A baratnom kislanya iskolaba megy hetfon. Eleteben eloszor. Zsofi magamra emlekeztet, epp ezert meg vagyok gyozodve, hogy nem lesz az iskolaval problema.
Persze jonnek az emlekek is, tolonganak felfele, az elso nap a suliban, mikor sirva ultem a sallaikriszti mellett az elso padban, merthogy en nem a tothszilvivel kerultem egy osztalyba, akit ugyan nem ismertem jol, de kozel lakott, es nem kellett volna egyedul jarni iskolaba a falu vegerol. A Szilvi azota vegzett jogasz, ha minden igaz, lam, talan en is vegzett jogasz lennek, ha a cebe kerulok. A sallaikrisztivel egy oviba jartunk, es volt mas is az osztalyban, aki nem volt ismeretlen, igy csak-csak megbekeltem. Az iskola epulete olyan kicsi volt, hogy nem fert el az osszes alsos. Egy heten delelottos, masik heten delutanos voltam, es nem volt penzunk megvenni az ablakzsirafot. Persze szinte mindenki masnak volt, de nem kellett kotelezoen megvenni, igy nekem csak negyedikben lett. Mikor mar reg nem voltszukseg ra, de en akkor is kiolvastam, bar kozel sem okozott akkora oromet, mint elsoben okozott volna.
De imadtam a sulikezdest, fuzeteket csomagolni, egyesevel bepakolni a ceruzakat a tolltartoba, a helyere rakni a radirt, orarendet ragasztani az iroasztalra, fiokot talalni mindennek. Hangulata volt, rendezettseg es tudas hangulata. Es most csak vigyorgok itt bamban, mikor visszagondolok hogy csomagoltuk a tesiommal a szonyegen terdelve, nagykessel a kezunkben a fuzeteket, ragasztottuk a vinnyettakat hol egyenesen, hol kicsit benan a konyvekre, es vestuk ra dolongeloen gyerekes betukkel, hogy "V.V. 6/A meg V.A. 2/B". Megint valami, ami orokre elmult.