Remes honvagyam van, olyan merteku, hogy kifejezni sem tudom, csak a konnyek csorognak az arcomon le idonkent, ugy, hogy eszre sem veszem.
Napok ota olvasok, regenyeket, hajnal otig, kizarolag magyarul. Es bodultan kaszalodom ki az alomvilagombol arra a napi tiz percre, amig a dolgom van. Alvajarokent keringek korbe, es tisztabb pillanataimban atvillan az agyamon, milyen tizeneves bodult fantazia hozott engem ebbe a messzi es totalisan idegen orszagba, aztan inkabb visszaterek a szazadelo Budapestjere.
Az jutott eszembe, hogy az igazi magyarsag nekem mindig Erdelyt jelentette, megsem jartam meg csak a kornyeken sem sose. Ki jon velem jovo augusztusban?