Körémzáródott a fal. Megint a házban ülök egész nap, bámulom a fákat, amik a szögesdrótkerítést rejtik. Olvasok kilencszáz oldalakat, de nem szórakoztat, csak menekülni segít. Rajongok filmért, zenéért, addig is elfoglalom magam.

Mesélek. Pont egy hete bébiszittelni voltam, fiatal pár, nemrég költöztek ide. Mosolygós anyuka, szimpatikus apuka, egy közel kétéves alvó kislány. Könnyed csevegés az este előtt/után. A végén szívélyes invitálás az anyukától, hívjam fel amikor csak akarom, megihatnánk együtt egy teát, neki sincs kocsija, és néha egyedül érzi magát a picivel.
Vasárnap túl korán lett volna felhívni, hétfőn elfelejtettem, kedden nem vette fel, szerdán mégsem, csütörtökön majd, péntek nem jó, szombat mégis hétvége.

Hétfö délben jön meg a bácsi Dél-Afrikából, kedd estig adok magamnak időt, hogy ütemtervet készítsek és lebontsam a falat.
A kerítés meg nem az én hatásköröm.