A munkahelyemen van két sárga rotring és mindkettőnek rágott a vége. Sosem rágtam a rotringomat kiskoromban, mivel túl sok idő telt el, mire kaptam, így talán az első dolog volt, amit értékeltem, amire vigyáztam. Persze nem igazi rotring volt az sem, csak épp ilyen műanyag vacak, amit már 30 Ft-okért leeht kapni, de mikor én kicsi voltam, még nagy szó volt.
A hegyre vigyázni kellett, el ne törjön, mert drága volt, és félévente egy csomaggal, ha került. Így nagyrészt "rendes" ceruzával írtam, mert nem volt rotringhegy. -Re pénz.

Ezt csak azért meséltem el, mert ma elővettem a két rágott végű sárga rotringot itt a cégnél, és teletöltöttem rotringheggyel, amennyi csak fért bele. És mosolyogtam picit, amúgy hejj-miért-nem-19-éve-volt-erre-lehetőségem módra.

Szeretnék egy laptopot.
Saját lakásfalat, amit kifesthetnék.
Autót, százforintosokkal, hogyha vásárolni megyek, mindig legyen.
Meggyszínű faragott könyvespolcot tele olvasnivalóval.
Zuhanykabint, gőzös fürdőszobát és ólomüveget.
Csípős kínai kaját főzni wokban.
Télikertet, öntöznivaló növénykékkel.

És nem.
19 év múlva mindez nem lesz már ekkora öröm.
Mint most.
Lenne.