Nem mondhatja senki, hogy nem hoztam a formám.
Alighogy befejeztem az alábbi sirámot, rápillantottam az órára, és tudtam, semmi nem menthet meg a késéstöl.
Shit, shit, shit.
A könyvtár felé kapkodtam a lábam a vállamról lógó táskával és igyekeztem a félig kopott körömlakkot ledörzsölni az acetonos vattával, merthogy az elsö benyomás milyen fontos.
Már mindenki benn ült. Shit. Shitshitshit.
Is this the English class? - kérdezem sután, miközben persze mindenki engem bámul én meg igyekszem feltünés nélkül zsebre gyürni az acetonos vattát, és kikapcsolni a discmant.

You must be Miss V. - mondja a tanárbácsi iszonyat északír kiejtéssel, és még mindenki engem bámul.
Megspórolom a keresztnevem betüzését azzal, hogy same as V. just with an a at the end, összeszerelem a saját íróasztalom /közepes csörgéssel/, összeszedem a táskámból kiesett mobiltelefont, ceruzát, szétgurult aprópénzt és igyekszem nem az osztály idiótájának érezni magam. No nem mintha menne. Mert persze mindenki engem bámul.

Vizsga, mondja a bácsi és szétosztja a lapot én meg csak mosolygok, mikor valami megjegyzést motyog oda. Nem értem mit mondasz, de majdcsak lesz valami - gondolom, miközben átfutom a májusi vizsga rövid leírását és azokat a problémákat, amik a legtöbb gondot okozzák az angol anyanyelvüeknek.
Nos, lehet hogy gondom van néha, miszerint muszáj vagy muszály és minél vagy minnél, ellenben sosem okozott problémát, hogy two, to, too esetleg there, their vagy they're.

Lehet 24 évesen mégis csak leérettségizek angolból, angol szabályok szerint???:D