Tegnap az öcsém kért egy táskát. Aztán elköltözött itthonról.
Ma az anyám kért egy bőröndöt, és elköltözött itthonról.
Az előbb a húgom elkérte a tatyóját, ma nem alszik itthon.
Kicsit mintha széthullóban lenne a családom?

Kaptam ma smst, régvártat. Megint szívdobban, levegőt vesz....
már nem vártam, már majdnem ráhúztam a redőnyt, pont úgy ahogy a filmekben szokták döngve leengedni a graffitivel összefirkált rolókat sötét sikátorokban miközben dézsából ömlik az eső
....de kifújással máris áramlik szét az elmúlt napokra jellemző jéghideg.
dönggggg....
Nem - mondom szépen, udvariasan, mást sejtetve mint ami van, mégsem hazudva. Küldök mellé mosolyt, puszit, sok szerencsét, amit csak kell.
titkon vissza szeretnék nézni, hátha a redőny megakadt és egy kéz kikandikál legalul, vagy legalább egy kisujj.....

Majd egyszer, sokára, ha épp unatkozom visszajövök erre a környékre, felhúzom az összes redőnyt, elkergetem a felhőket és táncolok egyet a mi-lett-volna-ha kísérteteimmel.

Úgy érzem magam, mint az a fickó az autópályás viccben:
Egy??? Az összes őrült szembe jön...

Na majd pont efottról nem hagyok kézjegyet magam után, mi?
Valahogy egyedül nem olyan jó, mint tavaly sziget volt. Valamit elvesztettem azóta. Vagy kaptam valamit, amitől nem jó így ez?
Az utóbbi napok célozgatásai, biztos csak az, biztos.....

Iszonyat megterhelő hangulatembernek lenni.
Hogy én viselem nehezebben vagy a környezetem az még kérdés....

Igen, és ma is lelézerkarodznék mindenkit, azért mert haragszom rájuk, mert undokak velem, mert rámborítják az összes bajaikat, mert nem foglalkoznak velem vagy mert egész egyszerűen csak jól érzik magukat, míg én nem.
Igen a családomat és a barátaimat is, kivétel nélkül.
Őket azért megsiratnám utána.
Remélem....

Egyetlen kifejezésre redukálódott a szókincsema mai délelőtt: kurvaanyádkurvaanyád.

Mindez köszönhető a mára jósolt esőnek, a sátorhiánynak, az efottelmaradásnak, a ránemérésnek, a kávészétfolyatóskávéfőzőösszetörésnek, a leivottpapíroknak, a kényelmetlenpapucsnak, a kollégaidétlenpoénkodásának.

Na megyek és eszek egy jégkrémet.
Tudom, tüneti kezelés, de az okot gyógyítani kissé nehezebb és egyedül nem is megy.
Inkább váltok.
Mai napi új szavam: faszomba.

Jah, és még egy.
Már Szentendre után jártam egy alaposabb eltévedés után (kikötöttem egy paintball pályán, lerobbant házak, terepruhás fickók, puska a kezükben, felém meg szívroham, hogy titkos katonai gyakorlóterepre tévedtem:D), mikor végre szembejött két srác bicajosnadrágban, bicajospólóban, bicajossisakban, bicajoskesztyűben.
Jó felé megyek Budára, ugye? - kérdezi geszt.
Bicajossrác végigmér. Igen, de az még nagyon messze van.

Hehehe. Azé mert se 50 kiló, se kesztyű, se póló, se gatyó mit így utólag sajnálok, se sityak amit viszont nem attól én még lehetek más is mint egy dagadék, aki kijött ebéd után tekerni 300 métert, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét...

Letekertem ma több, mint 100 km-et, ettem fáról epret, aludtam füvön, napoztam padon, bringáztam közel derékig érő vízben, combig érő gizgazban, főúton és kavicson.

És minden más mennyire nem érdekes hirtelen...

Mi van ma, de komolyan. Láthatatlan vagyok. Nem válaszolnak, nem jönnek oda hozzám, nem veszik fel a telefont. Büszkeségem kisebb csorbát szenvedett, holnap biciklizni megyek és egyébként is mindenki kapja be.

Igen, mostmár sokkal jobb.

Jah. És a mai nap tanulsága: ha nőnemű vagy és esetleg felmerülne benned, hogy hiányzik a szex, komoly kapcsolat, társ meg miegyéb nézd meg az 5x2-t. Gyomorszorító-forgató-kegyetlen. Igazi? Jesszus.....

Hihetetlen, hogy ebből a lányból hogy süt az életöröm/erő. Terápiás eszközként használom mától:)

Képes hangulatjelentés a reggeli postaládanyitás után.
Illetve negyedórás kézszétcseszős próbálkozás után, mert a vadiúja zárak nem nyílnak a vadiúj kulcsokkal. Szétlájtszéberezem őket mind, aztán a dinnyét is, ami rácsöpögött a pólómra, a táskámat, ami szétszakadt, a vízcsapot, ami lefröcskölt, a lecsót ami kifolyt a szétszakadt táskában, a dobozt ami eltört, a könyvelőt aki kérni mert tőlem valamit és a bankos libát, aki az utolsó pillanatban szólt a biztosításokról. Viva the Dark Side MUHAHAHAHAHAHAHAHHAHA

Más hüledezve nézni a világ másik felén nincshozzáközöm lévő két torony összeomlását.
Más sokkosan hallgatni a robbanássorozatot ahol jártam basszus, ott ültem és néztem ki a fejemből, ahol a barátnőm él.
Próbálom felfogni.

Megint ez van..és megint és megint és megint...
Azért van olyan, hogy az ember tanul, lép előre és nem követi el ugyanazt ugyanúgy?
Ugye van?

Elnézést kérek - mondja geszt, ha mennek előtte mikor a járdán bringázik.
Köszönöm - mondja geszt, ha elengedi egy-egy gyalogos mikor a járdán bringázik.
Anyád - gondolja geszt, mikor egy elhagyott mellékutcán póráz nélkül kutyát sétáltató idős nő beszól neki a járdán való bringázással kapcsolatban.

Azért jó, hogy eljött innen apu - mondja az öcsém - és nem csak azért, mert akkor mi sem születtünk volna meg....

Nehezen találom a szavakat.
Sárospatakra másképp emlékeztem 18 évvel ezelőttről, nagyobb volt a vár. Sátoraljaújhelyt először Salgótarjánnal keverem, másodnap estére már csak Újhelyezem én is. Voltunk Újhelybe' a Zoliékho'. Az udvaron sírok. András bátyja megvakult. Elek bátyja közel hozzá. Másik András bátyját sosem láttam, Feri bátyja egy hónapja halt meg. Hol vagyunk, ki ez a néni, súgom az öcsémnek. A Bodrognál állunk. A kocsiban üvöltözünk egymással. Apu iszik. Terike siet-ugrál, élesen nevet. Eszünk. Enni kell. Itt is enni kell meg ott is, nem lehet nem enni, megsértődnek. Mosolygós kislány. Még egy rokon, még egy másod-harmadunokatestvér. Gólyák a villanyoszlopokon. Héja. Őzek, csak úgy, csak nekünk öt méterre az úttól. Kiskacsák. Kétnapos malacok. Fekete eperfa, fekete a szám, a kezem, a ruhám. Traktormotor hajtja a kompot. A szegénység nem süt, de érezhető. Sütemények. Enni kell. Csirkét hozunk haza és tojást, házibort, nem lehet otthagyni, ránktukmálják.
Egy hónapban annyit keresek, mint amennyi a 4-5 havi nyugdíjuk.
Temetők, sírok, virágok, nevek.
Rokonok.

Látogatás rokonoknál az ország túlfelén.

Sok doboz bonbon, ipari mennyiségű szelet csoki, jópár üveg bor, két csokor virág. Egy elkésett koszorú.
Bugyi, póló, nadrág, fogkefe, tusfürdő, fényképezőgép.
Jogsi, pénz, diák, személyi, forgalmi, slusszkulcs.
1 db apa, 1 db öccs.

Hiányzik valami?
Ja igen.
Mit lehet mondani valakinek, akit eddig háromszor láttál és tudjátok mindketten: most fogod utoljára?
Mit lehet mondani mindennek ellenére, ha ugyanaz a vér folyik bennetek és ez összeköt azzal a kis faluval a Bodrogparton, ugyanúgy, ahogy a vér másik fele a Dunaparthoz köt?
Át lehet ölelni és elmondani, mennyire örülsz, hogy itt vagy míg a nagyapádra annyira hasonlító arcot pixeleken rögzíted, hogy a gyerekeid is lássák majd?
Menni fog vagy kimért leszel és mosolyogsz majd, rejted amit gondolsz-érzel mert nem tudsz mást?

Látogatás idegeneknél az ország túlfelén.