Nagy rám a cipőm, de a másik kicsi volt, ezt vettem meg sokpénzért.
Boldogság gyere haza, késő van, gyere haza......ezt énekli a számítógépem a fiatal Cserháti hangján.
A családi cica dorombolva alszik az ágyon.....

Rosszul érzem magam, mintha hiányozna valami az életből most és érzem ennek valami köze van a cipőhöz is. Próbálom végiggondolni, leásni odáig, ahonnan elő tudnám keríteni az okot, de nem megy.

Talán az, hogy jólenne most odabújni valakihez, aki megvigasztal, hogy nem is baj, hogy nagy a cipő, minden rendben lesz majd megoldod, mert ügyes nagylány vagy?
Talán az, hogy döntenem kéne, és nincs kedvem ezért jó lenne most odabújni valakihez aki megvigasztal, hogy nem is baj, hogy nincs kedved dönteni, minden rendben lesz, majd megoldod, mert ügyes nagylány vagy.
Talán az.

Majd megoldom, mert ügyes nagylány vagyok, ugye?

...a cica meg csak alszik. És néhanapján, mikor érzi, nagyon kell, eltűri, hogy hozzásimítsam az arcom.