Megint Annie Lennox......beleborzongok, ahogy a basszus rezgeti az üveget....
"And these are the years that we have spent
And this is what they represent
And this is how I feel
Do you know how I feel ?
'cause i don't think you know how I feel
I don't think you know what I feel
I don't think you know what I feel
You don't know what I feel"

Találkoztam a családdal, a nyárival, az ideiglenessel, a majdanival. Anyuka egyedül, apuka Angliában, 13 éves meg 8 éves lány. A kicsi szeplős, duci, mosolygós, kékszemű. Gyönyörű. Első pillantásra egymásba szerettünk:) A nagyobb épp abban a korban, mikor a külsőségek rengeteget számítanak, főleg a minél felnőttesebbnek levés. Kamaszodóban épp. Azt hiszem vele nehéz dolgom lesz. Főleg, mert ahhoz, hogy megértsem olyan részeit kell az életemnek előkaparni, amire nem emlékeszm szívesen. Az anyuka szikár, sótlan, erőtlennek kinéző, kicsit nemtörődöm. Így első látásra. Saját bevallása szerint is mindig késik, de ez megszokható. Azt mondták, nincs szigorú napirend, főleg nyár révén, nincs nagy takarítás iránti igény stbstb. Jövő szombaton költözöm, két hónapra. Ja, nem táborban laknak, van a lakásban net, használhatom is (bár a nagyobbik is sokat lóg onlány).

Azért szarvashibát simán lőttem.
Érdekesen új akcentussal beszélnek.
- Honnan származik a család?
- Belfast?
- Hm, ez ír akcentus lenne?
(hidegen) - Nem ír. Belfasti.

Puff. Bele a közepébe, tenyérrel, szépen. Ergo "britek". Azaz protestánsok. Pillanatra megfagyott a levegő. Phüüüüüüüü....