A kollégám azt mondta a törökméz ammóniaszagú, pedig nemis.
Még nincs egy hete, hogy vasárnap kigurultam a búcsúba és beszereztem az évenkénti adagot.
Törökméz, kókusztekercs (az az isteni kemény műanyagízű, amit otthon lehetetlen előállítani), kakasos nyalóka, piros csíkos cukor.
Megszemléltem a 15 éve még gyönyörűnek tartott műanyag nyaklánc- és karkötőszettet, egy hét alatt széteső dömpert és az ötpálcás 14 karátos aranyláncot, a gyerekeiket sétáltató iskolatársaimat.
És hiányoltam a lánchintát.

Ez csak amolyan műbúcsú volt, az igazit valaki ellopta.
Már sok-sok évvel ezelőtt.
Valamikor olyantájt, mikor már nem a dodzsem volt a fő szám, mikor nem gyűjtöttünk két-három héttel előtte pénzt rá, mikor nem jöttek a rokonok már.
Mikor először jutott novemberben eszünkbe utólag, hogy jajj, tényleg, október első vasárnapja...