentagyú távoli rokona diagramot készít.
A szakdolgozat egyetlen szórakoztató része, hogy átszínezhetem az idétlen egyenkék-egyenbordó ábrákat. Remélem a bírálók is értékelni fogják a színkavalkádot.

Autós? Piha! Agrártévét mindenkinek!

Tulajdonképpen vannak még jó dolgok.

Például versikét farigcsálni (szakdolgozatírás helyett) egy meg nem született kislánynak, hogy ugyan már legyen szíves, forduljon meg az anyu pocakjában még születés előtt.
Vagy egy beszélgetés (szakdolgozatírás helyett), kevés nyavajgással, blogpókerral.
Hideg kezet a nyaknál melegíteni (szakdolgozatírás helyett).
Kicsit félni (szakdolgozatírás helyett) éjjel a munkahelyen.
Elképzelni (szakdolgozatírás helyett), hogy egy hatalmas fekete dildóval szétvered a konzulensed fejét másnap reggel á lá Ravaszazagy.

Sziaasztooook! geszt vagyok, remélem bekerülök a rádióba mert Sting You Still Touch Me számát szeretném kérni és küldöm lefetynek csak úgy, meg magamnak, mert szakdolgozatot kell írnom, és még küldöm mindenkinek aki szereti. Ti vagytok a legjobbak, kösziiiii!

És egy kicsit tényleg.
Ez sosem fog már múlni és ez így van jól.

Ne sajnálj. Nem tudok mit kezdeni a sajnálatoddal.
Mondom: n-e s-a-j-n-á-l-j.
Nem érted? Igen fáradt vagyok, igen utálom a helyzetet, igen nem tudom hogyan fogok ebből kikeveredni, de akkor sem tudok mit kezdeni a sajnálatoddal.

Ne lelkesíts. A hajrá, meg a tudom, hogy meg fogod tudni csinálni, a kitartás, meg egyéb ilyen baromságok nem használnak semmit.

Ne szidj. Azzal sem tudok mit kezdeni, max dühös leszek tőle és belédrúgok.

Szemrehánysz? Az én érdekemben? Nem fog segíteni, max rosszabbul érzem magam tőle és még jobban belemerülök a kis getva véglényként még erre sem vagyok képes érzésbe. Tudom mit kéne csinálni csak megtenni nem vagyok képes.

Csak állj ott. Néha. Mikor eszedbe jut nézz rám.
Ha a segítséget kérek segíts. Ismersz: ha már kérem tényleg kell.

És ha sikítok fuss olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tudsz.
Messze tőlem.

Haza akarok menni.

A haza most épp egy bújós ölelés lenne egy padon valahol a Petőfi tér mellett.

Egy szó.

Para.

De az nagyon.

Haldoklom. Én erre képtelen vagyok. Sosem lesz diplomám. Írja már meg valaki helyettem. Vagy ha nem, hát lőjön le. Vagy lelövök én valakit.

Reggel óta ezek a mondatok bukkanak elő a kétségbeesés alól.
Reggel óta nyitva van a 4_megszüntetés_okt1.doc.
Egy sort sem írtam hozzá.

"Mondom Ákosnak, tudod miért utálom én ezeket, szinte kivétel nélkül, mind?
Mert mindegyik üzenni akar valamit, speciel nekem, a képeivel..!
Utálom az ilyen üzengetős képeket. A Sisley, vagy a Morandi nem üzengetett semmit."
itt 2005. szeptember 21.

Na ezért nem tartam sokra pl. Coelho-t. Ne akarjon nekem senki üzenni. Írja, fesse, énekelje, táncolja amit érez és nagyrészt bízza az olvasóra, nézőre, hallgatóra, hogy az mit és hogyan ért meg belőle.

Szájbarágás pfuj.

Már gondoltam arra nem egyszer, hogy eltüntetem a comment részt,
annyira nem tudok mit kezdeni a hozzászólásokkal. Max rájukcsodálkozni.

Néha eszembe jut, vajh olvasnak-e az ismerősökön kívül mások, és a hozzászólásokból látszik, hogy..... Persze, kirakhatnék egy számlálót. Aztán eszembe jut, hogy ez főképp mire is lenne jó? Na igen. Pl. a szakdolgozatomat nem vinné előbbre.

Tudom lerágott csont ez már, de jobb ha nem tudom hányan olvasnak, kik, és mennyire rendszeresen. Tényleg. Addig írhatom magamnak a blogot.

Többé-kevésbé.

az aki táncol
az nem te vagy te
maga a tánc vagy
nem te járod
téged járnak

dobolt a fejemben a Városligettől az Astoriáig, aztán már dudorásztam is mert tekerés közben végig ott volt nem akart kimenni és megpróbáltam kitalálni miért is

most ne tegyél úgy mintha
nem te lennél
aki nem te vagy...

hát napok óta nem hallgattam Hiperkarmát

miért?
talán úgy nézek én ki mint aki fél?
...
talán

Ha másfél sort nem tudok a fejemből kiverni, hogy tudnék annyi más egyebet.
........például a mellettem tekerő fickót....

te is mint mindenki élni szeretsz leginkább
és leginkább félni
leginkább félni
szeretve fogsz...

Csak akkor sajnáltam kicsit, hogy mégsem a szoknya, magassarkú, pulóver összeállítás mellett döntöttem ma, mikor megláttam az előttem öltönyben tekerő fickót.

De felém amúgy sem default beállítás a kiskosztüm és csak lesz elég elegáns biciklista is. Így csak a lila-rózsaszín csíkos zoknimmal, E. kurva nehéz sárga bringájával meg a húgommal emelem a happening fényét. Remélem addig baleset nélkül túléli első fővárosi bringázós napját.

Jah..és rengeteg bringást láttam az utakon és reggelit is kaptam a Népstadionnál. Bringásreggelit, bringássráctól. Havaj:D

A húg is jön CriticalMassra. El sem hiszem, rá se kellett beszélnem, csak bringát szereznem neki. Meg magamnak, mert az enyém kicsit (nagyon) eltörött.
Ő meg szerzett egyenesőkabátot. Pöpec na:)

És igenis mindenki hozzon magával még egy embert.

Hallani a fiúról, akibe valaha szerelmes voltál.
Hallani olyasmiket, amiket nem szeretnél.
Sírni este, csak úgy, amiatt ami van, amiatt, ami lehetett volna.
Mérlegelni, vajon hol hibáztál és mennyit, vajon segített volna, ha...

túl sok volna, túl sok ha...
nagyfiú, ezt választotta
fogadd el kislány.

Hajnali négy van, én benn a munkahelyen ütöm a billt, feküdtem már a fotelban egy kicsit, néha, aztán összeszedtem magam és jöttem írni. Remélem a konzulens faxon is elfogadja. És igen, nagyon fáradt vagyok.

De jó. Most, először tényleg úgy gondolom, hogy jó. Ki merem adni a kezemből.
Az első 20 oldalt....
50 to go.

Hát van agráregyetemista, aki ellen tudna állni egy A sokarcú szilázs című cikknek??
Van.
Nekem sikerült.
Kerek egy percig.

Mióta vannak a világon műanyag dobozok tetejük is van. Mióta tetejük is van, azóta a tetejük le is esik. Mióta erre rájöttek az emberek azóta a tetős műanyag dobozokkal óvatosan bánnak, sokszor be is csomagolják plusz műanyag zacsekokba, számítva arra, hogy a műanyag doboz műanyag teteje esetleg elcsúszhat, leeshet vagy Scotty tévedésből felsugározhatja.

Helyzetgyakorlat:
Ha Ön a hebrencs fiatal lány lenne, aki lyukas műanyag zacsekba csomagolja a műanyag tetős műanyag dobozt, minekutána abban az érdekes helyzetben találja magát reggel fél nyolckor a kistarcsai Volánbusz megállóban, hogy egyik kezében egy töltöttkáposztaszagú zacskó, amiből gyanús állagú lötyi csordogál (p=1 ahol p annak a valószínűsége, hogy a lötyi töltöttkáposztalé), a másik keze könyékig a táskában észleli, hogy ott is a gyanús állag az uralkodó (hehehe, a szakdolgozatanyagok is eláztak), a harmadik kezével papírzsepi után kutat (csendesen hálát adva az égnek, hogy reggel hirtelen ötletnek engedve bedobott egy csomaggal), a negyedikkel pedig kitépi a zacsekot és igyekszik minél hamarabb megfejni azt (agráregyetemisták előnyben), mert a busz már a láthatáron, közben úgy téve, mintha mindez teljesen természetes elfoglaltság lenne ezidőtájt arrafelé (jóvanna, két hónapja még falu voltunk, falu meg = töltöttkáposzta).

És igen, a busz természetesen tömve van, és igen, a lánynak jegyet is kell vennie, és igen, a töltöttkáposzta szagát természetesen nem nyomja el a lány parfümje.

Ön mit tenne ebben az esetben?
a) Mosolyognék és hangosan megemlíteném a legközelebb állónak azt, hogy ugye milyen nagyszerű, hogy a Chanel már magyar vonatkozású parfümöt is készít, hát nem teljesen olyan, mintha töltöttkáposzta illata lenne?
b) Mosolyognék és jótékonyságból a legszakadtabb ember kezébe nyomnám a dobozt azzal, hogy tessék, látom nagyon éhes, egye csak meg én megleszek nélküle.
c) Mosolyognék és lúzer módjára szorongatnám a dobozt két szmötyis papírzsepibe csomagolva és imádkoznék, hogy minél hamarabb érjünk el a következő megállóhoz, ahol a busz 90%-a leszáll én meg elrejtőzhetek a busz hátuljában a dobozzal együtt.

A helyes választ beküldők között műanyag dobozokat, tetőket és lyukas zacskókat sorsolunk ki.

Éniséniséééénis.

Minden ház, ahol az embereket teljes erejével érintette meg a szenvedély, megtelik ezzel a homályos tartalommal.
[Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek]

Add tovább - page 23 játék:
1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon
3. Keresd ki az ötödik mondatot
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt.

-----
kiegészítés: én vaninnánál láttam először

Barmok, barmok, barmok.
Minek kell ez?
Mert ugye az IRA-ról hallani mindig, hogy robbantgatnak, meg lövöldöznek. És a másik fél? Mi a ráknak provokál, pont most mikor javulni látszottak a dolgok. Ki viselné el nyugodtan, ha évente az orra alá dörgölnék a vereségét, mindez 400 éves .....

Ehh, nem is folytatom, úgy felhúztam magam.

.
!

Egy vonalka elég a pötty fölé, hogy mosolyogjak.
Ne is kérdezd...

Anonim Ábrándozók csoport megalapítását tervezem, ahol az emberek, akik a valóságtól elrugaszkodott képzelgéseikbe kapaszkodva kábítják magukat nap mint nap szembenézhetnének azzal, hogy mennyire is szánalmas, amit csinálnak.

g vagyok, ábrándozó, álomvilágban élő, ezértfolyamatosancsalódó.
Már öt perce nem képzelegtem.
Tapsoljatok meg légyszi'.

Milyen fasza csávók is vagyunk mi mindannyian, feltaláltuk a kereket, a szeletelt kenyeret és a digitális fényképezőgépet. Két lábra álltunk, ruhába bújunk, cipőt húzunk, reggelente borotválkozunk és izzadásgátlót használunk. Késsel-villával esszük a csirkecombot és lenézzük, ha valaki nem mos lábat két napig. Autóba ülünk, tankolunk, bemegyünk a munkahelyre, pakolgatjuk a papírokat jobbra-balra, hazamegyünk és tévézünk. Vagy olvasunk, mert mi ezt is tudunk, bizonyám.

Aztán ez történik, a Legyek Ura előjön és emberek halnak meg, miközben a kóborló rablóbandák a mentőhelikopterkere lövöldöznek.

Neszeneked 21. század, civilizáció meg illatosított törlőkendő...

Hajlamos vagyok rajongani. Megvolt anno David Hasselhoff, Sting jó ideig, Romy Schneider alias Sissi. Volt (van?) Írország, a régmúlt általában, a csillagászat, a tudományos fantasztikus irodalom. Olaszország. Volt.

És most olyan, mintha a barátomban csalódtam volna, hiszen hé, ismerjük egymást ezer éve, szeretek veled lenni, most akkor mi történt? Én változtam meg ennyire vagy te? Szép vagy még mindig de utálék és undok. Nem érzem jól magam veled. Asszem jobb, ha egy ideig nem találkozunk. Majd kereslek, szia.

Nézzük a jó oldalát: mehetek máshova, elmúlt a függés.
De azért fáj.