2004/08/21

Mindig zaj van itthon, rohanás, munka, jövés-menés, nincs megállás, csinálni kell, mert úgy haladunk (copyright: apu). De most nincs, mert elmentek, péntektől vasárnapig. Csak mi vagyunk. Háromkismalac.

Én voltam a soros a gépnél, feljött a húgom. Olyan egyedül érzem magam lenn, hadd maradjak itt. És elaludt az ágyon, míg én gépeltem. Az öcsém elment bevásárolni, hozott fagyit és vaníliás karikát, a húgommal riszálva mosogatunk és persze kacagunk, kacagunk, kacagunk míg kinn a tücskök ciripelnek.

Az ilyen napok lesznek azok, amelyekre úgy emlékszem majd vissza tíz év múlva, mint békebeli szép idők, mikor még hárman együtt ültünk a tűz mellett, kolbásszal etettük a cicákat, röhögtünk a leesett hagymán és megfogadtuk, hogy majd hétvégéken együtt járunk a családjainkkal kirándulni, vigyázunk egymás gyerekeire és sosem veszünk egymásnak kávét névnapra.

Ez egy amolyan virtuális ölelés a tesóimnak.
Augusztus 20 meg minden.
Nem megyek be, mert tömeg van, mert meleg, fülledt bűz, metró, HÉV, idő.
Aztán csak nem bírom ki, és felmászom a padlásra tűzijátékot nézni.
Nesze neked felnőtt és komoly nőt:))

2004/08/18

Vannak vidékek gyönyörű
tájak, ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

(Kányádi Sándor:Előhang)