P.Arankánál voltam tegnap I-vel, az évente szokásos sajtosborozósestét megtartandó.

P. Arankát szeretem, amiben nagy szerepet játszik az is, hogy egyszer azt mondta nekem: geszt, te egy öntudatos és céltudatos dögös maca vagy. Persze szeretném ezt elhinni, és mint minden alkalommal, mikor évente egyszer hazajön, most is elhatároztam, hogy én egy cél-és öntudatos dögös maca vagyok, de ebben mindig megakadályoz valami. Tegnap pl. az, hogy reggel fennakadtam a szögesdrót kerítésen és nehéz céltudatosan és dögösen viselkedni, mikor a csúszós töltésen bogozod a kesztyűd a szakadt kerítésből, és az egyetlen, ami megment a sínekre csúszástól az, hogy a homlokodat a szögesdrótnak nyomod, de ezen már röhögni kell, mert a HÉV is jön és elképzeled milyen vicces is lenne, ha a kesztyűd vinne sírba ráadásul szögesdrótnyomattal a homlokodon.
De nem adom fel, ma némileg megtörtebben ugyan de nekifutok mégegyszer.

Tegnap G is volt, akivel hagymát és májat nyiszatoltunk, meg röhögtünk és megint fél mondatban megoldotta az én nagy problémáim.

Ma meg T lesz, akinek valahogy megmondom, hogy szerintem A rémes hibát követ el, ha hozzámegy nyáron a szürke szihológushoz, mert míg G ragyog a párja mellett A szintelenedni kezdett.

És lesz C is, akivel ráférünk már egymásra, meg M és E és E, ahol tiramisu a menü és tényleg feldobódunk tőle, na meg a bortól, és a végén már csak röhögünk a sok nyavajgáson, amit képesek vagyunk levágni.

Lesz új cipőm is, virágos, a törött talpú régi helyett, ami olyan, mintha penészes és zuzmós lenne egyszerre és befolyik rajta a hólé, de a gyulladt lábujj eddig nem fért bele egy másikba se.

A suli is elkezdőtött, még mit sem tudok a hogyanokról, de kérvényt kéne írnom, és igazolást, meg nyilatkozatot apu nevében.

A munkahelyen lassan sem jönnek rendbe a dolgok, de én most lógok és kész. És kész.

De ezek mögött mindig ott lapul az a mozdulat, ahogy leveszem a telefont a polcról, és megnézem jött-e sms. Várakozásnak hívják. És a sulivége-féle várakozással szemben az sem biztos, hogy van mire.