Most válaszoltam egy húsvétkor kapott levélre.
Most vettem észre, hogy a borítékon északír tájat ábrázoló kép van.
Most érzek iszonyat vágyat, hogy ott legyek.

"You only supposed to blow the bloody door off."

Tegnap szabadságoltam magam (a jobb, hogy a főnök is szabadságolt engem).
Elhatároztam, hogy megküzdök a ruháimmal.
Érdekes dolog ez a ruhafestés amúgy.

Ruhafestési akciónapló:
Úgy kezdődött, hogy bementem papírzsepit venni az ecsetboltba, és batikfestékkel távoztam.
Rózsaszínnel és zölddel.
Aztán ráébredtem, hogy csak kék színű festendőim vannak.
Festés halasztva.
Kék festék beszerzésre folyamatban.
Két hét. Kék festék beszerezve.
Ama tény notálása (bene), hogy a használati utasítás csak németül a csomagocskák hátulján. (0,01 óra)
Sikertelen fordítási próbálkozások (2 nap)
Magyar melléklet kérésének elhatározása (2 hét)
Barátnővel való lefordíttatás (0,5 óra)
Várakozás, hogy a kedv ismét megjöjjön, ezzel egyidőben, a festendő ruhák összegyűjtése, majd a 10 nmes szoba különböző sarkaiban való felhalmozása. (1 hét)
A festésre alkalmas rozsdamentes izé keresése (1,5 óra)
Lefordított használati utasítás keresése (0,5 óra)
Só kihagyása miatt az első adag festék kiöntése miatti ideges rángatózás (0,5 óra)
Különböző ruhák áztatgatása, vízforralás, só elfogyása miatti ideges rángatózás (6,5 óra)
Öccsel só beszereztetése (0,1 óra)
Ama tény észrevételezése, hogy a zöld spontán összefogta a fehéret és a kék a rózsaszínt (0,001 perc)
Előző tény felett érzett érdektelenség észrevételezése (0,01 perc)
A festett ruhák szárítóra aggatása az est jótékony sötétjében (0,1 óra)
Festék különböző helyekről (úgymint konyhacsempe, mosdó, előszobajárólap, cipősszekrény, papucs, fél lábszár, felmosóvödör, székláb) lesikálása (0,6 óra)

Batikfestő tanfolyamomra diákok jelentkezését várom.

Végigfutottam katana blogját és nyomban eszembe jutott, hogy a reggeli tejekávé óta egy kortyot sem ittam. Nosza, fél liter ásványvíz, és igen, igen én vagyok az egészséges életmód új igehirdetője. És még ebédre is borsófőzeléket eszem. És a cigi is kimaradt az életemből.

Igaz miután már majdnem a Fit Nessi EB-n látnám magam eszembe jut a reggeli sajtos roló meg meggyes rétes. Meg a maroknyi mosatlan cseresznye, amit a szomszédból csórtam. És a levegő a Népstadionnál reggel. Meg a 12%-os szőlő-, 87%-os tartósítószer és 1%-os azonosítatlan anyag tartalmú, üdítőnek csúfolt lónyál.

Nem is tudom hogy jobb-e olyan korban élni, mikor a gyomorfekély népbetegség és az embernek egy marék kátránnyal vetekszik a tüdeje, vagy mikor a vakbélgyulladásba bele lehet halni és patkolókovács húzza a fogunkat.

Bele-beleolvasok az elmúlt egy évbe, és elámulok."...megkérdezem magamtól: Ugyan hogy a csudába bírtam ezt összehozni?"* Úgy néz ki régen tudtam mi történik velem, és le is írtam. Most fogjam a sok munkára? Kezdek azzá válni, akitől féltettem magam. Felkeldolgoznimegydolgozikhazamegyjátsziklefekszik gép.

Rászoktam, hogy leszállok a kórháznál hazafelé. Maradt ott a hazafelé úton egy kis darab föld, amiből rét lett. Csak úgy magától persze, mert ezek igazából felosztott ingatlanok ,már kinn is a fekete tábla, hogy GÁZ ÉS CSATORNA BEKÖTÉS HELYE, és amikor jó nap van a határokat jelző karókra kötött nejlonzacskókat lobogtatja a szél. Ez cseppet sem zavarja a búzavirágokat (sic!), akik töretlenül nőnek, ahogy tették az elmúlt 25 évben mióta az eszemet tudom; búza persze már a környéken sehol, csak derékig érő perjék és füvek hullámzanak a rózsaszín ég alatt ahogy sötétedik lassan. Mikor lefekszik az ember, szelíden dől alá a zöld (ahogy a fák) és ha rossz helyen akar átvágni belegabalyodik a lába a lila bükkönybe (ilyet is adtam le elsőben a növénygyűjteménybe). Édes illata van a levegőnek, pedig a főút csak ötven méter és az Ósan szörny is a túlvégen magasodik. De mindez a búzavirágokat nem zavarja. És mikor ott fekszem, engem sem.

*Kurt Vonnegut: Időomlás

Ülök az irodában, felveszem a telefont és a barátnőim valamelyike lóg a végén, síráshoz közel. Pasiügyek."Nem, nem nem veled van a gond, szemét, ez aljas dolog volt tőle."

A múltkor már majdnem az szaladt ki a számon:
"It's not you, it's Vile Richard, he's just a big nobhead with no nob"....*

Akinek van, az a baja. Akinek nincs az.
Mutasson valaki egy elégedett embert!

Sting interjút néztem. Megkérdezték tőle, boldog-e.
Valami ilyesmit válaszolt: Mielőtt ezt csináltam átlagos munkám volt, átlagos ember voltam, tanárként dolgoztam, jelzálog volt a házamon, küszködtem a számlákkal. Nagyon becsülöm, amim most van. If i'm not happy in this world I don't know who could be happy. Csodálatos karrierem van, gyönyörű családom, százezrek előtt léphetek fel, és úgy tűnik szeretnek hallgatni engem, hát persze, hogy boldog vagyok.

*Bridget Jones's Diary, 2001 Miramax/Universal Studio

Lassan alakul valami bennem. Még nem kész elhatározás, de mozgolódni kezdett. Vannak dolgok megint, amit leírnék, nem történések, csak hangulatok talán. Nem emberek, lelki bonyodalmak, csak részletek, egy virág, egy mosoly, egy lebbenés. Csak mindehhez nem vagyok elég.
Ahogy tegnap diákat néztünk E-éknél és majdnem sírva fakadtam a fotelban ücsörögve, hogy mennyi mindent nem hoztam haza Írországból, mennyi kép van ideig-óráig még különböző fiókokban elrejtve, amik sosem kerülnek más szeme elé, és előlem is bújnak és fakulnak persze, de mindez cska akkor jut eszembe, mikor olyan képet látok a Tisza-partról, amit én is csinálhattam volna a Seven mile waternél.

Ha tudnék fényképezni.
Ha tudnék írni.
Ha tudnék varrni.
Vajon boldog lennék most?

Ma kiderült, hogy torzszülött vagyok.
Persze azt tudtam eddig is, hogy nem a nadszálkarcsúak osztályába tartozom, hogy ruhát nem kapok magamra, se nadrágot, se szoknyát. Ma meg kellett tudnom, hogy a lábam sem felel meg a magyar sztenderdnek.

A rüsztöm magas, a lábam nagy, az ujjaim ferdék, a nagy túl nagy, a kicsi túl kicsi, a bokám túl vastag, a talpam ferde és túl íves.
Szeretném megköszönni mindenkinek (család, barátok, ismerősök és ismeretlenek) hogy így kíméltek 25 éven keresztül és mindezt a legkisebb utalással sem hozták a tudomásomra. Sajnos nem tudok ezzel a tudattal élni, sem ezekkel a lábfejekkel, így most megyek és levágom mind a kettőt aztán öngyilkos leszek. Sezeretnék köszöntetet mondani a Westend Cici Center minden kedves cipőboltos dolgozójának, hogy lábfejem deformáltságáról ily kedvesen és segítőkészen felvilágosítottak.

Isten áldja a cipőboltokat.


De most komolyan. Magyarország 1/3-a túlsúlyos. Mittomhanyadrésze elhízott.

Mi előnyös 70 kiló felett?
a) V knyakkivágás
b) apróminta/hosszanti csík
c) cseles szabás
d) egyszínű hosszított trapéznadrág
e) ujjas felsők

És mi kapható?
a) téglalap szabású zsákpóló
b) téglalap szabású keresztbecsíkos zsákpóló
c) téglalap szabású egyszínű zsákpóló kerek nyakkivágással
d) halásznadrág
e) téglalapszoknya
f) nagymintás téglalapszoknya
g) átlátszó (sic!) téglalapblúz
h) ujjatlan keresztbecsíkos átlátszó téglalapblúz

És aztán csodálkozik az ember, ha annyi rosszul öltözött dagadék mászkál az utcákon, mint amennyi.
Utálom.

Láttam egy hapsit. Túl alacsony volt az ízlésemnek, túl napbarnított, túl hosszú haj, túl kék szem, harmincötös. Muszáj volt megnézni. és megnézés után muszáj volt még egyszer. AZtán még. Még még. Bámulni.

Próbáltam megfejteni, miért hat rám így. Megfigyeltem a szarkalábait, a majdnem-mosolyát, a mozgását, a csipőjéhez ütődő kalapácsot, a kék munkásnadrágot, a bakancsot, hatalmas tenyeret.Nem, egyik sem.

Valami áradt felőle, aminek nehezen lehetett ellenállni, amitől a civilizált emberben ösztönök ébrednek, odamenni, megütni, apró darabokra tépni ezt a testet, szétmarcangolni puszta kézzel, kiharapni a húsából, csomókban tépni a haját, marni és harapni és ölni.

Nem szexuális vágy volt, vagyis nem csak az. Ijesztően és borzongatóan állati enyém-vagy vágy ez, a nem-érdekel-ki-vagy-kellesz-nekem vérszomj.