Bridget Jonest nezek a teveben, ugy hatodszorra kb. Romantikus sztori, sok de meg mindig kevesebb mazzal, mint egyeb romantikus sztorik. Lehet nem vajkalnak melyen az ilyen filmek, de mikor itt ulok egy idegen orszagban egy idegen lakasban, sokszor elhagyatottabban, mint egy karacsonykor elvesztett fel par otujjas piros kesztyu, nem tudvan mit kezdeni a helyzetemmel es az erzeseimmel, jo ez. Jo az az erzes, mikor kicsit en vagyok a fohos, es kicsit elhiszem, hogy ertem jon el a feher herceg meg a szoke lo, majd elvagtatunk a naplementebe.

Jobb igy, hogy edes rozsaszin nyallal vonom be az eletem, meg akkor is, ha neha ugy erzem, belefulladok, mert nelkule nem megy. Ha csak viselem a dolgokat, ahogy jonnek, magam ala kerulok, ha melyebbre nezek mi folyik korottem, akkor is.
A roszaszin ragacs nem azt jelenti, nem vagyok tisztaban a helyzettel. Azt jelenti, nem veszek tudomast arrol, amirol nem muszaj. A gondolkodas meg mindig halal. A nem gondolkodas meg a rozsaszin maz. Valahol elvesztettem az eletem.