Most próbálok lenyugodni, mantrázom egyre gyorsabban a nyuginyuginyugikat, valahogy nem sok sikerrel.Tudom, hogy nincs igaza, tudom, hogy direkt csinálja, zsigerből, ez az utolsó fegyvere, ezzel mindig elhallgattat, de kérlek Isten, akárki Istene, hadd legyen erőm egyszer, csak egyetlenegyszer bosszút állni az apámon, ne gyengüljek el, emlékezzek milyen a földön térdelni és a hajam mögé rejteni a könnyeimet, és halkan sírni a sarokban, nehogy még jobban megalázzon.Istenem kérlek, hadd ne legyek együttérző és ne érdekeljen, hogy hálatlannak gondol majd az egész világ, ha haldokolva fekszik a kórházban és ne megyek be hozzá, sőt azt mondom majd, megérdemelte. Istenem adj erőt, hogyha majd erőtlen lesz és gyenge bele tudjak rúgni, hogy érezze majd, milyen ha a lelkedet bántják és te nem tudsz védekezni.Istenem kérlek adj erőt, hogy tudjam életem minden percében, hogy nem neki van igaza, és igenis ember vagyok és elértem valamit az életben. Istenem add, hogy ne tudjon többet bántani, se engem se a családom.

Ma egy képzeletbeli hajszálon múlt, hogy nem rohantam az öt méterre dolgozó, szövegelő apához oda és artikulátlanul üvöltve az arcába karmolva és rugdosva nem kezdtem el verni. De egyszer még ez is eljön majd, még ha összever is cserébe.