2005/06/30

Nem akarom, hogy A ilyen anyagias legyen, annyira hogy már előre félek mikor kezd el megint a pénzről és százalékokról mesélni.
Nem akarom, hogy eszembe jusson, hogy olyan társat szeretnék mint B, aki pár napja nősült és holnap indul nászútra.
Nem akarom, hogy úgy legyek rosszul, hogy ne tudjam eldönteni: a túlzásba vitt ivászat, vagy a ki nem mondott dolgok miatt szeretnék nemgondolkodni.
Nem akarom, hogy megint belelkesüljek valamibe amit pár hónap múlva abbahagyok, pedig most annyit biciklizek, hogy ennek szükségszerűen meglesz a böjtje is.
Nem akarom, hogy olyan cikkeket találjak reggel az indexen, amit szar, buzi, szopás szavakkal adnak el.
Nem akarom, hogy felmerüljenek bennem olyas gondolatok, vajon melyik párt avagy politikus hazudik nagyobbat.
Nem akarom, hogy mérlegelnem kelljen a köröttem lévő emberek szavának súlyát.
Nem akarom, hogy véletlenül elüssön egy autó, mikor narancsárga kis fejkendőben tekerek a belvárosban.

Nem akarom, hogy a nemakarokebbenavilágbanélni érzés reggel még itt legyen a gyomromban, szememben.

2005/06/17

Ma láttam Szent Ferencet. Onnan tudom, hogy ő volt, mert a galamboknak prédikált Istenről.
Csak egyet nem értek.
Miért volt a kezében borosüveg?

2005/06/14

Sűrűn fogok bringával dolgozni jönni míg a metrófelújítás tart.
Kicsit új hajam van.
Ma reggeliztem egy parkban fodrász előtt.
Tegnap túlpörögtem a kávétól.
Kaptam smst.
Adótörvényt böngésztem a Szabadság téren.
Még sokáig fel-felkacagtam a Madagaszkár után.

Örülök ezeknek. Kezdek helyrejönni?

2005/06/09

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar

Ez olyan jajj. És rózsaszín.

2005/06/08

Tegnap óta kísért az érzés, hogy nincsenek barátaim.
Elmennék bulizni, de senkit nem tudok felhívni. Sírnivalóm lenne de nincs kinek. Ül csak a vállamon, néha belémrúg egyet, de nincs senki akivel megoszthatnám.

Most én én én akarok mesélni de valahogy bárkit megkeresek vele az csak a maga gondjáról mesél....és megint erősödik az érzés, hogy mindig mindenki csak a maga gondjáról jön és mesél. Én meg hallgatom. Ez lenne a barátság?

Persze tudom, ez nem így van, de most mégis így érzem. Lehet kiszakadt belőlem a valóság, lehet én szakadtam ki a valóságból. Most így érzem, számomra ez a valóság. A nemszeretem valóság.
Van amikor egész kis dolog miatt esek bele valakibe. Egy milyen lenne végigsimítani a tarkóján miatt.

Crush.
Na de öt hónapja?

2005/06/07

Itt ez a hangulat, ez az igyunk-és-bőgjünk-egy-nagyot hangulat mikor áradna belőled a világfájdalmad, valahova, valakin át el a fenébe, messze, ne is lásd többet. Mikor annyira szükséged van egy valakire, egy bárkire, mint tízévente egyszer. Mikor szeretnél megszökni a félelmeid elől, csak egy cseppet, egy picit, kimondani, eltüntetni, lesöpörni magadról, mint a bogarakat a fűben ülve. Mikor a kisujjad adnád, hogy megsimogassák a hátad, és azt mondják, nem lesz semmi baj kedves, sírj csak, sírj nyugodtan.

És aztán az egész nagy bazi kerek világon nem akad senki, aki inna veled és meghallgatna és átölelne, mert mindenkinek akad fontosabb embere, dolga, munkája. A magányod körbevesz és gúnyolódva a nyelvét nyújtja. Ilyenkor az Eget sem látod a könnyeidtől. Egyedül maradtál. Valahol mélyen elrejtve érzed: végül mindig egyedül maradsz.

Aztán vannak napok mikor tudod is.

2005/06/06

A dühtől nem láttam. Aztán a csalódottság könnyeitől.

Hogy jön ez a kis getva szemét önző állat ehhez, hogy mer ilyen lenni?
Miért ő és miért nem én?
Nem érdemli meg, hogy a kurva élet b@ssza meg.
Ilyenkor hol van az a fene nagy igazságosság.
Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm és ezt meg is fogom mondani neki.
Nem érdekel, hogy a tesóm, megérdemli, azt hiszi neki mindent lehet?
Balhézik, lopcsalhazudik és mégis neki lehet, nekem meg még most sem?
Milyen jogon, milyen jogon, milyen jogon?
Az élet igazságtalan, a szülőknek is annak kell lenni?
Ez nem ér, ez kibaszottul nem ér.

Aztán megnyugodtam persze......
Csak felmerült a kérdés: mégis, milyen szülő lesz így belőlem?

2005/06/02

Üzenem Tóth Verának, hogy nem attól fog megjönni az önbizalma, ha még fogy 15 kilót és levetkőzik valamelyik férfimagazinnak.

Majd retusálják ugyanis a kinyúlt bőrét, a narancsbőrös hátsóját, a lógó ciciket, és lehet az eredmény pöpec lesz, de ő tudni fogja, hogy jajj, azokon a képeken nem ő van. Ő bizony kinyúlt bőrű, lógó cickós és minden szembejövő pasitól parázik majd, hogy jajj, de ez azt gondolja, hogy én olyan, közben nem is. És ez aztán majd helyreteszi az ingatag önbizalmat úgy, hogy még annak még a kisujja hegye sem látszik majd ki a pottyantós budi kerek szegélye alól....

....egyéb érvekről nem is beszélve....
Honnan-miből származik az az érzés, aminek a halvány emléke kísért, most csak épp egy cseppet, ezt a félmondatot olvasván:

"órákig tudnék ott ülni és bámészkodni szerteszét"

Én is órákig tudnék ülni és bámészkodni szerteszét.
Mindegy hogy ahol ülök az a Brown's Bay az Island Mageen valahol Írországban, a Dunapart a Római fürdőnél, egy nevenincs domboldal félúton Gödöllő felé.
Valami, ami belülről jön. Ahogy a víz folyik, ahogy a szél fúj, ahogy a felhők úsznak, ahogy a nap tűz, az eső esik.

Az a minden a helyén van, minden jó így.
Lehet ennek köze Istenhez?