Kérem, magyarázza meg valaki, miért kell egy csodálatos mesét hatásvadász és közönséges jelenetekkel elrontani.
Az elsőért rajongtam. A második csalódás. A harmadikat keserű szájízzel várom.

Vasalás közben bollywoodi filmet néztem. Nem, nem elírás, ez biza Bollywood, India.
Hatásvadász, romantikus, kevésbé felületesnek látszó, európai ruhák, nagyrészt nem indiai helyszínek, indiai szereplök, hindi nyelv angol mondatokkal teleszurkálva (ennek mi értelme?), ének-tánc-zene, komoly nézések és még csak egy csók sem, mikor Hollywoodban már régen a lány bugyijában turkált volna a pasi.

Módjával adagolva jó szórakozás, de a túladagolás agyhalálhoz vezethet. Tisztára mint a névrokon esetében.

Most úgy vagyok, nem is tudom igazán hogy. Híreket mondok.

"Haza"költöztem. Nem olyan igazi-igazi otthonérzés ez, de jo ismerni minden dolog helyét megint, jó tiszta dolgok között lenni, nem csukott ajtókkal találkozni és úgy érezni, hogy valamilyen családféle-dolog részszerüsége vagyok. Messze nem teljes jogú családtag, mikor együtt mindenki, Megan Claire-hez tartozik, a fiúk Bruce-hoz, Bruce Claire-hez en meg úgy sehova. Néha rossz, hogy a kocsiban csak öt hely van, es nem férek be, néha jó, hogy magától értetödö, hogy átkiabálnak, ha a film kezdödik. Nem tudom, hova pakoljam magam ebben a fura helyzetben, állandóan félek, hogy túl sok leszek. Ugyanakkor szeretnék picit többet, csak egy kicsit, hogy ne érezzem úgy, hogy kolonc vagyok, mert valahogy ugy erzem, csak en gondolom ugy, hogy az vagyok. Szoval ez nagyreszt nem tolem fugg, hanem toluk. De ok meg nem tudjak, hogy ez a problémám.

Ehh, nincs kedvem ezen rágódni, majd.

Connor köszöni jól van (rapszodikusan használom az ékezeteket, hozzá kell szokni újra), bár a pasi ma reggel indult két hétre Dél-Afrikába. Tegnap elémállt mind a (mostmár) tizenkét évével:
- Emlékszel januárvban mi történt, mikor apu elment két hét gyakorlatra?
- Igen.
/idézet egy januári levélböl
Nemsokara huppogest hallottam lentrol, aztan ketsegbeesett zokogast..
Ugy pattantam ki az agybol, mint egy jo kondiban levo nikkelbolha, es masztam le a lepcson. (Mindezt hajnali 3/4 5kor!:()
Connor (a kisebbik) ucsorgott a szobaban, zokogott, es amennyire ki tudtam venni, epp az apjaval beszelt telefonon.
Mint par perc mulva kiderult, felebrdet, es ugy ahogy volt, egy szal rovidnadragban, poloban, mezitlab kirohant a marha hidegbe, futott a kocsi utan az aszfalton, egesz a keresztezodesig (vagy 50 m). Felsebezte a labat, kicsit szetfagyott, es mindezt sirva.
Zokogott, ketsegbeesve egesz reggel, mar nem akart lefekduni, ergo virrasztottam mellette. Tevet neztunk, pityergett. Nem tudtam mit tegyek. Nyolc napja voltam itt, es meg egyszer sem simogattam meg oket...Nem ereztem magam eleg kozeli kapcsolatban ehhez..foleg a kisebbel nem:(
Nagy nehezen sulitime lett, de azt mondta, rosszul erzi magat. Meg isa ertettem..keveset aludt, sokat sirt..Ezek utan egyik gyereknek sem lenne kedve suliba maszni:()
Ergo hagytam, hagy maradjon itthon. Brett is probalta vigasztalni..nemigen ment:(
Es ezek utan kovetkezett eddigi eletem egyik legemlekezetesebb napja.. A kissrac fel orankent probalta felhivni az apjat, aki nagyreszt nem volt bekapcsolbva, felhivta a nagymamajat, irt az anyjanak, sirt, probaltam elaltatni, megetetni..hol ment, hol nem..Mar neha-neha en is elbogtem magam tanacstalansagomban, akkor nekiallt vigasztalni..:)
Vegre este hat ora lett, mikoris hivatalosan is hivhatta az apjat..de a napom nagyreszt azzal telt, hogy probaltam szamara valami szorakozast talalni (atlag tiz percenkent, mert addig volt kepes barmi uj dolog lekotni a figyelmet), barmit, csak ne kezdjen el zokigni, mert a vegen meg tenyleg rosszul lesz..Lefaradtam rendesen, mondhatni a kethetes zokni jobban nezett ki (es valszin jobban is erezte magat), mint en. A legrosszabb az egeszben az volt, hogy totalis csodnek ereztem magam. Es persze teljes bukasnak az ittletemet. O meg csak sirt..es nem tudtam mire van szuksege..es megmondani sem tudta (volna), mert ahhoz meg kicsi, nem ismeri elegge magat. Brett sokat segitett, leultunk harman beszelgetni, hogy miert is sir, miert van ez, ne gondoljon folyamatosan az apjara, el kell foglalnia magat stbstb. Nyo kozos erovel megegyeztunk, hoyt holnap(azaz ma) suliba megy, hacsak nem haldoklik..:)
Este az apja szobajaba fektettem le, mind a ketten ott ucsorogtunk Brettel, amig el nem aludt..(mellesleg nem telt sok idobe). Ejszaka fel-felebredt,, atmentem, betakartam, atoleltem, amig el nem aludt. De ugy nez ki igy szerencsere sikerult legalabb kipihennie magat. Reggel meg vart a nagy kihivas: levelet szerkeszteni a tanarnak, arrol, mi is tortent itt. Miert nem volt suliban, es miert nincs kesz a hazija...

- Ezúttal nem fog megtörténni. Lehet kicsit szomorú leszek, de ennyi.

Ennek megfelelöen most kicsit szomorú, de ennyi.

Megváltoztak a fiúk. Connor kicsit komolyabb és kicsit kevésbé önzö. Brett zárkózottabb és kevesebbet van itthon.
Mondom mindezt egy nap után , persze, remélni sem merem, hogy Connor ilyen marad. Azt viszont remélem, hogy Brett nem marad ilyen.

Istenem, hogy én milyen unalmas vagyok....

A nyelvsuli lepcsojen ucsorogtem, Miriamra vartam, es faztam, mikor szembejott velem. Rogton tudtam, hogy o az igazi, eleg volt egyetlen pillantas, es ereztem, hogy igen, igen, vegre, ennyi ido es probalkozas utan megtalaltam, tokeletes, olyan, amilyennek lennie kell, amilyet mindig is szerettem volna. Furcsa, hogy Belfastba kellett jonnom, mindehhez, es csak azon mult az egesz, hogy vagy negy orat vartam Miriamra es unatkoztam a net elott.
Megvan a diplomatemam:D

Tegnap Miriam bucsubulija. Ma Miriam utolso napja. Nem beszelunk rola, ugy csinalunk, mintha csak egy normalis, kicsit suru nap lenne. Neha azert ramtor a sirhatnek, pedig en meg messze vagyok az utolso-orak,avagy soha-nem-lesz-ilyen-tobbet erzestol, megis.
Szeretem az itteni eletem.

Mostansag azt hallom otthonrol, hogy hulyeseg (volt) maradni, ugy sem tudom veghezvinni azt, amit tervezek. Ez ugyan nem meglepo, a reakciom azonban picit igen, pedig mar ismerhetnem magamat ennyire. Ezt is otthonrol hozom persze.
Apam nevelese: Nem leszel kepes elvegezni a gimnaziumot, egyetemet, meg fogsz bukni, ne vard, hogy olyan jol tanulj, mint az altalanosban, itt mar nem ismernek, nem vagy kivetelezett, ugyis terhes leszel...stbstbstb.

Ez az acelkemeny dac, ami legtobbszor art, amin nem tudok atlepni, amivel mindig szembetalalkozom. Eloszor csak bizonygatom (kicsit talan magamnak is), hogy nem igy van, nem ugy van, jo lesz ez, meglatjatok. Aztan mar csak jol leplezett, pillanatnyi hideg duh a reakcio, es erzem hogy fal no bennem. "Majd meglatjatok!"- gondolom, es meg morranok is magamban cseppet. Majd meglatjatok.

Csakazertis.

Hajnal fel haromra az allapotom sulyosbodott. Viszketo piros pottyok jelentek meg rajtam, vakarozni kezdtem, elzoldultem es hanyingerem tamadt. Kommerszpopzene-mergezesemet Bjorkkel es Tori Amossal, valamint Queennel gyogyitom.

A baratnom kislanya iskolaba megy hetfon. Eleteben eloszor. Zsofi magamra emlekeztet, epp ezert meg vagyok gyozodve, hogy nem lesz az iskolaval problema.
Persze jonnek az emlekek is, tolonganak felfele, az elso nap a suliban, mikor sirva ultem a sallaikriszti mellett az elso padban, merthogy en nem a tothszilvivel kerultem egy osztalyba, akit ugyan nem ismertem jol, de kozel lakott, es nem kellett volna egyedul jarni iskolaba a falu vegerol. A Szilvi azota vegzett jogasz, ha minden igaz, lam, talan en is vegzett jogasz lennek, ha a cebe kerulok. A sallaikrisztivel egy oviba jartunk, es volt mas is az osztalyban, aki nem volt ismeretlen, igy csak-csak megbekeltem. Az iskola epulete olyan kicsi volt, hogy nem fert el az osszes alsos. Egy heten delelottos, masik heten delutanos voltam, es nem volt penzunk megvenni az ablakzsirafot. Persze szinte mindenki masnak volt, de nem kellett kotelezoen megvenni, igy nekem csak negyedikben lett. Mikor mar reg nem voltszukseg ra, de en akkor is kiolvastam, bar kozel sem okozott akkora oromet, mint elsoben okozott volna.
De imadtam a sulikezdest, fuzeteket csomagolni, egyesevel bepakolni a ceruzakat a tolltartoba, a helyere rakni a radirt, orarendet ragasztani az iroasztalra, fiokot talalni mindennek. Hangulata volt, rendezettseg es tudas hangulata. Es most csak vigyorgok itt bamban, mikor visszagondolok hogy csomagoltuk a tesiommal a szonyegen terdelve, nagykessel a kezunkben a fuzeteket, ragasztottuk a vinnyettakat hol egyenesen, hol kicsit benan a konyvekre, es vestuk ra dolongeloen gyerekes betukkel, hogy "V.V. 6/A meg V.A. 2/B". Megint valami, ami orokre elmult.

Rosszul kezdodott az egesz. Nem volt szabad szallas Derryben (avagy egyesek szerint Londonderryben, de itt ez is, mint annyi minden, attol fugg, hogy katolikus vagy protestans vagy-e), igy nem penteken mentunk a donegal-i kirandulasra, es nem oten, mert Eva, a spanyol lany ugy dontott, hogy ofenseget nem ertesitettuk idoben, igy o nem jon. Negyszer indulok el a lakasbol, de hopp egy utlevel maradt otthon (persze, hol vagyunk mi meg az EUtol), hol a pulcsi, vagy a kulcs.

Pentek este erkezem az onkentesek hazahoz, Miriam sapadtan nyit ajtot, es magyaraz roviden, hogy puskaporos a levego, mehetnenk setalni? Leteszem a hatizsakot, koszonok Rossannanak, az uj olasz lanynak, es huzunk a bolt fele.
Kozben Miriam mesel, hogy Marcella ket orat vart a buszpalyaudvaron, mert nem kapta meg az smseket, aztan uvoltott, mikor hazaert, hogy hogy kepzelik ok ezt.

Miriam sirva fakadt, mikozben ezt meselte. Nehez egyutt lakni, akarkivel.
Hazaerunk a ket oras setabol, es erzem, nehez feladat elott allok, ha hetvegezni szeretnek menni. Miriam hallani sem akar arrol, hogy Marcellaval menjen kirandulni, Marcella utal koran elindulni, Rossanna meg en mindenkeppen menni szeretnenk, de nem Miriam nelkul.

Atbeszeljuk Miriam nelkul olaszul a kertben, aztan Marcella nelkul angolul, ovatosan, hogy meg ne sertsunk senkit diplomatakat megszegyenitve lavirozunk Rossannaval a lanyok kozott, hogy aztan vegre Miriam kiadja magabol a merget, es elhatarozzuk, hogy indulunk hajnalban, hatha valami jo sul ki mindebbol.

Reggel hat baromi koran van, kodos, esos es felhos Derryben is, de hangulatos. Aztan at a hataron, amibol tenyleg nem vesz eszre tobbet az ember, csak hogy az ut egy savnyira szukul, es megjelennek a misztikusnak latszo ir feliratok az utjelzo tablakon. Megerkezunk, a hostel pici, de olyan tiszta, hogy a padlorol enni lehetne, szendvicseket gyartunk es egy skiccelt terkep alapjan utnak indulunk.

Persze megint en ragadom magamhoz a terkepet, es a vezetest is, de senki nem tiltakozik, es a donteseket konszenzussal hozzuk. Ir kunyhok mellett fenykepezzuk egymast, gombolyu szines kavicsokat gyujtunk a tengerparton, majd elvetjuk az osvenyt es terdig gazolunk a vizes fuben, viragok kozott, koves sziklakon, es saron at. Patakokat ugrunk at, csonakazunk a cipoinkben, es bar felek, nekem akarnak tamadni, de nem, csak vihogunk, es remeljuk Miriam kohogese nem valik sulyosabba. Aztan visszatalalunk az osvenyre, es a nap is kisut, vizesek vagyunk terdig, kicsit sarosak, es persze mindenki csak egy nadragot hozott, ket napra minek tobb?

Agyba zuhanas a vacsora utan, a feszultseg mar reg eltunt. Masnap reggel a megtalalt osvenyen indulunk utnak, es rajovunk, hogy egyszer fordultunk rossz fele, de nem banjuk:) Aztan fel az undormany betontoronyhoz, ahol Irorszag legeszakibb pontja, hirdeti a tabla, es megtalaljuk Irorszag masodik legeszakibb B&Bjet is, a masik hazudik, jegyzi meg Marcella. Vegig a parton, a sziklak gyonyoruek, a viz kek, ragyogo napsutes, a hegyek kozott megis kod szall, megallas nelkul, ilyet meg sosem lattam.

Baktatunk az uton visszafele, a taxi haromra jon ertunk (mert ugye a vilag vegen busz nem jar vasarnap). A sofor hallgatag de mosolygos, es mi tikkadtan csucsulunk a kocsiban Derryig, aztan csak bamulunk a buszbol, ahogy egyre kozeledunk Belfasthoz. Egyikonknek sincs kedve igazan hazamenni, de szerdan bucsubuli, Miriam megy haza.
O az egyetlen baratom itt.

Ma csupa mosolygos dolog tortent velem. Beszelt velem valaki, aki kedves a szivemnek es akirol kevesse remeltem, hogy szobaall velem. Aztan felhivott a baratnom otthonrol. Aztan irt egy masik, hogy nem morcos ram, hianyzom neki, es jo dolgok tortennek vele.
Nemkeserg, nemkeserg:)

Epp a francos frászkarika kifejezesen rohogok ektelenul.
Gaz, hogy ez az egyetlen dolog, amit emlitesre meltonak talaltam az elmult ket napban?

A legrosszabb az unalom. Nincs semmi dolgom, igy potcselekszem, persze ennek kulonbozo fokozatai vannak. Per pillanat a masodik es a harmadik kozott jarok. Az elso fokozat az olvassunk-tevezzunk. A masodik a fozzunk-egyunk (itt fozni nem lehet igazan, marad az eves:(. A harmadik a takaritsunk. A negyedik a menjunk futni-ugrabugralni-sportolni. Az otodik a depressziokozeli allapot, fekves az agyon, no gondolkozas, csak letezes es onsajnalat. Sarban fetrenges egy godor melyen.

Ma reggel azon kaptam magam, hogy takarithatnekom tamadt, tudom, hogy kezd sulyosodni a helyzet. A problema, hogy itt nem kezdhetek nagytakaritasba kedvem szerint, plane, hogy a no esti a lakast. Sportolni nincs igazan hol, a tevet mar unom. Es minden mas javaslatra tudok talalni valami kibuvot. Lehet ezuttal atugrottam nehany fokot, es egybol a godorbe estem.

Jobban varom a szeptembert, mint a megvaltast.

A paciens allapotaban idoleges javulast eredmenyezett a csutortokon beszerzett telefonkartya 00-36-os kezdetu szamokra valo hasznalata.

Ertsd: a hazatelefonalgatas utan jol voltam tegnap. Ot percig.

Az iskola konyvtaraban ulok, es valahogy probalom a tegnap ejszakat megfogalmazni, de csak kinlodom a sorokat most, pedig tegnap, elalvas elott majdnem megvolt, majdnem megragadtam az egeszet, a kerek egeszet, ugy ahogy van. De aztan alomba csusztam, es reggelre nem emlekeztem semmire. Nehezen aludtam el, csapongtak a gondolataim, mar azon gondolkoztam, hogy feloltozok, es lemegyek a tengerpartra setalni, de valahogy ereztem, ez nem segitett volna semmit. A rokonok jutottak eszembe, a keresztanyam, hogy mennyi ideje nem lattam, es a lanyai, Icus es Erika, a gyerekeik nevere mar nem is emlekszem, es erre a gondolatra kicsordult a konnyem. Korvonalazodni kezdtem magamban, a csaladban elfoglalt helyem, az iskolaban elfoglalt helyem, a barataim kozott elfoglalt helyem, es mikozben az elmem egyik felecsititani probalta ezt az orult iramot, a masik csak gyorsult, kepek villantak be innen-onnan, rendezodtek-kapcsolodtak egymashoz, kezdett kialakulni az, mi is vagyok en, kozben meg elaludtam az alvomacim magamhoz szoritva.

Es semmi masra nem emlekszem, csak azt tudom, varom a szeptembert, hogy visszakoltozzek Bruce-ekhoz, ugyanazt erzem, mint amikor anno a munkahelyemet akartam nagyon otthagyni, az a belulrol fakado, tulajdonkeppen-semmi-bajom-csak-az-egesz-rendszert-utalom erzes ez, ami lassan buskomorra es erdektelenne teszi az embert, kozben meg igyekszem barmivel elfoglalni magam, hogy ne kelljen mindezen gondolkoznom.
Most peldaul fel kettotol kifulladasig feluletes cseveges ismerosokkel a program.

Remes honvagyam van, olyan merteku, hogy kifejezni sem tudom, csak a konnyek csorognak az arcomon le idonkent, ugy, hogy eszre sem veszem.
Napok ota olvasok, regenyeket, hajnal otig, kizarolag magyarul. Es bodultan kaszalodom ki az alomvilagombol arra a napi tiz percre, amig a dolgom van. Alvajarokent keringek korbe, es tisztabb pillanataimban atvillan az agyamon, milyen tizeneves bodult fantazia hozott engem ebbe a messzi es totalisan idegen orszagba, aztan inkabb visszaterek a szazadelo Budapestjere.
Az jutott eszembe, hogy az igazi magyarsag nekem mindig Erdelyt jelentette, megsem jartam meg csak a kornyeken sem sose. Ki jon velem jovo augusztusban?

Az epp befejezett bunregenybol meritve ket ujdonsaggal gazdagodott a szokincsem:
1. E.M.F (Egye Meg a Fene)
2. sima, mint a najlonzacsko

Ez utobbi maris a szivemhez nott:))

Ma usztam.
Kb. 300 metert harom ora alatt (mert a tobbit abszolut unproduktiv lubickolassal toltottem). Ez meg bemelegitesnek sem eleg, ahhoz viszont igen, hogy most kezdodo kotohartyagyulladasgyanuval vakoskodjak itt beletorodoen konnyezve.

De a legrosszabb, hogy mig reggel azt sem tudtam melyik konyvhoz kapjak nagy betuehsegemben, most csak csendesen braillekodok a lakasban idonkent fel-fellokve szeket, kiskorut, teveallvanyt. Es elkepzelem mit fogok erezni, mikor a kemeny- es puha fedelu papirszagu lapokbol ujra olvasnivalo lesz.

Talalkozom volt ma, ket magyarral, tudjatok, olyan igazi magyarokkal, ket labuk volt, es a fuluk is a helyen, persze ez volt varhato , en megis felve mentem a talalkara, mert ilyen-olyan okokbol felnezek rajuk.

Aztan a ket fontos ember helyett ket lokott vart, az a fajta, akirol elso percben latja az ember, hogy szeretik egymast, aztan ot perc utan rajon, hogy remesen regota el idegenben, es totalisan elfelejtette, milyen a jofele magyar humor a farasztobb fajtabol, amikor a csavaros eszuek szekaljak egymast, hogy aztan vegso ervkent "kabbe" vagy "menjafenebe"-vel zaruljon a csorte.

Kirangattak a napok ota tarto "mindenkikapjabehazaakarokmenniutalokittlenni" erzesbol, es ellattak olvasnivaloval, ha masert nem, csupan "csak" ezert is a szivembe zarnam oket. Epp azt elemezgetem, vajon ugy viselkedtem-e, hogy tovabbra is szoba alljanak velem.

ui: nem tervezem a szemoldokom teljes eltavolitasat a kozeljovoben...sem:D

Lassan harom napja zombizom korbe-korbe, es csak most jutottam el oda, hogy elgondolkodjam azon, miert is. Ez azt jelenti, hogy ket es fel nap kellett ahhoz, hogy felismerjem, hogy valami problema van velem. Es ekkor meg az ok megkereseserol meg a megoldasrol meg szo sem esett.
Es en meg okos embernek tartom magam....

Lehult a levego, megfaztam ket napja, reggel megirtam a halasztasi kerelmem, felig ures a haz, semmiteszek.
Hanyingerem van es felek, felvaltva...
Hagyjon mindenki beken.

Remesen kezdodott a nap. A zsebpenzemet nem kaptam meg tegnap, es ma mindenkeppen be kellett szereznem a jegyeket a fesztivalra. Liz ebren volt, mire felkeltem, es a kezembe nyomta a heti elkolthetnivalomat, megkimelve engem a penzkeres szamomra meg mindig kinos jelenetetol.
Aztan ugyanezzel a lendulettel bejelentette, hogy remeli, nem vettem meg meg a jegyeket, merthogy szombaton o meg a hites ura bizony elvonul Robin Williams koncertre, es nem talalt senkit, aki vigyazna a lanyokra. Puff. Szombat ota varom a fesztivalt. Pici piros szivek, meg kisherceg. De persze csak ovatosan. Mosolygok meredten, es azt hajtogatom, persze, semmi baj, persze, majd legkozelebb elmegyek. Nem faj, mar megszoktam. A konnycsepp, ami legordul azert nem teljesen igy gondolja.

F****m az egesz vilagba hangulat lesz urra rajtam, es elhatarozom, hogy suli utan adozom a penzkoltes oltaran, es megveszem mindazokat a kinezett dolgokat, amiket szeretnek, kezdve az elszakadt fulhallgato potlasaval. Aztan errol persze siman elfeledkeztem, es penz mar nem maradt ra a vegen. A sporolast a jovo heten kezdem.

De ami a legrosszabb, hogy nem lett jobb. Kitalaltam, hogy tekintve a kanikulat itt, kihasznalom amig nyar van (talan hetvegeig eltart majd!), es barnulok. Strandon. Rovidnadragra kaptam, meg trikora, felpakoltam a felig szakadt hatizsakom meg a torolkozom es a fenykepezogepem bajosan itthonfelejtve megint nekiindultam Island Magee-nek, ezuttal okosabban, vonatra ulve az elso tizenot merfoldon:)
Kurta meleg volt, meg por, meg hoseg meg idetlenul bamulo autosok. Nem tudom az itt lakok eszrevettek-e de a dombok itt egyre magasabbak lesznek, biztos valami tektonikus mozgas...vagy a meleg:))

A strand megtette a kotelesseget, igy mehettem. Johettem. Haza. Persze a menetrendet megint elneztem, igy meg integethettem a suhano vonatnak, de mivel nem vasarnapot mutat a naptar, van masik.

Bocs, most csak ez van. Nem tudok a nagy sarga holdrol irni, meg a feher hullamokrol, a homokpadrol, az elsos kisfiurol, az orult tudosszeru oregrol, a komprol es a hidegrol, a tvshowrol, meg az indiai tunikamrol. Pedig ezek voltak az igazan fontos dolgok ma.

Jobban sajnalom ezt a szombatot, mint szeretnem. Mint kellene. Mint megerne. Pedig sikerult nem varni annyira....

n, remesen hianyzik a blogod...
Aniko, ugye te nem tervezed abbahagyni?

Ma napoztam. Holnap is meleg lesz. Meg holnaputan is. Remelem szombaton is.
Ma olvastam is. Gerald Durrelt. Meg mast is.

Sporolni tanulok, egyelore a szavakkal:)

Lehet at kene irnom az oldal cimet "Egy 24 eves lany nyavajgasai"-ra:))))
...es meg csak a PMS sem jatszik be.....

Bridget Jonest nezek a teveben, ugy hatodszorra kb. Romantikus sztori, sok de meg mindig kevesebb mazzal, mint egyeb romantikus sztorik. Lehet nem vajkalnak melyen az ilyen filmek, de mikor itt ulok egy idegen orszagban egy idegen lakasban, sokszor elhagyatottabban, mint egy karacsonykor elvesztett fel par otujjas piros kesztyu, nem tudvan mit kezdeni a helyzetemmel es az erzeseimmel, jo ez. Jo az az erzes, mikor kicsit en vagyok a fohos, es kicsit elhiszem, hogy ertem jon el a feher herceg meg a szoke lo, majd elvagtatunk a naplementebe.

Jobb igy, hogy edes rozsaszin nyallal vonom be az eletem, meg akkor is, ha neha ugy erzem, belefulladok, mert nelkule nem megy. Ha csak viselem a dolgokat, ahogy jonnek, magam ala kerulok, ha melyebbre nezek mi folyik korottem, akkor is.
A roszaszin ragacs nem azt jelenti, nem vagyok tisztaban a helyzettel. Azt jelenti, nem veszek tudomast arrol, amirol nem muszaj. A gondolkodas meg mindig halal. A nem gondolkodas meg a rozsaszin maz. Valahol elvesztettem az eletem.

A foldszintrol artikulatlan uvoltes hallatszik. Az apa ordibal a nagyobbik lannyal, de tudom, mire lemegyek, mintha-mi-sem-tortent-volna viselkedes lesz.
Remesen ismeros a helyzet, ugy 11 evvel ezelottrol, s en itt es most csendesen halat adok az egnek, hogy vegre felnottem annyira, hogy ne masok mondjak meg mit csinaljak. Es kukacom a felelossegbe, az osszes mostani felelossegem megeri azt, hogy ne ordibaljon velem az apam a Sporolasrol meg az Amigazenkenyeremeteszedrol, meg az Eletrol.

Itthon vegetalok, szazagra sut a nap, de a gyerekek egesz nap a hazban csucsulnek. Ergo en is.
Fogadok, hogy szombatra, mikoris kelta zenei fesztivalra keszulok menni, zuhogni fog. Igaz, satoros hepaj lesz, a rendezok tudhatnak valamit azert;)

Tegnap lattam Szent Patrick sirjat Downpatrcikban. Aztan a Terminator 3-at Belfastban.
Azota gondolkozom, hogy vajon miert nem lehet kideriteni, hova van szerencsetlen Szent Patrick igazabol eltemetve. Annyit tudnak, hogy valahol a domboldalban. Es most, mikor egy gombnyomassal beceloznak a vilag egyik vegerol egy fel negyzetmeteres teruletet a vilag masik vegen, es kozel allunk a kiborgok valosagga valasahoz, nem vagyunk kepesek a multba nezni teljes bizonyossaggal, csak logikazunk es talalgatunk.
Hogy en milyen kis idealista vagyok neha....

Jah...amugy a hajszaritot a vegen nem hasznaltam, valahogy mindig megszaradtunk, vagy epp nem volt a kozelben konnektor:] Eva az ut vegen mar kulonbozo hasznositasi otletekkel allt elo, ugymint: kenyerszeleteles hajszaritoval, homok eltavolitasa a papucsokrol hajszaritoval, stoppolas hajszaritoval (ez nem is hulyeseg, ha a torolkozot* nezzuk:), fizetes a boltban penz helyett hajszaritoval. Aha, es mit szolsz az idegeseito utitars elnemitasahoz hajszaritoval, kerdeztem rohogve.
Azt hiszem ezt hivjak szarkazmusnak.

*Magyarazatert lasd: Douglas Adams: Galaxis utikalauz stopposoknak c. opuszat

Hétszűnyű Kapanyányimonyók, ásó-kapa-nagyharang, szellő, csillag, posztó, tessen, kenyér, az Óperencián túl, barátfüle, pitypang, serital, kalpag, hetyke, mórikál, Cifra Palota, zsiványtanya, kend gazduram......

Simogatoan szep nyelvunk van.

Az emberek nagy tobbsege egesz addig nem gondolkozik el a kenyerpirito mukodesi elverol melyebben, amig meg nem probalja az elso beragadt kenyeret a nem fanyelu kessel kipiszkalni. A tapasztalat eleg megrazo ahhoz, hogy a szoban forgo egyen egy eletre megjegyezze maganak: kessel nem nyulkalunk a kenyerpiritoba.

Aztan vagyunk mi, a szorgalmasak, akik mar elore gyakorlunk a kovetkezo eletunkre.

Holnap veget er a nagy szabadsag, ennek oromere takaritom a lakast, hatha legalabb egy napig tiszta marad. Na meg a neten logok egesz nap.
Virtualisan szigeteltem, csak egesz pici nosztalgiaval, vegigbongesztem az index forumot, megszemleltem a hugom baratjat (hulye anyu, sokkal negerebbre keszultem, szerintem helyes a srac), fogkremet kerestem, dalszoveget bongesztem, vegigolvastam az origo Facer Pasi rovatat, de remenyeimmel ellentetben csak altalanossagokat ir, igy ismet kimaradok a ferfilelek rejtelmeinek reszletes megismeresebol.
Lehet ott a baj, hogy kezdeskent a noi lelket kene megertenem. Eloszor a sajatomat. Aztan talan menne a tobbi is.

Ja, es van vegre kepem a tetovalasrol is. Eccolo!

Nohat, meggyottematompika. Hosszu negy nap volt es rovid negy nap volt.

Minden ember eleteben eljon az a pillanat, amikor elkezd vagyakozni valami regi-regi dolog utan, amit talan addig utalt, talan sosem gondolta, hogy valaha ujra szeretne erezni-latni. Esetemben ez egy 100%an vizhatlan, buzikek, otromba szocialista esokabat volt, ugy a masodik nap tajan. Perpill meg csak csendesen vagyakozom valami utan, amivel a leegesemet kezelhetnem:)

No, de hogy ne vagjak a dolgok elejebe. Ott kezdodott, hogy vasarnap Eva lekeste a vonatot, igy lazan csuszott ket orat az indulas. Mielott elvonszoltuk volna a hatizsakjainkat az allomasra, kiderult, felreertes akadt, es mivel nem tudtam hivni satorugyben, o ugy pakolt, hogy nem lesz satorozas. No problem, akadt szamara minden, de meg indulas elott vissza a hazhoz, atrendezni a dolgokat, kipakolni, bepakolni. Nem jo, kicsi a hely. Megint ki megint be. En ragaszkodtam a hajszaritomhoz, mondvan ha borig azunk, barmikor jol johet, es nem foglal sok helyet. O ragaszkodott a fel borondnyi arckremjehez. A kozos cuccbol csak egy ketkilos satorral cipelt tobbet, igy gozom sincs, hogy a 60 literes hatizsakja mivel volt tele (a kenceficekre tippelek mellesleg:D), de baromi nehez volt. Elso allomas csak a Carricfergus Castle, itt a part vegen. 3 font a felnott belepo, epp 2-re erunk oda, idegenvezetes orankent van, hurra hurra. A csomagjainkat viszont siman elfelejtjuk megkerdezni, marmint, hogy lepakolhatjuk-e a portan. Na most ha mar masztal fel bazinagy tomott hatizsakkal (cserelgettuk a motyokat, ugyanis tudni kell Evarol,hogy a csini feher vasagyammal egyutt is felannyit nyom, mint a 60 literes szornyeteg) egy normann lakotorony tetejebe 40 centi szeles csigalepcson a 60 centi szeles satorral, akkor tudod, milyen elmenyben volt reszem. Issteni, en mondom. Az idegenvezetes jo, a bacsi kb. vilagosan beszel (szamoljuk hozza, hogy tobb, mint fel eve itt elek, volt idom szokni), lehet oriasi babukkal sakkozni, vertet, sisakot felprobalni, de mi nagyreszt orultunk, hogy indulhattunk a vasuthoz, a buzi pakkokkal. Muszaj leszek visszamenni, mert a var negyedet sem lattam.

A vonatallomas fele vonszolodva beleakadtunk egy lojalista iddogalo csoportba (legalabbis gondolom, hogy katolikusok nem nagyon uldogelnek union jackes kocsmaban errefele), akik mindenaron a csomagjainkat akartak cipelni. Szerintem siman kiugrott volna a szemuk, ha odahajitom nekik a Szornyet:DD

A vonat epp idoben (kivetelesen, itt majd mindig kesnek). Elso talalkozas, oszes haju bacsi, mit bacsi, uriember. Ir, Dublinbol szarmazik, sokat gyalogol, most is turacipo es -bot a kezeben. Csak ugy megszolit minket, a hatizsakjaink lattan, mosolyog, kerdezi honnan, hova, mikent, es mi valaszolgatunk, hogy Magyar- es Spanyolorszag, onkentes, es au-pair, vegig az Antrim partvonal menten aztan le Enniskillenbe. Kicsit mesel a vonaton, kicsit mosolyog es eligazit, hol szalljunk le mig en a csirkes szendvicsem ragcsalom, Eva meg a cuccainkat pakolja at ezredszer, aztan jo utat kivan. Mosolygosan.

Majdnem elfelejtunk leszallni megis, de sikerul, es meg a plusz reklamszatyrok sem maradnak fenn a vonaton. Alig varom, hogy megegyuk a kajankat, utalom cipelni a szatyorkakat, biztos vagyok benne, hogy elso nap elhagyom.

Negy ora, negyed ot fele jar, mi Larne-ban baktatunk. Lekestuk a coastert (a part menti busz, felmegy egesz Portrushig vagy Coleraine-ig talan, naponta ketto van belole). Na most tudni kell, hogy en eredetileg nem akartam vasarnap indulni, mert hetkozben van harom busz, akkor vasarnap vagy nem jar, vagy egy van belole. No a coaster ilyen szempontbol kiralysag, mert vasarnap is ketto jar. Az utolso fel negykor. Puff. Azert elvanszorgunk a buszpalyaudvarra, es nem er meglepeteskent, hogy eselyunk nincs elobbre jutni a part menten. Ha turelmesek vagyunk, este kilenckor van egy busz, valahova elobbre. Es mi elso nap el akartunk jutni Cushendallba, mivel Bruce (bacsi) felajanlotta, hogy alhatunk Claire (bacsibaratno) anyukajanal, aki nyarra felkoltozik egy lakokocsiba. En aggodtam azert rendesen, sosem lattam Fay-t (Claireanyuka), gozom sincs, hallott-e rolam, es raadasul Claire-t sem sikerult elerni telefonon, hogy megtudjuk, hol is kell keresni az anyujat. Kul, mondogattam magamban, amint az ut menten baktattunk, es kitalaltuk, hogy stoppolni fogunk.

Azon gondolkoztam, bunkosag-e Evaval szemben, ha elohalaszom a discmanemet, es vanszorgas kozben zenet hallgatok, hatha jo volgai halaszok modjara konyebb a lepes valami munkadalra mondjuk a U2tol (bar sejtem a U2 vagy Eva sosem hallott a volgai hajovontatok munkadalarol, ami valahol az otodikes enekkonyvben leledzett anno). Az ido persze a tipikus ir, szemerkelo eso, borult eg. Eva duhos, mert a korteje a foldre esett (mindig is tudtam, hogy furcsa lany es ekkor kezdek el igazan tartani ettol a kozos-kirandulas-gondolattol. Rajovok, hogy nem is ismerem, mi van, ha egy sorozatgyilkos artatlan harminckilos spanyol lanynak alcazva?).

Kisebb vita alakul ki koztunk, hol es hogyan erdemes stoppolni, es en, mint a nagy tapasztalt (mar vagy haromszor stoppoltam eletemben otthon, az Orstol hazaig, vagy Godollorol az Orsig) azt ajanlom, varjunk amig kicsit kiegyenesedik a kanyargos ut, hogy lassanak minket mar messzebbrol, es forduljunk meg, mert a kutya sem fog felvenni olyasvalakit, akinek nem latja az arcat. Meg-megallunk neha, szivarvanyt fenykepezunk es kompot, sziklaba vajt alagutat (amirol aztan utolso nap a Dunluce kastelyban derul ki, hogy Black archnak hivjak, es 10 fontos mazolmanyt is festett valaki rola). Orak ota gyaloglunk, az idojaras-helyzet valtozatlan, hol esik, hol nem, es az emberek vigyorogva neznek minket, amint azottan baktatunk az ut menten. Eva spanyolul, en magyarul kiabalok utanuk cseppet sem udvarias dolgokat, de csak halkan, nehogy egy vermesebb autosrol kideruljon, hogy szuperhallasa van, es meg idegen nyelven is beszel. Aztan egy feloras esoszunetben, fajo vallal, ugy het ora fele, cseppet sem taktikus modon egy kemping bejaratanal pakolunk le, rohogunk magunkon, stoppolgatunk, de csak modjaval; belatjuk, hogy esely sincs Cushendallba jutni aznap, muszaj lesz satoroznunk valahol.

En mondom, hogy szegeny kis magyar sator nem bir el egy esos ejjelt, ezt a magyarorszagi haromhonapos, napsutetes, nem az ir, egynapos, esos nyarra terveztek, de ekkorra mar belatjuk, mas valasztasunk nemigen akad. Nem akarunk kempingre kolteni, na meg siman vilagos van fel tizig, megegyezunk, hogy majd egy legelon taborozunk le, egy napot kibirunk europai furdoszoba nelkul. (Amugy Eva legidegesitobb szokasa az allando pisiles volt. A francnak kell negynapos tura alkalmaval, zuhogo esoben ket-ket es fel liter folyadekot meginni, na.) A piheno kozbeni stoppolas is eredmenytelen, nehanyan a kemping tablara mutogatnak (hejj, nem aludni akarunk mi a kocsiban), az audisok meg sem latnak minket, a helyes napbarnitotta pasi a feher teherautoban meg csak a szemet mereszti akarhanyszor csak elhuz mellettunk. Eloszedem a discmant, aztan egy felrelepes kovetkezteben bajosan eltepem a fulhallgato madzagjat. No zene negy napig, bravo kislany, ugyes vagy-duhongok legalabb annyira, mint Eva a korteje miatt. Nekiindulunk ujra, a part gyonyoru, meg esoben is, minden kanyar alkalmaval messzebbre latunk el, ujabb sziklaormok tornyosulnak, kisse fenyegeto az osszkep, de vadregenyes es lelegzetelallito.

Azon gondolkozom, meneteles kozben, hogy igen, ezt kar lett volna kihagyni. Mert mondjak itt az emberek, hogy az Antrim coast gyonyoru, de ha elkepzelesed sincs, milyen, akkor valami olyasmit gondolsz, hogy nagycucc, a Taj Mahal is gyonyoru, de lehet, hogy pont neked nem fog tetszeni. Meg hogy vegul is ez csak egy sziklas partvonal, mi lehet ezen gyonyoru? Keson jovunk ra, hogy elfelejtettunk fenykepezni, immel-ammal azert csinalunk egy par fotot, de egyik sem adja vissza azt, amit latunk. Legalabbis a digikameraval keszultek nem, Eva harom tekercsere meg picit varni kell, de benne van minden bizodalmam, mivel o tud fotozni:) Szerencsere kolcsonkaptam egy 64 megas memoriakartyat, igy mindosszesen 191 keplehetosegem volt, es okosan az aksitoltot es a potaksikat is beraktam, ne kelljen elem utan kajtatni.

Stoppolunk, meg mindig, bar kezdjuk mindketten feladni, mikor egy feher teherauto fekez melletunk, es a helyes napbarnitotta pasi vigyorog ki belole. Kozelrol mar nem olyan helyes, borzaszto ausztral akcentusa van, es egy pillanast vet a terkepre, mikor mondom hova mennenk, Eva meg csendesen morog, miert a kozeli varost szurtam ki. Ugy tunik a pasinak mindegy, hova megy, csak szallast keres. Probalunk beszelgetni, de nincs mirol, igy csak sokat mosolyogva megkoszonjuk, mikor kipakol minket Glenarmban. Az eso ekkor kezd el omleni, es mi Evanak kajtatunk 0%os tejet, mert allergias a vajra, es kozben azon gondolkozom, mi a francnak kellett nekunk vasarnap elindulni, nem veletlenul akartam en hetfon.

Ujabb baktatas az esoben, csak egy ujabb szikla es obol, kilenc fele jar, megis kisut a nap, szaritja a pocsolyakat, hogy gozolog az ut, en meg abbahagyom a hozongest, habar Evaval nem sokat beszelgetunk, megsem vagyok egyedul, es ez jo. Carnlough a kovetkezo varoska, olvasom le a terkeprol, mivel mar az ut elejen kiderult, hogy Evat meg a terkepet nemigen szabad osszeereszteni. Sebaj, szeretek tervezni, meg okoskodni, jo ez igy. Meg a varos elott besetalunk egy legelo nyitott kapujan (itt minden bekeritve, soveny, kapu zarva, lakat, de legalabbis drot vagy madzag), Eva atmaszik a kovetkezo kapun, atvag a terdig ero nedves fuvon satorhelyet keresve, en meg ucsorgok a hatizsakon, mint egy azott vereb es nem tudom, rohogjek-e a helyzeten vagy keseregjek, hogy mennyire nem jutunk elore. Dontok, es eloveszem a terkepet, meg a buszmenetrendet, es mire Eva visszaer, miszerint talalt helyet en is kisakkozom, hogy van 11re van itt a busz masnap reggel, es holnap talan megiscsak alhatunk Cushendallban, ha minden igaz. Atdobaljuk a taskakat, aztan elszerencsetlenkedunk a satorral, kisebb vitak kozepette. a farmerom terdig vizes es pont a bejarat elott kisebb kupac birkaszar halmozodik, de meg idoben bedobalunk mindent a satorba, es a bejaratot is lezarjuk, mikor dobolni kezd az eso. Ekkorra nem volt nehez meggyoznie Evanak, hogy ne masszunk el a tavoli hazig, megkerdezni, maradhatunk-e, remeljuk, hogy a tulaj lesz olyan lusta, hogy nem maszik at harom legelot, hogy elzavarjon minket. Azert nem erzem jol magam igy engedelykeres nelkul.

Kicsomagolunk, vacsizunk,megbeszeljuk, hogy negy nap alatt jo, ha feljutunk a Causewayig, hagyjuk ki most Enniskillent, es en lassan rakeszulok a hosszu, almatlan fekvesre a zold halozsakban, nem vagyok sem faradt sem almos. Szamolom az esocseppeket forgolodas kozben, es ramorranok Evara, mikor negyedszerre szol oda nekem, hogy ne erjek a satortetohoz, mert akkor tuti beazunk. Aztan pillanatok alatt alomba zuhanok, es reggel fel kilenc fele Eva raz fel, hogy pakolni kene. Nehany vizcsepp a sator aljan jelzi, hogy igen, esett, de megusztuk a nagy beazast:)

Ujabb tapasztalat: kurta nehez fel meter magas satorban fekve vizes farmerbe toloncolnia magat az embernek ugy, hogy ne erjen a satortetohoz.
Nem esik, de borus, mig osszepakoljuk a satrat, es felhajott nadragban es strandpapucsban ugrabugralunk ki a terdig ero csuromvizes fuben az utig, aztan nagy vigyorgasok kozepette szaritkozunk a jarda peremen ucsorogve, integetunk az autosoknak es magunkra applikaljuk a cipoinket. Fel percre ra jut eszunkbe, hogy ez megert volna egy par fotot, de mar egyikunknek sincs kedve eloszedni a papucsokat.

Nehany kep a strandon, aztan telefon Claire-nek, megkapom a telefonszamot, es rovid eligazitast, merre talaljuk a kempinget es a lakokocsit, ha az anyukaja esetleg nem fenne fel a telefont. Vegre hetfo van, jarnak a buszok, nyitva van a turistainfo is, igy beszerzunk egy csomo szorolapot, kepeslapot, feltoltom a mobilom, aztan reggelit keresunk, es ez alkalommal ugy dontok raszanok 50 pennyt (amugy kideritettem, a penny tobbes szama a pence angolul) a dulse-ra (szaritott hinar). Sos gumiize van,e s akarmilyen egeszseges is, nem eszem tobbet ket falatnal belole, a maradek meg a kukaban vegzi itthon. Jo ucsorogni a tengerparti falon, nezni a lassan gomolygo felhoket. Mire megjon a busz megbaratkozom a mar csak nyirkos farmerral is. Leintjuk a goldlinert es felszallunk, hogy aztan 100 meterrel arrebb megalljon, es varjon negyed orat.

Kis kitero. Vandor, ki ide vetodsz, vidd hirul az otthoniaknak, hogy nem szegyen, sot, letszukseglet leinteni a buszt a semmi kozepen. Itt meg fognak allni a soforok, akkor is, ha nincs buszmegallo, es akkor se legyel batortalan, ha nem vagy biztos benne, hogy ez a te buszod, mert masnem infot kerhetsz a sofortol. Es nagy valoszinuseg szerint fog segiteni. Persze, eloszor az pesti tomegkozlekedeshez szokott egyen fraszt kap attol, hogy Belfast kozepen integetni kell a busznak a megalloban is, de mikor latni, hogy mindenki ezt csinalja, megjon a batorsag:) Mondjuk ebben nagy szerepet jatszhat, hogy egyszer sem morrantak meg ram, akkor sem, ha rossz buszt allitottam meg, feleslegesen.

Cushendall, csepereg az eso, lemaszunk a buszrol kozvetlen a kemping bejarataval szemben. Masodik sorban kell keresni egy lakokocsit, ami mellett zold Nissan all. Toyota nem jo, kerdezi Eva, mikozben a kempingben bolyongunk, es csak felszemmel csodaljuk a partmenti sziklakat, es varromot. Telefonalni probalok, de Fay meg mindig ki van kapcsolva, mikor Evat latom integetni, zold Nissant talalt. Megan, Claire immar 12 eves lanya mosolyog a lepcsorol, az ablakban meg latszik a Happy Birthday felirat meg a lufik. Fay mosolygos csupaosz holgy, sot, Holgy. Igen, hallott rolam, bar nem tudta, hogy jovok, es igen, persze, hogy aludhatunk itt. Teaval kinal, es az eddigi utrol kerdez mig en Meganra mosolygok. A kislany gyonyoru, szamomra legalabbis, hosszu fekete szempillak, vilagosbarna hullamos haj, szeplos pofi, mosolygos szemek. Emma, a baratnoje is ott log, vegigmutogatjak a szulinapi ajandekokat, soroljak a parti sziklak neveit, aztan vegul egy ora fele utnak indulunk, szerencsere nagy taskak nelkul, azok csendesen pihennek a lakokocsi kisebbik szobajaban:)

Borus az eg, persze, de nem esett egesz delelott, viszonylag meleg is van, igy konnyelmu tyukkent elindulok egy hosszu ujju felsoben es esokabatban. Husz perc mulva mar banom, hogy megint suta voltam, es het honap sem volt eleg ahhoz, hogy megtanuljam: itt retegesen kell oltozkodni, mert lehet reggel 25 fok es napsutes, ket ora mulva szelvihar es omlo eso a menu. Es lon. Mire leerunk Red bayhez (voros homokko mindenfele), mintha dezsabol ontenek. Mig Eva beszerzi a repat es a tejet en egy fish&chipsben (vagy ahogy errefele mondjak, chippie) alldogalok a sultkrumplimra es kolbaszomra varva, biztatom magam, hogy legalabb meleget fogok enni. Beallunk a kozeli buszmegalloba, hatha ot perc mulva javul a helyzetunk. Negyed ora mulva feladtam, es intettem Evanak, hogy indulas, igy is, ugy is elazunk, vagy itt kuporoghatunk estig. Nekkiindultunk a legnagyobb volgynek (9 volgy szabdalja Antrim hegyeit, Glenarm a legnagyobb, tokeletes u alaku.
Meg az ut elejen azon gondolkoztam a buszon, hogy lehet, hogy ilyen kis folyok, eeeeeekkkora nagy volgyeket vajjanak. Aztan feluton jarhattunk, mikor visszafordultam, meglattam a tengert, a ket-harom kilometernyi szeles volgyet, es bevillant a foldrajzkonyvnol a gleccservajta volgyek sematikus rajza. Es kicsit kihuztam magam, hogy ezt mind egyedul sikerult kideritenem:)

Szoval baktattunk az uton fel, Glenariff fele, az eso zuhogott, megallas nelkul, mindenunkrol folyt a viz, az ot eve vetelezett extra meretu, terdig ero olasz szeldzsekit nem Irorszagba terveztek az alkotok, pillanatok alatt atazott. Ekkor jott el az a pillanat, hogy megfogadtam, amint hazaerek, az elso piacon veszek egy tutko cucilista esokabatot.

De ahogy a nagy kozhely mondja, minden rosszban van jo, s forditva. Sasokat lattunk, az esoben koroztek a volgy felett vijjogva, mohos temetot lattunk, rozsdas nyikorgo kapuval, szazadokat latott fakat lattunk a temeto korul, malnabokrokrol legeltunk az ut menten, traktoros integetett mosolyogva. Vekony vizeseseket lattunk, a hegy tetejerol csorogtak a labunk ala, kohidakat lattunk, es kodos tengert, a felhok hegyek csucsat burkoltak korbe, mig mi a kameraba mosolyogtunk, mint ket azott mano, a zuhogo esoben.

A turazasra valo edzocipom megszolgalta, amibe kerult, szaraz maradt; az osszes tobbi ruhadarabom csuromvizesen tapadt ram mig vacogva kuzdottuk elobbre magunkat. Evat nem lehetett a malnabokrokrol leszakitani, le-lemaradt, es en aggodni kezdtem, hogy nem erunk korbe, at a kovetkezo volgybe estig.
Felertunk Glenariffba, a parkot kozos megegyezessel kihagytuk, es nem tudtuk, merre forduljunk. Negy oraja indultunk el Cushendallbol, visszafele kevesebb lenne, az eso is elallt, es bar a nap nem sutott, kezdtunk megszaradni a szelben. En nem szeretek ugyanazon az uton visszamenni, amerrol jottunk, arrafele lattunk mindent, amit kell. Eva meg nem akart nekiindulni az ismeretlenbe. Mig o egy kozeli hazba kopogott be en az epp arra halado Ballymenaba tarto buszt intettem le, tudvan, hogy nem jo nekunk, de hatha infot kapunk. A bajuszos sofor mosolygott es magyarazott, aztan elvitt minket a keresztezodesig ingyen. Eva duhos volt, es en hiaba bizonygattam, hogy az ot merfold kb. ket ora, ha normalisan gyaloglunk, hisz ha egy atlag ember 5 km/oraval gyalogol, ha kilep, akkor 8 km siman lekuzdheto ket ora alatt. Evat nem erdekelte a matek, meg az, hogy most mar lefele kell lepkedni, o haza akart erni, vagy legalabbis vissza Cushendallba.
Stoppoljunk, mondta, en meg mutogattam neki, hogy luke, ki fog ket borig azott csirket felvenni egy ilyen alig forgalmas uton? Ot perc mulva megallt egy feher teherauto (ilyen nincs, rohogtunk, megint feher teherauto) ket komuvessel, akivel Eva kedelyesen elbeszelgetett Spanyolorszagrol, meg a kozelgo egyhetes ir tancfesztivalrol. Latod, tegnap orakig stoppoltal, mig nekem elso probalkozasra megalltak, nyujtja a nyelvet ugrandozva miutan kiszalltunk, en meg csak kicsit vagyok megsertodve, es nem kezdem el magyarazni, hogy konnyebb hetfo, kora este, hatizsak nelkul stoppolni, de befogom, mert igaza van na:)

De nem hagyom magam teljesen, es bebizonyitom, hogy Ossian sirjahoz kell aznap este elmennunk, a Layde templom maradhat holnapra, ha a tengerparti uton akarunk menni. Azt nem emlitem, hogy arra nem jar busz, ergo muszaj Cushendonig elgyalogolni, de hat istenem, nem kell Evanak mindent tudni, ha nem gondolkozik, az o baja:)

Gyaloglunk, oraknak tunnek a percek, erzem, semmi kedve nincs, raadasul utana sem nezett, hova megyunk. Kezdek bizonytalan lenni a terkepolvasasi kepessegemben, mert az az elagazas aminek mar vagy husz perce jobbra kellett volna vezetnie minket, csak nem akar elerkezni. Eva bekopog egy hazba, a fiatal anyuka utbaigazit minket, meg husz perc, mondja. A husz perc vagy fel oraig tart nekunk, Eva megint lemarad malnat eszegetni az utmenti bokrokrol, mig en felkapaszkodok a dombtetore, hogy megcsodalhassak tiz birkaszarral korulvett kodarabot egymas melle pakolva. Az eg kitisztult, az ido gyonyoru, a nap is kisutott este nyolc orara. Ott vacsizunk, am ondabeli Ossian sirjan ucsorogve, a kilatas gyonyoru, es a helynek van egy pici hangulata. Egy icipici. Visszamaszunk a lakokocsihoz, nemi beszelgetes, meleg zuhany, agybaajualas az esti program.

Teat iszogatunk a nappaliban, Fay erdeklodik, hova megyunk masnap, mert Megan baratnojenek szulinapi ajandekot kell venni, es nekik mindegy, hogy Ballycastle vagy Ballymena, es ha gondoljuk, elvihetnek minket. Nem hiszunk a fulunknek, es surun bologatunk, hogy persze, nagyon jo lenne, koszonjuk szepen. Mar az agyban fekszunk es Eva meg mindig azt hajtogatja, hogy nem hiszi el. En is nehezen, de amikor tortennek a jo dolgok, olyan termeszetesnek tunnek. Masnap reggeli, piritos es lekvar, Darjeeling tea, csendes beszelgetes. Az eso csepereg megint, de nem esunk ketsegbe, ma autoval megyunk, bebebebeeebeee.

Fay elvisz minket a Layde templomromhoz. Kicsit lemaradva battyogok, gondolkozom valami iszonyu fontos dolgon, talan epp azon, hogy hogy fogom viselni a delutani kompatkelest a Rathlin-szigetre, mikor felnezek es ott allok egy kis lepcso toveben, egy kapunal. Egy kis templomrom, mohos temeto, kelta keresztek, szelid domboldal, a tenger latszik a fak mellett, fukszia novi be a kornyeket. A kidolt-bedolt sirkoveken az ido mosta el a vesetet, evszamok maradekai latszanak, kopott kovekra maszunk, Megan ugrik elo az ajto mogul halalra ijesztve engem, a falhoz simulok, es erzem az idot, porog vissza, latom a temeteseket, a siro embereket, az imadkozo papot a kapolnaban, hallom a suvito szelet, a csapongo tengert, a madarakat tavasszal, embereket, amint szazadokkal ezelott a falakat rakjak, koveket vesik, tetot acsoljak, hogy aztan az ido mindent semmive leheljen.

De menni kell, az eso csopogni kezd, a tobbiek mar nagyon indulnanak vissza, igy baktatok lassan felfele, vissza-visszanezve igerem meg a fuksziaknak, hogy visszajovok. A szel viszi el a hangom, sietek a kocsi fele, elvegre nekunk itt es most szivesseg vagyon teve egy idos holgy reszerol, illik viselkedni. Cushendonban is zuhog, par percre megallunk azert a tengerparton. Kiautozunk Torr Headhez is, de a omlo esoben epp csak kiugrunk par kepet csinalni.

Ballycastle, kozepes varos, kedves kikoto. A kompnal kezdjuk, fel hetkor megy az utolso, majd megvesszuk a jegyet elotte. At a varoson, Ballintoy a kovetkezo allomas. Fay mar tegnap este ota egy kis lakot (cottage) emleget izgatottan, mot kiderul miert. Utkozben mesel, egy emberrol es a felesegerol, akik ki akartak szabadulni picit a tengerpartra, olcso lakokocsit kerestek ugy tizenot eve ezen a kornyeken. Kicsit eltevedtek, a kilatast csodaltak, es a dombteton eldugott kis hazra bukkantak. A lak egy regi ortorony kore epult, magaba foglalva az egykori epuletet is, a Sheep es a Rathlin Islandra nez, a kis kert vegeben tobb tizmeteres sziklafal es a Ballintoy-kikoto. Kozben odaerunk, es a tortenet is a vegehez kozeledik, hogy adtak el a hazukat, nelkuloztek, kolcsonkertek, adosodtak el teljesen, hogy megvehessek a kis lakot, es hogy hozta el a feleseg az ejszaka kozepen ide meghalni a ferjet.
Megerkezunk, Bertha, a feleseg korbevezet a hazon, teaval kinal, de mi csak ucsorgunk, es nem jutunk szohoz.

A hazbol lelatni a Funny House-ra, egy ossze-vissza epitett hofeher hazra, amit a tulaja toldozgatott, foldogatott, mindig hozza-hozzaepitett, mig egy epiteszhez kerult, aki vegul befejezte az epitkezest. A haz mintha apro dobozokbol lenne osszerakva, apro kiszogellesek mindenutt, hatalmas ablakok, apolt kert, zold fu. A kikotoi kavezoban ebedelunk, szuk hely, mosolygos neni es rengeteg hazilag sutott habos es kremes, gyumolcsos es csokis torta, suti, pite, nehez valasztani. Setalunk egyet a kikotoben, en a koveken ugralok es maszom meg a kisebb sziklakat, mig a kevesbe gyermeteg lelkuek lenn lepkednek. Fay visszavisz minket Ballycastleba ahol elbucsuzunk, megkoszonve a kedvesseget.

Ekkorra mar a reggel kezdodott halvany fejfajasom masszivva szilardult, es vagy fel oraja azon gondolkoztam mennyire nem akarok en atkompozni a Rathlin-szigetre, 8 font 40-ert meg plane nem. Az otletemet nem a legtaktikusabban a coopban adtam elo Evanak, mondvan, hogy o menjen nyugodtan, aztan talalkozzunk masnap reggel Ballycastleban. Lathatoan nem volt boldog az otletem hallatan, en meg lelkiisimeretfurdaltam picit, hogy gyakorlatilag zsarolom, hogy maradjunk, csupan azert, mert nincs kedvem menni. Kozben fejem ugy dontott onallo eletre kel, es amint megtette, valaki odabent nekiallt dobolni tanulni, a masvalaki meg a szemeimet akarta kinyomni a helyerol. A padon ultem a varoskozpontban, es kozel alltam a sirashoz, Eva aggodva nezett, mig probaltam nyugtatni, hogy ez teljesen normalis felem melegfront elott, de legalabb orulhetunk, mert holnapra jo ido lesz. Harom algopyrin utan kezdett javulni lassan a helyzet, de en maradtam a padon a csomagokkal, mig Eva hostelkeresesbe kezdett.

Az ido felgyorsult korottem, emberek jottek-mentek, leultek a padra, beszeltek, nevettek, kiabaltak. A hangok elesek voltak, aztan eltompultak en meg bamultam magam ele, egyre csokkeno luktetessel a szemem korul. A ter kozepen allo valamit nezegettem, szobor vagy lampa, magas mindenesetre. A toveben egy csalad ucsorgott, apa, kislany, kisfiu, kezeben szurke, muanyag jatelszablya. Aztan gondolt egyet, kihuzta a tokbol a kardot, es szaladni kezdett korbe, nevetve, es hatalmas szappanbuborekokat eregetett a pengebol. A szel atfujt a teren, az autok hirtelen eltuntek, mindenki ment az orra utan, mig en ultem ott, es neztem a buborekokat a hazak teteje fole repulni, es eltunni, szetpattanni a fak tetejen, a hatzsakjainkon. Egyedul voltam ott a padon, a buborekokkal teli teren, senki mas nem figyelt. A kisfiu csak szaladt, szaladt, nevetett onfeledten a varos kozepen, kisutott a nap is egy pillanatra, a sugarak jatszottak a folyekony ezerszinu gombokkel. Egy pici csoda megint, egy villanasnyi idore eltunt minden mas, es a lenyeg maradt csak.

Aztan a pillanat mult, az anyuka megjott es felpakolta a csaladjat, en maradtam a padon, szunoben levo fejfajassal, ket nagy hatizsakkal, joghurtot kanalazva. A bacsi a semmibol termett ott, egyszercsak leult a padra, mosolygott az egyhetes borosta rejtekebol es cigivel kinalt. Nem, koszonom, mondtam, es visszamosolyogtam. Beszelni kezdett, csak ekkor neztem meg igazan, farmer, bakancs, zako, sapka, borviragos orr. Na egy reszeg oregember, megint engem kellett kifognia valakinek, gondoltam, amig udvariasan mosolyra huztam a szam megin de nem probaltam megerteni egy szot sem abbol, amit az oreg beszelt. Ir kiejtes, foga kozott szuri a szot, cigivel a szajaban, ehh. Johetne mar Eva, remelem nem tortent vele semmi. Az oreg meg mindig ott ult, beszelt, inkabb csak maganak, mert en a ketfonthatvanpenny-nel nem ertettem tobbet, no ez sem eleg egy beszelgeteshez, gondoltam, mikor felbukkant egy piros Ford, hasonloan piros anyukaval es ket gyerekkel. Az oreg elkoszont es intett a kocsibol, mosolyogtam es visszaintettem.

Csakhamar Eva is megerkezett, a tengerparton talalt hostelt, ahol annyira szimpatikus volt a tulajdonosnonek, hogy 16 fontert kaptuk meg az amugy 20 fontos ketagyas szobat. A szokasos kerdesek persze , honna, hova, mikor, kivel, de mikor kiderul, hogy en meg egy evet maradok itt, megkerdezte, nem lenne-e kedvem jovore elmenni ket hetig felugyelni a hostelt, amig ok nyaralnak. Nem is rossz otlet, elraktam a telefonszamot es az emilcimet, sosem tudni alapon.

Menjunk el a templomromhoz, amit a kocsibol idefele lattunk, javasolja Eva, es en nem ellenkezem, meg ha nem is lenne kedvem menni, hisz tartozom neki, megint az tortent, amit en akartam, nem mentunk at a szigetre. A templom egy golfpalya kellos kozepen fekszik, es elkap minket egy kisebb eso, de behuzodunk a bokrok ala. Mas latnivalot nem igazan talalunk Ballycastleban, igy elhatarozzuk visszafele, hogy mivel az ido ismet szaraz, a strandon fogunk piknikezni. Mire eljutunk odaig, megint esik, de nem adjuk fel, ez csak futo zapor, es igenis a strandon ucsorogve vacsizunk. Belojuk masnap reggelre az elso buszt, 8:25. Kisse szkeptikus vagyok, mert allando kesesben vagyunk, de hat legyen.

Lefekves elott Eva mindenaron pubba akar menni. Fel pint sor neki, egy Bailey`s nekem. Ratalal egy ujsagra, azt bongeszi feloran keresztul, mig en faradtsagnak alcazom az unalmat. Nem leszek duhos, nem leszek duhos...a pub csak ket haznyira van a hosteltol, igy hamar visszaerunk. Elmegyek zuhanyozni, az also zuhanyzoban nincs meleg viz, a felsoben egyaltalan nincs viz. Csodas, mondom, es elterulok az emeletesagy also felen. Reggel Eva elvonul zuhanyozni, en meg mar tukon ulok, mert lassan indulni kene o meg mar negyven perce a zuhanyzoban pepecsel, ahol meg tukor sincs, anyam, vajon elnyelte a lefolyo? Aztan megerkezik, en meg mint a villam indulok zuhanyozni. A helyzet valtozatlan, a felsoben nincs viz, az alsoban nincs meleg. Egy szal torolkozoben rontok be a szobaba, es ketsegbeesve nyuszitem Evanak oda a kerdest, hogy hogy a fenebe csinaltal meleg vizet, mert nekem csak a hideg mukodik. Lejon velem az also szintre, megrantja a jobb oldalon levo madzagot. "Tudod, eloszor fel kell kapcsolni" - vigyorog, mikozben magyarul szidom a hulye madzagokat, racsukom Evara az ajtot, es beugrok a hol-hideg-hol-forro zuhany ala.

A buszhoz futunk, aztan vagy tiz percet ucsorgunk rajta, mert kesve indul. A sofor voros es bajuszos, cseppet sem mosolyog, ellenben kirak minket a kotelhid bejaratanal, igy nem kell vagy masfel kilometert visszagyalogolni Ballintoytol. Fel tizkor nyitjak a kapukat, sebaj, addig lecsuccsenunk a parkoloban, fizetni ugy sem kell, csak ha kocsival lennenk (barcsak kocsival lennenk, nem sajnalnam a harom fontot, motyogom az orrom ala).
Alighogy lepakolunk, leul mellenk az a par, aki ugyanarrol a buszrol szallt le. Angolok, ir felmenokkel, spanyol osokkel, akik meg az ir partoknal elsullyedt hajok tuleloi voltak anno. Vegigjartak Europat, Meg oroszorszagot, es az unokatesojuk, Mary, es Jane, es a kutya, John, meg Peter, es Lisszabon es Bilbao, Madrid, es Valencia, meg a spanyol magas arcccsont a csaladban.... Nevek ropkodnek, egymas szajabol rantjak ki a szot, meselnek a csaladrol meg a munkarol, mi meg kenyszeredetten mosolygunk es csak egy csendes reggelire vagyunk a napsuteseben.
Ketsegbeesetten nezek korbe, segitseget remeleve valahonnan. Es erkezik a mentoangyal, legkevesbe sem angyal formajaban. Nem hinnem, hogy sok angyal hord sapkat, fustol, mint a gyarkemeny, es mosolyog huncutul az egyhetes borostaja mogul. Megismer, es mig en par szoban ismertetem a tegnap tortenteket a ket angollal, odakacsintok Evanak, aki vigyorog, hisz hallott az oregrol, nem csak tolem, de Anne Marietol, a hostel tulajatol is, mint kiderult, az oreg kozismert a varosban. Megall mellettunk, es beszelni kezd, es mig a ket angol fagyott mosollyal hallgat, mert az ir minden masodik szava fuckkal kezdodik, mi vinnyogva rohogunk, es hirtelen nem sajnaljuk a reggelinket.

Az oreg elindul a hid fele, a kapuk is nyitnak, es az angolok eloresietnek, mi meg leszakadva baktatunk, elvezve a napot, a meleget es a szarazat. Szeles az ido, hullamok verik a magas partot, feher tajtek es sotetzold tenger korottunk, tehenboges hallatszik a domb mogul, es csak vigyorgunk, meg koptatjuk tovabb az "amazing" szot, immar negy napja. Az oreg egy padon ul, mellenk szegodik. Latom, Evat idegesiti kicsit, en egyre inkabb megkedvelem. A felet sem ertem mit beszel, igy inkabb kerdezek neha, arra rovid es ertheto valasz jon.

Fucking 67 eves, mondja, 23 evet dolgozott a fucking lazachalaszatban, naponta tobb fucking szazszor kelt at a hidon. Megkerdezi honnan jottem, es aztan csak Hungariangirlnek hiv, magat meg Irishmankent emlegeti. Motyog neha, erthetetlenul, aztan elkapok nehany szot megint, aztan nevetni kezd, Jesus Christ, mondja, nevet, es mesel megint, hol maganak, hol nekunk. Nezem, es nem hiszem ezt az embert, aki tobbet er szamomra, mint egesz Ballycastle egyuttveve.

A hidhoz erunk, vekony kotel, par deszka, szeles ido. Nem tudom eldonteni, tenyleg felek-e a hid kozepen, mindenesetre sikitozom az illendoseg kedveert, mig Eva fenykepez. Korbejarjuk a sziklat, az oreg jon velunk egy ideig, aztan egy Farewellt kapok el a szovegbol, mikor leul a sziklara, ragyujt, es csak nezi a partot, csendben, nem beszel, nem nevet tovabb. Vissza-visszanezek, es legszivesebben leulnek melle, es hallgatnam tovabb, elragcsalnek egy kekszet, es nevetnek akarhanyszor a Jesus Christot mondja. Nem lehet, menni kell - hajt Eva - busz jon, annyi meg a latnivalo es ez az utolso nap, nem allhatunk meg itt. Persze, persze mondom, mig kimarkolok egy darabot a szivembol es lerakom a napsutotte feher sziklara az oreg melle.

Epp elerjuk a buszt, 3 font a Causeway Rumbler, orankent jar, es a haromfontos jegyert annyiszor szall fel ra az ember, amennyiszer akar. A buszon megint az angolokkal talalkozunk, de mi leszallunk a White Park Baynel, mig oket csak a Busmills meg a whiskey erdekli. Az o bajuk, mondjuk, mig lefele baktatunk a strandra, szazagra sut a nap, leolvad rolam a kardigan, egy szal triko es farmer is tul soknak tunik. Furodni nem lehet, mint ez kesobb kiderul, bar tabla sehol nem jelzi, veszelyes aramlatok vannak errefele. A hullamok felmeteresek, feher hab veri a homokos partot, sem kovek, sem kagylok nincsenek sehol. A visszahuzodo tenger tukrot hagy maga utana homokon, latni az eget es a felhoket benne. Hagyjunk ki egy buszt, maradjunk itt ket orat, kerlelem Evat, aki szemrehanyoan nez ram, miszerint nem figyeltem, mikor pont ezt magyarazta a dombrol lefele jovet??
Erzem, hogy sulok le a trikoban, de nem erdekel, terdig gyurt farmerban szaladok a vizbe, aztan kifele a hullamok elol. Osszeakadok nehany meduzaval, integetek nekik, de nem baratkozom veluk. Rugdosom a vizet, ugralok a hullamok kozott es furcsallva nezem Evat, aki szurke garboban es nadragban ucsorog a parton, repat ragcsalva. Aztan ki tudja, ki jart jobban, en leegtem, o meguszta kozepesen piros arccal.

Menni kell innen is, tovabb, tovabb, eroltetett menet fel a buszmegalloig. A Dunseverick kastelyt kihagyjuk mikor meglatjuk, hogy csak ket fal maradt belole egy megkozelithetetlen sziklan. Causeway Centre a kovetkezo megallo, nem tudjuk lerakni a hatizsakokat, muszaj lesz cipelni oket a masfel-ket kilometeres uton. Rengeteg ember, elvegre ez Eszak-Irorszag fo latvanyossaga. Szerintuk. Csalodas, persze, hogy az, mikor fel eve csak arrol hallok, hogy a causewayt latni kell. Bazaltsziklak mindenutt, es maga a causeway sokkal de sokkal kisebb meg annal is, amit azok utan kepzeltem, miutan mondtak, hogy kisebb, mint ahogy azt az ember elkepzeli. Egyedi, az lehet, ot-hatszogu sziklatombok, sok, sok egymas mellett, lepcsozetesen. Egy novemberi esos-szeles nap, kihaltan, bagyadt napfeltekor egyedulallo lehet. Julius vegen, napsutesben, tomegben erdekes, de semmitmondo.

Vissza felfele maszunk, bazaltorgonak a kozelben, Badacsony, mondom magamban es vigyorgok izzadtan, es erzem, hogy tovabb eg a vallam. Bushmillt hagyjuk ki, kerem Evat, aki amugy is utalja a viszkit, en meg tudom, hogy muszaj lesz ide is visszajonnom, es most meg a vilag legregebbi leparloja miatt sincs kedvem rohanni a buszhoz 160 lepcsot plusz fel kilometert felfele. A buszt igy is elernenk, nyitott teteju, 177es, kiprobalnam szivesen, de kozbejon egy hivas. Szia, mosolygom a telefonba, szia mondja Barry, az ir srac, aki baratomnak gondolja magat. Epp eszakon jarok, a Bushmillsnel, merre vagytok, kerdezi, es felajanlja, hogy hazavisz minket.

Dunluce kastely a kovetkezo megallo, a taskakat a kocsiban (megint feher teherauto:)) hagyjuk, mig o a dolgara megy, mi a helyes gorog srac jovoltabol felaron jutunk be a kastelyba, ahol egy Sopron-imado idegenvezeto novel akadok ossze. Versenyzunk, en szeretem-e jobban Eszak-Irorszagot vagy o Magyarorszagot, es mind a ketten gyozelmunk biztos tudataban vonulunk arrebb. Kiralylanyt jatszom a romos kastely ablakaban, messze az idegenvezetestol, bar neha meg-meghallgatok egy-egy tortenetet (kobe karcolt viking hajo, foldalatti titkos folyosok, menekules, tengerbe zunhant konyha, csak a szokasos dolgok), inkabb ucsorgok az ablakban, a hajokat varva, fonom foldig ero szoke hajam, es kenyeret sutok a tobb szaz eves sutoben, mikor lemerul az elem a fenykepezogepben. Shit, mormolom kiralylanyhoz cseppet sem meltoan, es elsetalok kepeslapot valogatni. A vegen a hutomagnest sem tudom otthagyni, a hely a szivembe lopta magat, es igen, szeretnem latni minden nap, otthon is majd. A kepeslapokat ingyen kapom, megint a helyes gorog srac, lehelletnyi flort, ez egy ilyen mosolygos nap.

A nap meg mindig tuz, de nem banjuk, pedig gyalog indulunk el a saccperkabe ot kmre levo Portrush fele. Feher meszko sziklak, alagutak es kis barlangok, nehol bazalttal boritva, ragyogo feher, ude zold, rikito sarga, sapadt szurke kavarog mindenfele, es en nem tudok fenykepezni, mert ugye lemerult az elem, es a csereaksik a taskaban maradtak. Nem baj, mormolom, es bevesem jol a kepet.

Vigyorgunk Evaval, erezzuk, mindjart itt a vege, de jo volt, megerte. Kaptunk mindenbol egy kicsit, orultunk, es haragudtunk, kicsit megismertuk egymast. Szegyellem magam, tudom, akaratos voltam neha, undok, es morgos, de azt hiszem ezert nem megyek en magammal kirandulni.