2004/11/29

Félelemtől bénultan ülni az ágyon, csak az ujjak mozognak a billen, nem tudom merre lépjek, térkép nincs persze, de nem is a merre a baj, az elindulással vannak problémák.

...még az is lehet, hogy szimpla lustaság....

2004/11/28

Nem vagyok senkinek ennyire fontos...
(pedig azt hittem)
semmi ágán szív vacog csillagok
Tudjátok, minek mondjam?

Istenem, hol a hitem, amivel mankózhatnék előre?
Csak ezt a három hetet, csak ezt, kérlek, kérlek, kérlek.

A szereplő zokogva felsír, az ágyra borul, míg a szoba elsötétedik. Nem tudni lesz-e következő felvonás.

2004/11/27

In Memoriam búzavirág..vagy Búza Virág..vagy

Rövid leszek.
Sajnálom.
Olyanba láthattam bele, ami más mint én vagyok.
Jóval a határaimon túli élet.
Azt hiszem ezért szeretem katanát és pöttömöt is olvasni.
És hízeleg ám, hogy olvasol/tál, talán pont a másság érzése miatt, kicsit érthetetlen is.
De hát mitvanmittenni....

Nem kutatok órákon át blog után, kevés akad az utamba, kevés fog meg és azt sem mindig értem miért. Most követem katanáékat, kicsit ijedten szemlélem innen-onnan erdanit, igyekszem nem szólni, mert nem érne semmit, és néha elnézek szofi felé.

mínusz egy naplopó
mínusz egy búzavirág
Megjöttem, mondom, megjöttem és nem tudok mesélni, képeket mutogatni, pedig egy hete itthon vagyok. Ez olyan dolog, hogy mindenki megjegyzi, mitől van ilyen jó kedvem, pedig nem is gondolok már se Londonra, se Belfastra.

A sűrű napokon - és most mindegyik az - nem jut eszembe a barangolás az esős hidegben, a Dalí-kiállítás a kihúzott fiókokkal és űrelefántokkal, a meleg ámde kicsit több mint baráti ölelés egy fiútól, aki még mindig fontos, és akár szerelem is lehetett volna, meg a furcsa kifejezés a szemében, aztán a rádöbbenés, hogy én fontosabb vagyok neki, mint azt én valaha gondoltam volna. A meleg baráti beszélgetős borozgatás a kandallónál egy apa-katonával, akit tisztelek és szeretek, a két kölyök, akikkel csikizőst játszottunk megint és Diablo karaktereket mutogattak, miközben azért óvatosan vizslattak, hogy ugye hiányoztunk?

Nem gondolok a "cuki brit" kiejtésű bácsira a buszon, a fagyos ámde emlékezetes Sting koncertre, a hatalmas lila dildóra a Sohóban, a kétórás fish&chips-kereső körútra, M. kisfiára, a Nagy Halra a Lagan partján, a könnyekre, amik majdnem az arcomra fagytak, hogy igen, igen, itt voltam egy évet, szia City Hall, Welcome in Belfast, és a farmerekre, amik rámjönnek és jól állnak, a double deckerekről való fel-le fel-le ugrálásokra E-vel, és a mókusokra a parkban, és A. kedvességére, aki így ismeretlenül, engem....És persze Moniékra, és Leventére aki atkinsozik és meg se ismertem felakkorán, és úúgy örültem nekik, hogy folyt a könnyem miután elbúcsúztunk a kocsinál.

És tudom, ha nem korábban egy év múlva megint megyek, kicsit Belfastba, kicsit Dublinba és Londonba persze. És É., akivel Milánóban húztunk le egy évet kicsit sem kérdő hangsúllyal szegezte nekem: Találtál egy másik országot, amibe szerelmes lehetsz.

És nem tudok mit felelni, csak annyit, hogy a jókedv az alap, csak már el is felejtettem a nagy ünnep nélküli hétköznapokban hogyan mosolyog úgy az ember, hogy a szeme is sugárzik, nem csak a száját húzza el miközben az arcán kimerültség és kétségbeesés lapul a vonások között.

Öt nap a lopott fajtából, most fizetem az árát, zh zh hátán, és magamra úgy csenek el egy kis időt, most is, miközben a modern vállalati pénzügyek figyel a szoba sarkaiból. Csitt, már megyek is vissza.

És túlélem ezt a három hetet, aztán átélem a karácsonyt és megleszek szilveszterkor. Levizsgázom mindenből, írok néha, olvasok, pihenek, együtt leszek, aztán egyedül. És aztán majd, ha eljön az idő, megkérem a Bátorságot jöjjön velem, és arrébbmegyek innen élni egy kis időre. A Csatorna túlpartjára mondjuk.....

2004/11/13

Vannak olyan napok, mikor egy lusta szombat délután törökülésben dőlsz párnák közé, papírokkal borítod az ágyad, térdeden a világgal szerelmes verseket olvasol, rekedt női hang simogat körbe, fahéjillatú tea melegít belülről és az ősz kopogását hallgatod az ablakon.
Van egy ilyenem tavaly március 29-ről.

Delutan fekszem az agyon, a nap sut. Ugy helyezkedem, hogy pont a hasamat erje. Csak ugy, mert melegit. Hanyattfekve bamulom a plafont, es tudom, hogy megint jon, mar erzem az elso lehelletet annak az utalatos magany- es feleslegessegerzesnek ami a gyomorbol indul, es szep lassan felfele kuszik, sirasra ingerelve.
A foldszintrol nevetgeles es beszelgetes szurodik fel, de en egyre inkabb tavolodom, es nem, meg mindig nem megy, a fene egye meg, hogy nem megy. Hiaba tudom, hogy nem gondoljak azt, hogy tunjek a fenebe, mikor epp nincs ram szukseg, ok megiscsak egy csalad, en meg nem. Nem ide tartozom, idegen vagyok, nem ertem oket, nem vagyok resz. Csak egy fuggelek, akit legszivesebben a pokolba kivannek neha. En. Nem ok.
Nem sirom el magam, visszarangat a kopogas az ajton, furcsa, a lepcsodobogast nem hallottam.
Valahogy mindig erzi, ha baj van. Vagy csak o is egyedul van, tudja fene. Nem akar sokat, csak mellemfekudni. Aztan megsem, befekszik az agynemutartoba, elkunyizza a parnam, elhuzza az ajtot, fura csusszanas. Itt van es megsincs itt. Almosito a napsutes es a ritka meleg, hasra fekszem az agyon, parna nelkul, logatom a kezem, a hidegkek biciklilancot simogatom a padloszonyegen. Meg egy dolog, ami idekot, a sokadik lanc, kivetelesen kezzel foghato. Nincs idom, hogy magamba zuhanjak. Csusszanas. Hideg lanc helyett meleg kez. Nem szol, ilyenkor sosem beszel. Hasonloak vagyunk, allapitom meg sokadszorra, es szoritom vissza a gyasszegelyes kormu mancsot, igen, itt vagyok, en is szeretlek, es szuksegem van Rad. Jatszunk, ki tud tobbet szoritani, ki epp csak picit, hol egy eros, hol egy leheletnyi...aztan megunjuk, es az agy alol hallatszo visszafolytott kuncogas utemes szuszogassa halkul. Meg mindig fogja a kezem, es nem merem elvenni, annyira jo. Erzem a puha bort, az apro rancokat a felszinen, a csontokat a melyben, egymasba folyik a kezunk, az en verem az o vere es az ove az enyem. Ertjuk egymast.
Aztan nezem a falat, hallgatom a szuszogast, de a kezem lassan zsibbad, a nap is elbujt es remegek, mert az ablak tarva es huvosodik de nem merem elvenni a kezem, mert emlekezni akarok az elobbi kis csodara, amikor megallt az ido, nem tudtam hol vagyok, es mit csinalok, csak egy maszatos kisfiuhoz tartozo maszatos kis kez szamitott, ami egy dobogo kis szivet tartott elem.
Hat persze, hogy ide tartozom.


És tegnap beszéltem ezzel a kisfiúval, meg a másikkal is. És a nagymamával.
Egy éve nem hallottam a hangjukat, Brett 14 most Connor 12. Brettnek mély a hangja, de biztos vagyok, hogy a huncut mosolya semmit nem változott.

A húgommal összekapaszkodva ugráltunk a konyhában, miután elolvastam a kapott levelet.

Már csak hármat kell aludni.
Az az ember, aki 60 oldalt ír arról, amiről tíz is elég lenne, egyéb gazságokra is képes.

Miért nem lehet tíz oldalas egy szakdolgozat????

2004/11/10

Búzavirág, pedig ha az ember már vidámat írni nem tud, legalább olvasni szeret.
(Épp tegnap olvastam indexen vitát arról, ha egy nicket kisbetűvel kell írni, de a mondat elejére kerül, akkor melyik szabály érvényesül. Az általam képviselt vélemény fentebb látható.)

A mai naphoz még annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy nem világos teljesen ez a volatilitás dolog modern vállalati pénzügyből. Na meg hogy az öcsém csak kicsit nézett rám huncutul. Ezennel lélekben lovaggá ütöm, elismerem, felnőtté avatom. Felnőttebbé nálam, mert én huncutul vigyorgok magamon, a kecskén és a megmaradt káposztán:]]]

Egy hét múlva ilyenkor Sting koncert után fogok kóvályogni "haza"felé Belfastban.
És tudjátok meg, hogy eme tény ismeretében az összes káposzta feldughatja magának a kecskét és körbeugrálhat vele a Körúton:P

2004/11/09

Már azt sem tudom nem hülyepicsahiszti volt-e az egész mai napom. Igazából tudom, hogy nem, mert eredménye van, csak még nem tudom mi.

Ellenben nem dolgoztam, ergo holnap két órával korábban megyek be,hogy úgy tegyek, mintha ma nem lógtam volna, csak fél napot. A mai könyvtárazás úszott. Meg egyéb is.

Nevetséges vagyok.
Egek, mindez sokkal nehezebb, mint gondoltam.
Újraolvasom a postjaimat abból az időből, amikor még teljesen biztos voltam a dolgomban.

Nagy katyvasz, ez látszik már most.
Én meg gyenge vagyok és belemászom.
Mert Terézanyu igenis létezik.
Ezt a csatát is elvesztettem, kezdhetem siratni magam.

Bravó bravó.
Ez egy hosszú beszélgetés utáni mementó arról, hogy igen, igazad van, ne mentegesd, bízz a megérzéseidben for Christ's sake.
"Pluralitas non est ponenda sine neccesitate."
A legegyszerűbb magyarázat valószínűleg a helyes, mondta Occam bácsi kicsiny cellájában.

Ha ezt az elvet követem, akkor valószínűleg hazudik és én jobban teszem ha nem bízom benne.
Persze, mert ez ilyen veszett könnyű.
Csak az ember ott áll és szeretne hinni, szeretné, ha megmagyaráznák neki, hogy dehogy az nem úgy van, tulajdonképpen teljesen máshogy.

És ha mindezt egy könyvben olvasná, ötször körbeszaladná izgatottságában a szobát, mondván, te hülye liba, nem látod hogy tekeri körben rajtad a ragacsos pókhálót, és egy idő után nem tudsz majd szabadulni?

Run, Forest, run.
Run.
Please.
NOW.

2004/11/06

újraírattam a blogom...
a new version itt látható

powered by p

Könnyem folyt a kacagástól:D
Ma még semmit semmit semmit nem csináltam alváson, evésen és ...khm... egyében kívül.

Testnap.
Rám fért.

2004/11/04

Mindjárt hat óra.
Felvágták az ujjam, de nem volt annyira vészes mint vártam.
Megírtam a soron következő ZH-t nem is tudom miből, de nem volt annyira vészes mint vártam.

Még a végén túlélem ezt az évet gyomorfekély nélkül.
Muszáj volt eljönni az én kicsi oldalamra és elolvasni a mottót (copyright Douglas Adams) meg a tegnapi levélkében szereplő tékitízit, különben még komolyan idegeskedni kezdtem volna.

Kérem, kérem, legyen már este hat, nem használnak a mantrák.

2004/11/03

HI just a quick note to let you know that I got the ticket for the sting concert for you .I think it is near the front .
anyway take it easy
b


Hát most mondja meg bárki, látott valaha akárki ennél szívmelengetőbb üzenetet?
Annyira örültem neki, mintha maga Togo miniszterelnöke jelentette volna be, hogy mától nem hízlal az ósanos csokipuding.

Rettegj Belfast jövök.
Megint....:D

Jah..és check this out: sleepinginairports
Merthogy valószínű ez vár rám...;))

2004/11/02

Földön ülök megint és tudatosan mosom ki a mai napom, készülök a holnap reggeli mumustalálkámra (lásd szakdolgozat és konzulens címszó), ami főképp abból áll, hogy a feltekeredett gyomrom próbálom kisimítgatni, gyertyalángot bámulok, Dido szól a hi-fiből.

Nem tudom, hogy kezdjek bele. Még a mai napom is könnyebb lenne elmesélni, pedig az aztán úgy kezdődött, hogy feleslegesen tettem ki piciny lelkemet a főnökömért és mentem be egy órával hamarabb. Ez persze úgy volt, hogy vasárnap este felhív, hogy jajj, neki bankkártyalimitje van, nem lesz elég pénze gatyát és inget venni Németországban, találjak ki valamit....ehh nincs is kedvem végigmesélni...így utólag látom a humoros oldalát persze, és ha felhívna G. pl. jót röhögnénk rajta, de most inkább csak fáradtan hasalok, mert a humorizáláshoz gondolkodni kéne, nekem meg csak annyira telik, hogy azon filózzak, amit búzavirág mai bejegyzése hozott felszínre.

Nem vagyok sem sikeres, sem szingli igazán a szó divatos értelmében, nem döngenek körül pasik és nők sem. Felvágok a szánalmas dolgaimmal, hogy nappali mellett dolgozom főállásban, hogy azt hiszem van ízlésem, hogy bébisintérkedtem külföldön, hogy vannak emberek, akik okosnak hisznek. Fényezem magam nap mint nap és érzem, hogy átlátnak mindezen, de játszom tovább, kell ez a pici fensőbbségérzés, közben meg köpködöm magam miközben a metrón kómázom reggel, mert mit fölényeskedsz kisanyám, te is csak egy kripli vagy.

Nekifutásból rontok az ajtónak és csodálkozom hogy a képek sorra leesnek a falról én meg romokon hasalok, mert nem értem, hogy jelentősége van az ajtónyitás módjának és idejének is, nem értem, minek kell bélyeggyűjteményt emlegetni, ha mindannyian tudjuk, hogy a szexre (fenét szexre, dugásra) gondolunk és eltüntetem az illúzió maradékát is a kapcsolatokból szabályrendszereket felállítva amikről épp én magyaráztam E.-nek, hogy baromság, az emberek nem így működnek.

Lökdösődni már baromi jól tudok, de meg kéne tanulnom siklani, alig-alig érintve az embereket, mert a társadalom így kívánja. És mert én is így kívánom.

2004/11/01

Játszottam tegnap, felelőtlenül picit, a fensőbbségtudatomba kapaszkodva.
Ma meg kiderül, hogy beakadtam a fogaskerekek közé.
Már csak azt kéne kideríteni, hogy össze tudom-e törni őket, vagy elszámoltam magam és csak véres foszlány fog a húsom helyén lógni, mire szabad leszek megint.

De jó, hogy nem értem rá kozmetikusra ezeréve.....