Ma elhataroztam, hogy beszelek a bacsival, mert az agyamra megy ez a bizonytalansag. Sosem tudom, mikor, hol esznek, jonnek, mennek, tesznek, vesznek, elnek, fonek. Igy en is, fokepp sajat levemben.
Ma megest egyutt a nagycsalad (bacsi, fiai, bacsibaratno, bacsibaratnokislanya), edesek egyutt, csak en legtobbszor ugy erzem ilyenkor, nem idevalo vagyok. Hat persze, mert nem is.

A fiuk megint osszekaptak ma, a lelkizosebb fajtabol. Brettel es Connorral is beszletem, kulon-kulon, de nem tudok partatlan lenni, szerintem tenyleg Connor a "hibas", mar amennyire hibas lehet egy onfeju tizeves. Remelem azert eljut hozza, amit mondok. Mindenesetre erzem en, hogy ugy hangzom, mint a sajat szuleim.....es nem tudok ugy csinalni, hogy ne ugy hangozzam, pedig ez nem megoldas. Tiz eves akarok lenni, pliz, pliz, pliz, csak ugy 2-3 orara, hogy megoldjam a tizeves masodszulottek osszes problemajat. Igy csak parnacsataval tudom oldani a feszultseget:()

Ma hivtak az ugynoksegtol, ezek szerint megis mukodik. Ugy nez ki egy Belfast melletti kisvarosban lenne egy csalad, a feludules kedveert ket kislannyal (he-he:D), fel ora Belfast, remenykedem talan meg suliba is el tudok szabadulni heti egy delelottonkent:() Volt egy masik ajanlat is, mehettem volna Spanyolorszagba 5 hetre, de en nem akarok Spanyolorszagba menni ot hetre, plane, hogy karacsonyig maradnom kene annal a csaladnal akkor. Bar egy mosogeppakolasnyi idore elkepzeltem, hogy barnara sulok a tengerparton, hurra, hurra, de harom gyerek mellett? Irorszagba jottem. Ha maradok, Bruce, Brett es Connor miatt maradok. Ez a mondat mindent eldont.

Egyre inkabb szilardul meg bennem, hogy maradok.
Nem mintha nagyon elhataroztam volna, de ugy gondolkozom, rakok felre, tervezek. En dontottem magam helyett. Talan jol van ez igy.