Ma találkoztam valakivel, akivel már két éve nem.
Aztán előkerült valahogy a szekrény aljából egy névjegykártya, és felhívtam a rajta lévő számot.
Zs. szőkés volt és nem bírtuk megállni a széles vigyort, miközben egymást fixáltuk az Árkád előtt, aztán felhoztuk a diszkóba szökdösést, a takarításokat, az építkezésüket, a férjét, az anyósát, az apámat.
És örülök, hogy jól, van, bár sokan irigylik, mert nem siklott félre, mert élvezi amit csinál és aki mellett csinálja, mert többre vitta, mint a rokonai java.
Hajrá Zs., hajrá Zs.!