Karácsony az valami olyan, amit gyerekkorom óta nagyon szeretnék és még sosem volt olyan, olyan igazis, mint a filmekben, hóval meg haranggal és nevetéssel, örömmel, mert nálunk nem szokás ez sem. Nálunk tévézés van és vita meg veszekedés, apu meg kimegy és dolgozik, kopácsol és csattog, anyu meg duzzogva ül benn, mi meg nem tudunk mit kezdeni a helyzettel.
A szeretetről szól ez elvégre és nem tudom, talán túl kemények és nagyok vagyunk
de még mindig él a vágy bennem és majd ha saját családom lesz.....

...vajon én hogyan fogom elrontani a karácsonyainkat?

Ma felmondtam a munkahelyemen, ami nem esett olyan jól, mintha mondjuk fél év múlva tettem volna, de azt hiszem sok hajtépéstől megspórolt.
Az új munka meg sokfelelőségesen és kevésszabadidősen hangzik, kihívás meg egyéb elcsépelt szavak.

Amúgy meg?
Amúgy meg szerelmes vagyok.

Ő komolyan gondolja én meg nem tudom hogy gondolom. Egyelőre csak ijedek nap mint nap.
Három nap alatt felborulhat az ember bejáratott kis élete.
Azért jó:)

Van az a dolog a kívánságokkal, meg vigyázni, hogy ki mit hogyan mert még megtörténik.
Én most csak kapkodom a fejem, mert hát most jó épp (egy hete még nem volt az).

És már csak két icipicit szeretnék ha még lehet.
Legyen már nyaralásos.
Maradjon így az öcsém.

De ha a csak a második teljesül én ígérem kivárom a júliust magamtól.

az a baj a tréninghetekkel, hogy nem tudom a lelkesedés a sajátom-e avagy csak kölcsönzött. dolgozni akarok de egyelőre csak unatkozom

hajrá én!

Igen. Nem. Igen. Nem. Jó. Rossz.
Hová tűnt mindenki?

Tényleg élveztem a 3 hónap semmittevést itthon. Úgy néz ki ma elfogadok egy állásajánlatot.
Úgy néz ki megérte várni. Tényleg.

Ahogy már válaszok is vannak nem csak kérdések és sóhajok félni kezdtem és hirtelen méginkább egyedül éreztem magam.