Ez meg tegnap. Csak hat a blogger sem mukodott...

Mintha mindenki megfeledkezett volna rolam. Nem csorog a telefon, nincs uj level a mailboxban, nem csonget be senki. Mintha meghalt volna a vilag korottem, dacara, hogy latok jarkalo embereket az utcan, olvasok hozzaszolasokat az indexen, arctalan szellemek mind. Es itt ulok, mint egy hej, latom a napot de nem lelegzem be, a tavasz-nyar rajtam kivul tortenik, csendesen megfagyok a langyos levegoben, tompan darabokra torok, a fulem a sarokba gurul, majd hazajonnek, felsopornek es nevetve a szemetbe dobnak.

"...en meg csak mosolygok meredten
s konnyekben patakkent folyok..."

Szeretnek iro lenni most. Kolto. Barmi. Hogy leirjam, eldudoljam, megfessem, eltancoljam magam. Mintha egy tenger szorult volna egy pocsolyaba neha.