Holnap ide megyek azzal Akitől Már Nem Félek Többé. Tőle kaptam a krokodilokat, lehet vissza is veszi lassan és barátok lehetünk.

És lemondtam a szerdai vizsgát (konzulensmumus), majd megyek később.
Későbbkésőbb. Később szívás. Ugyan kit érdekel?
Azért valahol érzem, ez nem így a helyes.
Olyan sokszor érzem mit kéne tennem és nem megy, nem és nem.
Csak ennyi telik tőlem, Istenem, csak ennyi, látod?
De már csak négy hét.

Április van.
Meleg van.
Csók van.
Délutáni alvás van.
Kék ég van.

Most jó.
Csak
így egyszerűen
jó.

ma megint léptem egyet előre
egy nap alatt egy évet, mert ez a szokás
közelebb a harminchoz immár
felnőtt leszek vajon?

Vettem reggel egy ananászt. Adtak hozzá használati utasítást is.
Akkurátusan odatűzve a leveléhez egyértelmű ábra mutatja be a darabolási, kivágási, napernyőcsketűzési lépéseket, beszámozva, weboldalcímmel, márkanévvel.

Én meg itt szívok mindenféle információáramlási probléma miatt a cégnél.
Utálom ezt a fajta birkaságo(ma)t.

Kapok egy feladatot, amihez használati utasításképpen megadják a megoldási út háromnegyedét. Persze arra indul el az ember, hiszen ez már kipróbáltnak tűnik. Aztán belekeveredik a maradék egynegyed megoldásába, miközben ha csak a problémát kapná meg, elkezdene gondolkodni, és rájönne a legegyszerűbb útra, ami törvényszerűen szinte sosem a javasolt. És ha ehhez még némi dez- avagy alulinformáltság is társul, az kétségbeejtő.

Persze lehet, hogy egész egyszerűen csak a felelősséget hárítom.

Ott ronthattam el, hogy elfelejtettem megnézni reggel a mai horoszkópot*.
Ennek következtében a Bíróságra 11 óra 10 perckor ért az anyag így nem vették át. Mivel nekem a könyvvizsgáló délelőttöt mondott, eszembe sem jutott megkérdezni az hány órát jelent. És mivel volt már ilyenre eset, nem közepes méretű sz@rban csücsülök.

Ezen kívül sziklagyomor (copyright norma), mert pályázatleadás is volt ma, az ugyan időben odaért, de a biróságos utórezgésektől sokkolva nem tudom mennyire pontos, habár mindent ötször ellenőriztem, az agyamig semmi nem jutott el.

Ha mindez nem elég, legkésőbb egy óra múlva a PSZÁFnak kell prezentálnom egy helyre kis köteg anyagot, ami ugyan majdnem kész már, de tudja a fene, hogy szabályos-e.

Hétfőn meg hazajön a főnök, és nekem szépen be kell számolnom mit alkottam két hétig. Minimum 2-3 órás fejmosás. Maximum kirúgás.
A munkahelyi blogolás ezen már semmit nem változtat.

*A mai nap kilátásai jók. Bizakodóan törekedhetsz céljaid elérésére. Lehetőséged nyílik az előléptetésre vagy fizetésemelésre.

--------------
Kiegészítés

Másfél óra alatt kiderültek az alábbiak:
- a cégkivonat, ami miatt a bírósági anyag elkésett, nem is kellett volna bele
- az egészet fel lehetett volna adni postán, és az még határidőn belülinek számít
- mivel a kézbesítő bedobta a megfelelő dobozba, az még ma beérkezettnek számít

Ma este megyek és postára is adom.
Így megy ez.

Aham. Szóval gyöngyvirág.
És gondolom a fogamzásgátló mondjuk vajaskenyérillatúvá alakítja, nehogy a szegény kis úszkáló haverok megtalálják.

Hogy mik nincsenek, mióta feltalálták a tudományt.

gondolj egy súlyra
melyet letehettél és
lélegezz mélyet*

Az emberek szeretik ha az és úgy történik amit és ahogy ők akarnak, mert így boldogítja őket az a csalóka érzés, hogy hatalmukban áll a dolgokat megváltoztatni.
Én megadtam neki ezt az örömet felajánlva: legyen akár október, mert nekem ugyan nem függ tőle semmi. Mosoly terült szét az arcán, már majdnem megértő kedvesség csillogott a szemében és hirtelen tekintettel(!) lett arra, hogy hétfőn csak miatta mennék be, így nagylelkűen átrakta szerdára az időpontot.

A HÉV lekésése után már csaknem bárgyú mosollyal sétáltam a buszpályaudvarra, majd a busz lekésése után elővettem Az ötös számú vágóhidat, olvasni kezdtem míg Presser a Nagy utazást dörmögte a fülembe.
Már az autópályán jártunk, mikor rádöbbentem, hogy tulajdonképpen nem vagyok dühös. Tulajdonképpen ideges sem vagyok. Tulajdonképpen el sem akarom küldeni a fenébe. Tulajdonképpen már azt tervezem mit is fogok kezdeni ezzel a rengeteg szabadidővel ami most rámszakadt, mikor mindenki más idegzsába.
Hogy tulajdonképpen megkönnyebbültem.

Felfeküdtem az áramlatra és most sodortatom magam [ha már menekülni nem lehet] egy ideig.

Így megy ez.**

*Fodor Ákos
*Kurt Vonnegut

Reggel óta gondolkodom azon, hogy tudnám leírni, ami velem történt.
És arra jutottam, hogy sehogy.
Így nem írok az egy óra megalázó ücsörgésről, az odavakkantott szavakról, a felháborodásról, a kivagyokénről, a kiőről, a nemolvasomelről.
Nem írok a délutáni kukabúvárkodásról sem, majd csak kicsit később.

Inkább elmegyek, és álmomban összerakom széttaposott önérzetem, formát adok elporladt büszkeségemnek, megragasztom emberi mivoltom és szerdán udvariasan közlöm a tanerővel, hogy a diplomámért sem vagyok hajlandó megalázkodni többet. Jutunk valamire emberi módszerekkel most vagy októberben, vagy rászánok még egy évet, lehallgatok másik szakirányt, de én be fogom fejezni ezt az egyetemet.
És legfeljebb a mikor függhet tőle.

Kövezzetek meg, de így a hajnal és a reggel határán már képtelen vagyok felfogni az összefüggéseket öt méhcsalád, a birtokkoncentrálódási folyamat és Reagan elnökké választása között.

Nem sok eséllyel kecsegtet ez a hétfő.

Mikor a teraszon ember az arcát a nap felé fordítva Zappa-Sting kettőst hallgat és csak létezik. Meg a simogató meleg, meg az éles napsütés, meg a hang, ahogy a szél keresgél a füzetlapok között. A fal érdes érintése a talpon, az arc előtt táncoló hajtincsek, a szék karfáján támaszkodó kéz.

Egy tökéletlen nap tökéletes pillanata.

És aztán ma még jól odamondogattam két embernek, olyan jó fájósakat, amin rágódhatnak aztán és építgethetik az önbecsülésüket utána.

Fasza vagy babám, fasza.

Ebből nem lesz államvizsga júniusban,
maga még egy értékelhető sort sem adott le - mondta, aztán kisétált a teremből.

Először kétségbeestem.
Aztán dühös lettem.
Most reménykedem, mert végülis hétfő délelőttre kaptam konzultációs időpontot.

Van két estém, három napom és öt éjszakám, hogy egy nyers szakdolgozatot megírjak olyan minőségben, hogy a boszorka lásson elég fantáziát benne, hogy esetleg esélyesnek lássa egy majdani konzulensi aláírásra.

Két körülmény a témával kapcsolatban.
Nem értek hozzá.
Nem érdekel.

Jó kilátások....

Tegnap misén voltam, sok-sok éve először.
Legutóbb még gyerekfejjel ültem igaziból a templomban, és tegnap rá kellett jönnöm, hogy sosem értettem mi folyik. Miért nem mondják el mi folyik a misén?

Persze én már kiábrándult nagylány vagyok, és csak egy nem kicsit bandzsa palit láttam idétlen lebernyegben, aki láthatóan gyorsan le akarja tudni az ötórás kötelezettséget, nem tudja kiolvasni rendesen halott nagyszüleim, keresztapám és nagynéném nevét.

Földön-, de legalábbis templom- és egyházonkívüli szemmel néztem a történéseket. Nagyon rossz volt idegennek érezni magam az áhítatos arcok között, de a gúnyos hang csak cöcögött a fejemben, pedig titkon úgy mentem el, ha olyan prédikációt hallok (amilyet nem, mert elhadarta amit el kellett és kész) ami hozzám szólhatna, akkor nekifutok a katolicizmusnak még egyszer.

De nem. Ehelyett végighallgattam, hogy "az isteni kegyelem állapotába kell jutnunk s permanensen ott kell maradunk". Így. És a mise alatt s permanensen fel lett hívva a figyelmünk a s permanens ottmaradásra az isteni kegyelemben, amit Mária is elért, Isten kegyelméből.

Illedelmes voltam és nem nyűszítettem fel elsőre sem, másodikra sem, sokadikra sem, ehelyett keresztapám gombalevesére gondoltam, a nagymamámra és az olajfaágra, amit a pápa szentelt meg évekkel ezelőtt húsvétkor a Szent Péter téren, a negrószagú nagypapára, és reméltem rég ott vannak már, ahol lenniük kell.

A kócos reggel.
A lecsúszó vállú pulcsi.
Elmerengés a vonaton, mi lenne, ha a szomszéd fülkében ülő négy helyes pasi mellé beülnék egyedüli lányként.
Banánevés.
Érdemi munka a szakdolgozaton.
Ablakon kibámulás az elsuhanó zöld dombokra.
Egy fácán fut versenyt velünk.
Rengeteg horgász a tónál.
Süt a nap, süt a nap, süt a nap.
Lecsúszó vállú pulcsi.
Dombóvár, pár perces csevej.
Kaposvár, külső konzulens, Volvo, szakdolgozat, ebéd, terasz, étterem, város, otthon, virágok, fák, fák, fák, kedves kedves kedves.
Mosoly itt, mosoly ott.
És zöld.
Biciklit veszek szülinapomra.
Sütöm a napot.
Lekésem a hévet, a buszt nem.
A gimi előtt ücsörgés, mosoly, nosztalgia.
Lecsúszó vállú pulcsi.
Fára másznék.
Tori Amos
Look I'm standing naked before you
Don't you want more than my sex
I can scream as loud as your last one
But I can't claim innocence
Oh God could it be the weather
Oh God why am I here
If love isn't forever
And it's not the weather
Hand me my leather
Kétszínű világos és fekete zászló a katolikus templomon.
Meghalt hát.
Ima a lépcsőn.
Rohanás a buszhoz.
Ücsörgés a jól ismert padon.
Igen, ideje szembenéznem Vele mostmár nem félek tőle.
Lecsúszó vállú pulcsi.
Orion csillagkép hazafelé.
Csirkepörkölt.
Napsárga szék.
Lecsúszó vállú pulcsi.

És persze, hogy eszembe jut a nagy szenvedés közepette valaki, aki réges-régen, mikor még a szakdolgozat csak rémálmok homályos ködében merült fel, megígérte, segíteni fog fogalmazni, elindulni, megírni, ott lesz mellettem, bírja majd a nyafogásom és buksit simiz ha arra van szükség.

Fizetési problémák kezelése a mezőgazdasági hitelezésben

A mezőgazdaságban elérhető jövedelmek alacsonyak.
Ezért az önfinanszírozás aránya alacsony.
Ezért hitelt kell felvenniük.
De az elérhető jövedelem alacsony.
Ezért nem tudják a hitelt visszafizetni.
Eladósodnak.

Megoldások:
a) reorganizáció+megegyezés a hitelezőkkel
b) végrehajtás
c) felszámolás
d) adósságrendezés állami segédlettel

Na most mi a lóf@szt lehet erről 60 oldalt írni???

Ma vettem három cipőt. Hármat. Cipőt vettem. Három cipőt. Hármat ma.
Cipők, feketék, sarokkal, pánttal. Cipők. Három cipők.
Soha ezelőtt három cipőt egyszerre egy nap nem vehettem. De még csak egy hónapban sem.

És most itt ülök a legkirálykisasszonyosabb áttörtmintásban és rájövök, hogy az mp3 lejátszótól (céges, de mi is használhatjuk, noszagyorsan huszonötért) nem vagyok ilyen boldog, mint egy egyszerű egyszerű? csodaszép, csodakecses, csodasarkos, csodanőies cipőtől. És egy cipőhöz (háromhoz se) fel sem ér egy rántottkarfiolcsinálós-kürtőskalácsevős-vihogós este a Keletinél.

Lassan-lassan a habzsidőzs után a bőröm alá is bekúszik a közhely, amit eddig csak a szám mondott.

A pénz. Nem. Boldogít.