Jah, és még egy.
Már Szentendre után jártam egy alaposabb eltévedés után (kikötöttem egy paintball pályán, lerobbant házak, terepruhás fickók, puska a kezükben, felém meg szívroham, hogy titkos katonai gyakorlóterepre tévedtem:D), mikor végre szembejött két srác bicajosnadrágban, bicajospólóban, bicajossisakban, bicajoskesztyűben.
Jó felé megyek Budára, ugye? - kérdezi geszt.
Bicajossrác végigmér. Igen, de az még nagyon messze van.

Hehehe. Azé mert se 50 kiló, se kesztyű, se póló, se gatyó mit így utólag sajnálok, se sityak amit viszont nem attól én még lehetek más is mint egy dagadék, aki kijött ebéd után tekerni 300 métert, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét...

Letekertem ma több, mint 100 km-et, ettem fáról epret, aludtam füvön, napoztam padon, bringáztam közel derékig érő vízben, combig érő gizgazban, főúton és kavicson.

És minden más mennyire nem érdekes hirtelen...

Mi van ma, de komolyan. Láthatatlan vagyok. Nem válaszolnak, nem jönnek oda hozzám, nem veszik fel a telefont. Büszkeségem kisebb csorbát szenvedett, holnap biciklizni megyek és egyébként is mindenki kapja be.

Igen, mostmár sokkal jobb.

Jah. És a mai nap tanulsága: ha nőnemű vagy és esetleg felmerülne benned, hogy hiányzik a szex, komoly kapcsolat, társ meg miegyéb nézd meg az 5x2-t. Gyomorszorító-forgató-kegyetlen. Igazi? Jesszus.....

Hihetetlen, hogy ebből a lányból hogy süt az életöröm/erő. Terápiás eszközként használom mától:)

Képes hangulatjelentés a reggeli postaládanyitás után.
Illetve negyedórás kézszétcseszős próbálkozás után, mert a vadiúja zárak nem nyílnak a vadiúj kulcsokkal. Szétlájtszéberezem őket mind, aztán a dinnyét is, ami rácsöpögött a pólómra, a táskámat, ami szétszakadt, a vízcsapot, ami lefröcskölt, a lecsót ami kifolyt a szétszakadt táskában, a dobozt ami eltört, a könyvelőt aki kérni mert tőlem valamit és a bankos libát, aki az utolsó pillanatban szólt a biztosításokról. Viva the Dark Side MUHAHAHAHAHAHAHAHHAHA

Más hüledezve nézni a világ másik felén nincshozzáközöm lévő két torony összeomlását.
Más sokkosan hallgatni a robbanássorozatot ahol jártam basszus, ott ültem és néztem ki a fejemből, ahol a barátnőm él.
Próbálom felfogni.

Megint ez van..és megint és megint és megint...
Azért van olyan, hogy az ember tanul, lép előre és nem követi el ugyanazt ugyanúgy?
Ugye van?

Elnézést kérek - mondja geszt, ha mennek előtte mikor a járdán bringázik.
Köszönöm - mondja geszt, ha elengedi egy-egy gyalogos mikor a járdán bringázik.
Anyád - gondolja geszt, mikor egy elhagyott mellékutcán póráz nélkül kutyát sétáltató idős nő beszól neki a járdán való bringázással kapcsolatban.

Azért jó, hogy eljött innen apu - mondja az öcsém - és nem csak azért, mert akkor mi sem születtünk volna meg....

Nehezen találom a szavakat.
Sárospatakra másképp emlékeztem 18 évvel ezelőttről, nagyobb volt a vár. Sátoraljaújhelyt először Salgótarjánnal keverem, másodnap estére már csak Újhelyezem én is. Voltunk Újhelybe' a Zoliékho'. Az udvaron sírok. András bátyja megvakult. Elek bátyja közel hozzá. Másik András bátyját sosem láttam, Feri bátyja egy hónapja halt meg. Hol vagyunk, ki ez a néni, súgom az öcsémnek. A Bodrognál állunk. A kocsiban üvöltözünk egymással. Apu iszik. Terike siet-ugrál, élesen nevet. Eszünk. Enni kell. Itt is enni kell meg ott is, nem lehet nem enni, megsértődnek. Mosolygós kislány. Még egy rokon, még egy másod-harmadunokatestvér. Gólyák a villanyoszlopokon. Héja. Őzek, csak úgy, csak nekünk öt méterre az úttól. Kiskacsák. Kétnapos malacok. Fekete eperfa, fekete a szám, a kezem, a ruhám. Traktormotor hajtja a kompot. A szegénység nem süt, de érezhető. Sütemények. Enni kell. Csirkét hozunk haza és tojást, házibort, nem lehet otthagyni, ránktukmálják.
Egy hónapban annyit keresek, mint amennyi a 4-5 havi nyugdíjuk.
Temetők, sírok, virágok, nevek.
Rokonok.

Látogatás rokonoknál az ország túlfelén.

Sok doboz bonbon, ipari mennyiségű szelet csoki, jópár üveg bor, két csokor virág. Egy elkésett koszorú.
Bugyi, póló, nadrág, fogkefe, tusfürdő, fényképezőgép.
Jogsi, pénz, diák, személyi, forgalmi, slusszkulcs.
1 db apa, 1 db öccs.

Hiányzik valami?
Ja igen.
Mit lehet mondani valakinek, akit eddig háromszor láttál és tudjátok mindketten: most fogod utoljára?
Mit lehet mondani mindennek ellenére, ha ugyanaz a vér folyik bennetek és ez összeköt azzal a kis faluval a Bodrogparton, ugyanúgy, ahogy a vér másik fele a Dunaparthoz köt?
Át lehet ölelni és elmondani, mennyire örülsz, hogy itt vagy míg a nagyapádra annyira hasonlító arcot pixeleken rögzíted, hogy a gyerekeid is lássák majd?
Menni fog vagy kimért leszel és mosolyogsz majd, rejted amit gondolsz-érzel mert nem tudsz mást?

Látogatás idegeneknél az ország túlfelén.

Nem akarom, hogy A ilyen anyagias legyen, annyira hogy már előre félek mikor kezd el megint a pénzről és százalékokról mesélni.
Nem akarom, hogy eszembe jusson, hogy olyan társat szeretnék mint B, aki pár napja nősült és holnap indul nászútra.
Nem akarom, hogy úgy legyek rosszul, hogy ne tudjam eldönteni: a túlzásba vitt ivászat, vagy a ki nem mondott dolgok miatt szeretnék nemgondolkodni.
Nem akarom, hogy megint belelkesüljek valamibe amit pár hónap múlva abbahagyok, pedig most annyit biciklizek, hogy ennek szükségszerűen meglesz a böjtje is.
Nem akarom, hogy olyan cikkeket találjak reggel az indexen, amit szar, buzi, szopás szavakkal adnak el.
Nem akarom, hogy felmerüljenek bennem olyas gondolatok, vajon melyik párt avagy politikus hazudik nagyobbat.
Nem akarom, hogy mérlegelnem kelljen a köröttem lévő emberek szavának súlyát.
Nem akarom, hogy véletlenül elüssön egy autó, mikor narancsárga kis fejkendőben tekerek a belvárosban.

Nem akarom, hogy a nemakarokebbenavilágbanélni érzés reggel még itt legyen a gyomromban, szememben.

Ma láttam Szent Ferencet. Onnan tudom, hogy ő volt, mert a galamboknak prédikált Istenről.
Csak egyet nem értek.
Miért volt a kezében borosüveg?

Sűrűn fogok bringával dolgozni jönni míg a metrófelújítás tart.
Kicsit új hajam van.
Ma reggeliztem egy parkban fodrász előtt.
Tegnap túlpörögtem a kávétól.
Kaptam smst.
Adótörvényt böngésztem a Szabadság téren.
Még sokáig fel-felkacagtam a Madagaszkár után.

Örülök ezeknek. Kezdek helyrejönni?

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar

Ez olyan jajj. És rózsaszín.

Tegnap óta kísért az érzés, hogy nincsenek barátaim.
Elmennék bulizni, de senkit nem tudok felhívni. Sírnivalóm lenne de nincs kinek. Ül csak a vállamon, néha belémrúg egyet, de nincs senki akivel megoszthatnám.

Most én én én akarok mesélni de valahogy bárkit megkeresek vele az csak a maga gondjáról mesél....és megint erősödik az érzés, hogy mindig mindenki csak a maga gondjáról jön és mesél. Én meg hallgatom. Ez lenne a barátság?

Persze tudom, ez nem így van, de most mégis így érzem. Lehet kiszakadt belőlem a valóság, lehet én szakadtam ki a valóságból. Most így érzem, számomra ez a valóság. A nemszeretem valóság.

Van amikor egész kis dolog miatt esek bele valakibe. Egy milyen lenne végigsimítani a tarkóján miatt.

Crush.
Na de öt hónapja?

Itt ez a hangulat, ez az igyunk-és-bőgjünk-egy-nagyot hangulat mikor áradna belőled a világfájdalmad, valahova, valakin át el a fenébe, messze, ne is lásd többet. Mikor annyira szükséged van egy valakire, egy bárkire, mint tízévente egyszer. Mikor szeretnél megszökni a félelmeid elől, csak egy cseppet, egy picit, kimondani, eltüntetni, lesöpörni magadról, mint a bogarakat a fűben ülve. Mikor a kisujjad adnád, hogy megsimogassák a hátad, és azt mondják, nem lesz semmi baj kedves, sírj csak, sírj nyugodtan.

És aztán az egész nagy bazi kerek világon nem akad senki, aki inna veled és meghallgatna és átölelne, mert mindenkinek akad fontosabb embere, dolga, munkája. A magányod körbevesz és gúnyolódva a nyelvét nyújtja. Ilyenkor az Eget sem látod a könnyeidtől. Egyedül maradtál. Valahol mélyen elrejtve érzed: végül mindig egyedül maradsz.

Aztán vannak napok mikor tudod is.

A dühtől nem láttam. Aztán a csalódottság könnyeitől.

Hogy jön ez a kis getva szemét önző állat ehhez, hogy mer ilyen lenni?
Miért ő és miért nem én?
Nem érdemli meg, hogy a kurva élet b@ssza meg.
Ilyenkor hol van az a fene nagy igazságosság.
Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm és ezt meg is fogom mondani neki.
Nem érdekel, hogy a tesóm, megérdemli, azt hiszi neki mindent lehet?
Balhézik, lopcsalhazudik és mégis neki lehet, nekem meg még most sem?
Milyen jogon, milyen jogon, milyen jogon?
Az élet igazságtalan, a szülőknek is annak kell lenni?
Ez nem ér, ez kibaszottul nem ér.

Aztán megnyugodtam persze......
Csak felmerült a kérdés: mégis, milyen szülő lesz így belőlem?

Üzenem Tóth Verának, hogy nem attól fog megjönni az önbizalma, ha még fogy 15 kilót és levetkőzik valamelyik férfimagazinnak.

Majd retusálják ugyanis a kinyúlt bőrét, a narancsbőrös hátsóját, a lógó ciciket, és lehet az eredmény pöpec lesz, de ő tudni fogja, hogy jajj, azokon a képeken nem ő van. Ő bizony kinyúlt bőrű, lógó cickós és minden szembejövő pasitól parázik majd, hogy jajj, de ez azt gondolja, hogy én olyan, közben nem is. És ez aztán majd helyreteszi az ingatag önbizalmat úgy, hogy még annak még a kisujja hegye sem látszik majd ki a pottyantós budi kerek szegélye alól....

....egyéb érvekről nem is beszélve....

Honnan-miből származik az az érzés, aminek a halvány emléke kísért, most csak épp egy cseppet, ezt a félmondatot olvasván:

"órákig tudnék ott ülni és bámészkodni szerteszét"

Én is órákig tudnék ülni és bámészkodni szerteszét.
Mindegy hogy ahol ülök az a Brown's Bay az Island Mageen valahol Írországban, a Dunapart a Római fürdőnél, egy nevenincs domboldal félúton Gödöllő felé.
Valami, ami belülről jön. Ahogy a víz folyik, ahogy a szél fúj, ahogy a felhők úsznak, ahogy a nap tűz, az eső esik.

Az a minden a helyén van, minden jó így.
Lehet ennek köze Istenhez?