Azt a pillanatot próbálom megragadni és rögzíteni, azt az egy rövidkét, mikor ráébredtem, hogy a fiú engem néz.
Diadalmas kis pillanat volt és muszáj volt mosolyogni hozzá.
Mindettől megtámogatva betértem az első szóba jöhető ruhaüzletbe, és ez - mint mindig - alaposan letörte az önbizalmam alakuló csíráit.
Mint amikor egy régi burleszkben széf vagy zongora esik valakinek a fejére és teljesen kilapítja. Majdnem sírva fakadtam a tükörtől.

Hogy is volt az a pillanat?