Megaztam.
Bovebben borig aztam.
Meg bovebben ma haromszor aztam meg, ebbol ketszer borig.

Ugy kezdodott, hogy mozoghatnekom volt, aztan a tornaterembol bringazas lett. Ha mar elindultam, kiszemeltem a Nagy Tavat, hisz elvileg hott kozel van.
Arrol meg, hogy a mondasnak (miszerint: "Nem tetszik az idojaras? Varj ot percet!") az ellentettje (Tetszik az idojaras? Varj ot percet!) is igaz, teljesen elfeledkeztem. Az elso kisebb zapor a kanyarban kapott el. Fujt a szel, es ez mindig a gyors valtozas jele, na meg remenyre adott okot a sok kek eg korottem. Fa ala huzodik, vigyorog mert vicces az egesz, var picit, teker tovabb. Masodszor ket farm kozott, egy igazi zuhi, nagy szemek, borult eg, huvos, fa ala huzodas, rohog, mert ilyen nincs, integet a traktorosoknak, akik butan neznek, visszanevet az elhaladokra, akik butan neznek, var kicsit, tovabbteker. Az utolso a tabortol tiz percre kapott el, sehol kek eg, sehol nap, vadrozsabokor ala all, osszekucorodik, fazik, igyekszik vigyorogni, keves sikerrel, remenykedik, hogy a szel nem hagy alabb, mert akkor a felhok biza maradnak, es azon gondolkozik, vajh ebbol egesz napos eso lesz, hany liter vizet tud majd kicsavarni a polojabol, nadragjabol, hany liter viz tocsog a cipojeben, mennyire lehet saros a hata es a haja, miert nincs a bringan sarhanyo, es miert pont 42???
Aztan csendesul picit az aldas, es mire a kapuhoz ertem, el is allt. Az orok is csak vigyorogtak, asszem nem voltam tul fenyes allpotban. A haztol tiz meternyire meg a bacsival is talalkoztam, o is borig azott gyakorlatozas kozben, epp otthon volt atoltozni:) Vigyorgott rajtam o is. Aztan en is, mikor a zuhany alatt allva megszemleltem a fejem es a ruhaim:)

Rajottem, miert nem szeretem itt az esot. Azon kivul persze, hogy tul sok. Az esonek errefele nincs illata. Se elotte, se utana. Gyakorlatilag egy csobor viz, ami darabokban er foldet.

De ma mas volt, ma tele volt a levego esoszaggal, fuszaggal, viragszaggal, allatszaggal, traktorszaggal, napszaggal, melegszaggal, pillanatok alatt elparolgott a viz az aszfaltrol, a nap meleg meleg volt, es az eso langyos. A szinek eltek, es hol folytak ossze, hol elesen elkulonoltek, a fuvon atragyogott a nap, es a szel sodorta arrebb a tavat. A tehenek mind-mind feher-fekete tarkan figyeltek engem mindentudonak latszo melegbarna szemekkel, a csikok faroklengetve rohangaltak az anyjuk korul, az esocseppek csillogtak a fuszalakon, es zudultak ala a fakrol, ha meg-meghuztam egy agat. Begetes, boges es madarcsicserges kavargott a levegoben es kovetett mindenhova, amerre csak mentem. Elo ember nem mutatta magat, csak en voltam, aki latta mindezt.