Tííík.....tííík....tííík.....tííík...pttyuuutaktaktaktaktaktaktaktaktak.
Ha ezt hallod Dublinban, tuti turista van a közelben, ugyanis a helyiek nem veszik figyelembe a közlekedési lámpákat. De lehet csak idegbajt kaptak a fentebbi zajtól, amit a piros illetve a zöld emberke ad ki magábnól a zebráknél. Igaz ez nem mentség arra, hogy a Kresz totális semmibevételével száguldoznak a gyalogosok (is) az utcákon. A turisták meg rászoknak erre kb. három óra alatt, úgyhogy ha szerencséd van, akkor nem fog elkapni a röhögögörcs minden átkelésnél.

Nagy elvárásokkal mentem és persze törvényszerűen csalódtam. Dublin nem rossz hely, vannak hangulatos részei és ha ott élnék meg tudnám szeretni, de nem lesz a kedvenc városom. Hangulatos kis utcácskák, a Temple Baron csodajó sétálgatni, az időjárás a szokásos hol esik, hol fúj (éljen a megfázás persze). Este palacsintát majszolok Moniéknál és északi fényt bámulok - életemben először- az ablakból. Trükkös dolog ez, mert nem lehet jól látni, ha rákoncentrálsz....de ha csak a szemed sarkából figyeled, láthatod ahogy hullámzik a piros és zöld fény a csillagok előtt.
Azt hiszem ez már csak minden csodával így van.
Másnap elbámulom az időt rézkarcok, japán metszetek, arannyal festett Koránok között, így lekésem az első buszt, és persze zuhog meg fúj a szél.v Felgyülemlett bosszúságomat majdnem a mekis kínai kislány nyakába zúdítom, de inkább csak pofákat vágok mert öt percet kell váűrni a krumplira.

Letört a robogóm jobb tükre, kéne egy új, mondja Bruce. Meg sem merem nézni mennyibe fog kerülni, és azt hiszem inkább szerzek valakit, aki meg tudja hegeszteni. De a jó hír, hogy így is tudok mászkálni vele, a törvény csak egy tükröt ír elő:) Igaz, hogy így félek kicsit, és persze zavar, így már arra is gondoltam, hogy visszakötözöm egy sállal:DDD

Megkaptam a mindenféle smseket , köszönöm, majd válaszolok ám, ha alakul bármi mobilügyben:( Egyelőre Bruce-on múlik, az meg ugye....
Hát ez van.

Kezdem azt hinni, hogy velem van a baj, nem a világgal. Mihelyt rendbejön az életem egyik része, elkezdek foglalkozni a másikkal, és újra vederben találom magam, és csak csücsülök a mélyén miközben próbálom kitalálni mi is a megoldás.
Diablozni egyszerűbb, ott csak kattogtatom az egeret és gyilkolok mindenkit, aki mozog. Hát ezért játszom.

Halloween lázban ég itt a család, az ablakokon műpókok és műpókhálók, szellemek, narancs és fekete mindenütt. Halloween-mézeskalács készül majd és a gyerkőcök itthon vannak a héten, mert no suli. Ez nem az én ünnepem, nem érzem a hangulatot a csontvázak és a huhogó elemes szellemek ellenére is.

A ház tele van, dugig, 5 gyerek, 4 felnőtt, 2 kutya, én meg a csiga. A padláson épp még nem alszik senki, de kis híján múlt:))
Holnap megyek Belfastba, főzöcskézős estére az önkéntesekkel, aztán két napra Dublinba.
Elterveztem jól, hogy majd lerobogózom, milyen jó buli is lesz, hűha...
Aztán hallottam Moni hangján a telefonban, hogy itt baj lesz, és lőn. Két perc alatt lebeszéltettem a robogásról, mondván, ha nem akarok egy teherautó és egy árok között választani, jobb ha buszozom. Így buszozom hát, mert egyik alternatíva sem tűnt vonzónak perpill. Perpill.

Nadrágot vettem, vízhatlant, túrázósat, robogóra.
Végre nem ázok szét, fagyok le, sározom össze magam és ha esetleg elesnék némivel több védelmet nyújt, mint a farmer. Csini acélszürke színe van, zsebes, alul összekapcsolható, hogy a bokára simuljon, teljesen takarja a farmert. Pöpec na.

De akkor is utálom, hogy úgy nézek ki benne, mint egy hormonzavaros hóember.

A dolgok kezdenek jobbra fordulni.
David Blair túlélt 44 napi éhezést és szereti az egész világot örökké, Tony Blair úgy néz ki, mint egy agyonmaszkírozott transzvesztita, több Blairt meg nem ismerek.

Mi az amit még tudni kell? Hogy Belfastban semmi nincs kitáblázva, ha meg ki van, akkor rosszul. Ha mégsem rosszul, akkor csak két kilométerrel a megjelölt út előtt háromszor is, nehogy rákanyarodjon szerencsétlen robogós, még véletlenül sem az autópályára. Igaz, hogy addig az út vagy ötször elágazik hatfelé, nem érdekes. És persze az autópálya előtt fél km-rel semmi racionális jelzés, így aztán abban az örömben volt este fél hétkor részem, hogy az M1es bejáratánál találtam magam. Mit csinál ilyenkor a bátor, ámde kezdő magyar robogós?
ad1:leáll
ad2: káromkodik (magyarul)
ad3: megpróbálja kitalálni, most hogyan visszafelé, aztán a leállósávban visszatolja a motort a kereszteződésig miközben csendesen kiröhogi magát a bukósisak takarásában

Ezen kívül rájöttem,
- hogy valamit nagyon rosszul csinálok a tankolásnál, mert a kallantyú kattan egyet és nem jön a benzin, így folyamatosan pumpálnom kell a fogantyút, persze ezt is röhögve, ami csak nehezíti a dolgot. Ellenben azt, hogy "number 3 please" már nagyon jól tudom mondani.
- hogy a motoron hideg van. Nagyon hideg.
- hogy a kanyarból nem befelé, kifelé kell gázt adni.
- hogy a Belfast térképem egy kanyi garast sem ér.
- hogy a tájékozódóképességem sem ér egy kanyi garast sem.
- hogy a robogó gyorsabban megy, mint ahogy gondolkozni vagyok képes.
- hogy a robogóval pöpecül meg lehet állni a járdán, míg gondolkozik az ember lánya, merre is menjen.
- hogy az írek tulajdonképpen rendesek, csak nem ismerik az indexet. Egyáltalán nem.
- hogy jobban vezetek az út bal oldalán, mint a jobbon.
- hogy szükségem lesz vízhatlan nadrágra és egy meleg dzsekire.

Hát ennyi. Amúgy meg jó hétvégém volt:)

Elköltöztünk. Még nem teljesen, a fagyasztó, a mosógép, egy-két ágy meg doboz még a régi házban, de mi már az újban. Új szoba, (szebb függöny hehehe), új konyha, keeeeeeeeeert és garázs. Meg sajgás minden tagomban, az a szétáradó fajta, amivel muszáj leülni néha, és élvezni magát az ülést pár percig, tudatában lenni azonban, hogy mindjárt fel kell állni és cipelni megint a teherautótól az emeletre dobozt, zsákot, plüssmacit, hátizsákot, tévét, ágyneműt, törölközőt, kisautót, playstationt.

Mégis jó érzés most itt ülni, fáradtan, egy külön kis lyuknyi szobában, ahová a számítógép került, és irni mindezt, miközben újszag terjeng a lakásban, a gyerekek a padláson külön kis kuckót alakítanak ki, a nagyok tévéznek egy sör mellett én meg csokit rágcsálok. Mintha ezer éve itt laknánk.
Persze a konyha még tele újságpapírral, az ebédlőasztal és a kenyér a régi házban maradt, valamint az ágyamon nincs lepedő, de a cédék a helyükön, a kutyáknak van hol aludniuk és a ruha is kinn szárad a kötélen. És jó ez így.

Battle.net down. Realm down. Online játék down. Ergo írok.
Holnap költözünk, és ennek megfelelően a fele ház dobozokban, a másik fele meg rendetlen. Én még egy koszos zoknit sem csomagoltam össze, á lá patópál:)

Megvan a jogsim. Tudom ez nem nagy hír, de ami fontosabb, hogy már van biztosításom is tegnap óta:)
Bruce csak hungarianhellsangelsnek hív és mindenáron extraóvatosságra akar rábeszélni. Nehezen viselem, bár érzem, igaza van, kell az a védődzseki meg foszforeszkálós matrica a bukósisakra. Csak idétlenül fogom érezni magam mindezzel plusz a hatalmas piros L (learner) betűvel mintha azt reklamoznám, ide figyeljetek, gyagyás vagyok, lúzer vagyok, kerüljetek el messziről. A leggázabb az, hogy tényleg veszély vagyok a vezetői társadalomra a hirtelenségemmel, a meggondolatlanságommal és a vészhelyzetbeli pillanatnyi lefagyasommal. De én majd vigyázok magamra, mások is tegyék ezt. (Igyekszem kifejleszteni némi agressziót ez ügyben, arra már rájöttem, könnyebb vezetni, ha nem azt nézed, mi a jó a másik sofőrnek.)

Amúgy gyógyulóban vagyok. Már nem nyáladzom ha nem jutok netre 8 órakor , hogy játszani tudjak. Csak idő kell, hogy újraszervezzem az életem így, hogy szabad ember lettem. Lehet nemsokára az emilekre is képes leszek válaszolni:)

Megkaptam a jogosítványom, ugráltam örömömben sozmbat reggel. Aztán kevésbé, mikor Bruce húzta a száját, hogy neki kéne hívni a biztosítót. Az új mobil sem sikerült, mert Bruce nem vehet másik előfizetést valami miatt, feltöltősre meg nem költök. Bosszúból megvettem A Diablo 2 kiegészítését, és azzal játszom, közben igyekszem valahogy visszakapcsolni a külvilágot, ahogy ez a bejegyzés is bizonyítja. De rohadt nehéz, én mondom, rohadt nehéz:(

Diablo2 üzemmód ON. Környezet OFF.
Immár négy napja non-stop.

Megvettem életem első eredeti játékprogramját. Van valami isteni érzés abban, mikor az ember egy eredeti játékról lefejti a csomagolópapírt, kinytja a dobozt, és megszemléli az eredeti CD-keyt és az eredeti CDket.
Ennek megfelelően most megyek és cseppet sem eredetien szétgyilkolom az agyamat a battle.neten:D

Fura elképzelni azokat az emberkéket, akikkel csak neten találkoztam, szerencsésebb esetben képet láttam róluk..vagy azt sem.
És akkor jön egy olyan helyzet, hogy mesélik, mi történik most köröttük, és én ott találom magam, bekukucskálva mások életébe, egy teljesen, totálisan különböző életbe, és megpróbálom felfogni, ami ott történik. Persze hogy nem megy.
Nekem csak két vekni kenyerem született ma. Másnak pici lánya tegnap.

A húgom megörvendeztetett mindenféle ágyneművel. Képen. Van jegesmedvés-ölelkezős az északi sarkon, afrikaiszavannás, trópusipálmafás-szigetes, ugrálódelfines, tündibündikiskutyás. Épp belemerültem volna ama töprengésbe, hogy ki a rák feküszik bele az ilyen giccstömegbe esténként, mikor eszembe jutott az ágynemű, amiből kikászálódtam ma reggel. Starwarsos.

Izé:D

Google
Searched the web for milliárd.
Results 1 - 10 of about 112,000. Search took 0.05 seconds.

Searched the web for miliárd.
Results 1 - 10 of about 12,800. Search took 0.15 seconds.

A milliárdot két l-el írjuk:)

Összeszedtem magam mára, meggyőzettem, hogy igenis beszélnem kell Bruce-szal arról, mi a bajom, mert gőze sincs, hogy mi folyik bennem, csak azt látja, hogy egész nap nem csinálok semmit, pizsamában ülök délig és nem vigyorgok a viccein.
Szóval leültem és elhabogtam, mi van. Mit érzek és miért. És hogy nem tudok változtatni rajta, bármennyire is próbálok, és tudom, hogy lesz jobb, amint mehetek, de az később van, nem most. És hogy feleslegesnek érzem magam, hogy haszontalannak és kétbalkezesnek, aki mindent elront, aki körött dől a világ és a kristályváza.
Nem mondott minderre semmi különöset. "Csak" három mondattal megnyugtatott.
És most jobb.

Ez persze nem jelenti azt, hogy nem bőgtem egy sort, mikor már húsz perces késésben voltam a bébiszittelésből, és még mindig a táborban keringtem, próbálva kideríteni, hova is kéne mennem, mert az utca nevét nem értettem jól. Térkép meg mint olyan nem létezik, és rajzolni sem lehet, merthogy ez egy katonai ojjektum ugyebár, és nehogymán a gaz írek megtudják hol van a játszótér meg a bowlingterem:)
[Csak zárójelben teszem hozzá, hogy miután bejártam a fél tábort, hazajöttem, telefonáltam egy sort, telefonáltak nekem egy sort, sikerült kideríteni hogy egy percre laknak, a házsor másik felén.]

Próbáltam hívni az önkénteseket Belfastban, de nem érnek rá, kirándulni mennek. Pedig találkozhattunk volna hétvégén, sebaj talán jövő héten. Addig meg már kibírom, épp kenyérsütés projektbe kezdek holnap, mint utolsó szalmaszál.
Csak mi a fenét csinál az ember, amíg a kenyér dagad??
Valami macerásabb kéne.

Már csak max. 7 nap a jogsiig.

Kitöltöttem.
23 pont, súlyos.
Hát ez jó:/