Egy kívülálló biztos azt mondaná, hogy valószínűleg a nap legvacakabb pillanata az volt, mikor tudatosult bennem, hogy ez az autós itt és most biz'a el fog engem ütni a vadonásúj biciklimmel együtt.

De nem, mert a mai nap legvacakabb pillanata az volt, mikor délután a lándzsás füvek közötti felhőbámulásom közben egy félig idegen fickó értelmetlen és céltalan kotyogását voltam kénytelen hallgatni és azon gondolkoztam, miért is nem olyannal indultam el bringázni, aki nem nyafogja végig az utat és fordít vissza Szentendre félútján mert töri a habselyem macsó seggét a nyereg.

Bár jó eséllyel indul az is, mikor rájöttem, hogy a csodaszép papucs olyan véresre-hólyagosra törte a lábam, hogy másnap a szandált is nehezen viselem. Vagy az, amikor eldöntöttem, hogy anyut hívom fel este - mert defektes a bicaj, ugyan vigyen már haza az Árpád hídtól - tudván, hogy szentségelni fog (amit aztán nem tett meg, mert túlságosan el volt foglalva magával és a híreivel, pedig szerettem volna cseppet kislány lenni, sírni egy sort átölelve az anyukámat és sajnálni magam), miközben leginkább arra vágytam, hogy mindezt ürügyül használva felhívhassak valakit, akitől ellestem mindazt a keveset amit a városi bringázásról eddig tudok, akinek bámulom a stílusát és a... ésés a....

Szép napunk volt ma nemdebár?
Kicsit szeles, és eláztam reggel, miközben a diákkedvezménnyel frissen magamévá tett Büszkeség és balítélet extra speckó DVDnek örömködtem. Mi? Hogy esőt mond megint? Nem baj, kell egy kis felfrissülés!

Még véletlenül se kerüljenek elő olyan dolgok, amikről nem szabad gondolkodnom mostanság.