Elhataroztam, hogy kivarok. Nem beszelek en sem, nem kozeledek, nem nezek, nem mondok, nem erzek.
Ha jon, ha tesz egy fel lepest is elfogadom, nyitok en is.
A bacsival is kozoltem a strategiat, ne lepodjon meg, ha feszultseg lesz. Ha nem pakolok Connor utan egy ideig. Ha nem beszelek vele egy ideig.
- "Do what you want. I like it."

Felhivott Samtol, vacsorazhat-e ott. Talan ket napja kertem meg, kicsit idegesen, ha nem itthon eszik, nem baj, de legalabb szoljon. Nem engedelyt kell kernie, csak szoljon. Ma nem foztem ra, nem volt itthon, ha ker, ha szol, kap. Aztan nemi ucsorges utan elment. Es jott a hivas. Engedelykeres. Es megkoszonte.
Aztan hazajott, es nem szolt semmit, csak gondolkozva nezte, amint Brettel ugralunk a haloszobaban, fogast keresve egymason egy furdozes elotti csikipartihoz.
Aztan meselt a konyhaban ezt-azt, nevettunk es sonkat majszolt. Minden rendben, gondolhatnank.

Nehez megallni, hogy a kisujjbol ne legyen kar megint. Csak lepesenkent. Vita nelkul ment lefekudni a masodik "it`s time"-ra. Holnap elpakolom utana a poharakat, ugy, hogy eszrevegye.

Tizeves. Gyerek. Ez nem jelenti azt, hogy ne erezne az arnyalatokat, ha nem is tud roluk.