Jaj.
Jajjajjajjajjajjajjajjajjjajj. Jajjaj. Jaj.
Harminchat perc múlva kezdődik az első angolórám. Az első itteni érettségire felkészító angolórám, itt a táborban, ahova a múlt héten jelentkeztem, felettébb könnyelműen. Kitaláltam, milyen jó is lesz nekem, majd használom az agyamat, meg különböző embereket látok, így eme meggondolatlan prodzsekt keretében beiratkoztam.
Most meg rámtört a szokásos elsőalkalomvadidegenekközöttakikismerikegymást érzés, súlyosbítva azzal a tudattal, hogy ez esetben a vadidegenek és közöttem lévő hasonlóság ama tényre korlátozódik, hogy átestünk a zigótaállapoton és a pubertáson.
Érzem, mindenki engem fog bámulni, és azt fogják gondolni mit keres ez a barbár dagadt lány itt, aki még angolul sem tud, joga sincs itt lenni, és különben is, mit képzel ez magáról??

Gondolkodjunk pozitívan: ha ezt túlélem, már egy atomvillanás sem árthat.