Telepátia, mondja megint, mikor épp akkor csörgök rá, mikor nekem ír levelet.
Maradhatok.Ezt már az egyetem évenként változó színű (a foszöldtől az uvnarancsig), ámde jó ideje változatlan tartalmú Tanulmányi és Vizsgaszabályzata kimondja. Azt hiszem ennek tulajdonképpen örülök. Ugyanakkor fáj is. Bár ahogy a Pontosan Látó Barátnő is megírta: "az államvizsgát pedig ne hiányold, olyan mint a halál, halasztani lehet, de elkerülni nem...:)"
De azért mind a ketten tudjuk, hogy nem ez a lényeg. Nem az államvizsga. Nem maga a vizsga. A szabadság, a fene nagy szabadság, amit általa kapunk, az egyetemi évek vége, a Nagybötűs Élet, a felnőttség, a VÉG.

Annie Lennoxot hallgatok, és a világot magamhoz ölelném. Csak úgy, kicsit szomorkásan, nagyon szeretve.

Rájöttem, hogy buta vagyok. Műveletlen mondhatni. Hogy rengeteg mindent tudtam, igen, érettségi után tényleg bármihez hozzá tudtam szólni. Azóta meg csak felejtek. És szégyenkezem. Tegnap pl. nem voltam benne biztos, hogy ami beugrott évszám, az tényleg a Honfoglalás-e vagy össze-vissza keverek mindent. Elvörösödtem zavaromban, és nagyon szégyelltem magam. Még most sem merem leírni, ide sem, mert nem vagyok benne 100%osan biztos.
És ugyanígy elfelejtettem mi Madagaszkár fővárosa, hogy készítik az alumíniumot, hogy alakul ki az alfa-béta-gamma sugárzás, hogy hívják a harmadik tiszta szén molekulát a grafiton és a gyémánton kívül, hogy kell kiszámolni egy gúla felületét....mi az allergia, hogy müködik a vese és milyen részei vannak, mi a tnt, mikor született Vörösmarty, mi a disztichon, ki mondott és mit, ki kivel, hol háborúzott, kötött békét, szeretett, ölt, miért kék az ég, hány fokos a nap, miért vörös a Mars......... Pedig imádtam ezeket tudni, egyszerűen tudni, hogy milyen szabályok alapján müködik a világ körülöttem, minek mi a neve, módja, sorrendje.

Kicsit mintha a hatalmam vesztettem volna el a dolgok felett.