2005/02/08

Leszedtem a kötést az ujjamról.

Reggel becsúszkáltam a kórházba újrakötözésre, de egy óra alatt meguntam a kellemes meleget, a nénik nyílt tályogműtétjeinek és mindenféle váladékfolyásainak részletekbe menő kitárgyalását, melyről még a könyv sem tudta elvonni a figyelmem. Ha egy óra nem volt elég egy ötperces művelet elvégzéséhez, majd megcsinálom én, este, otthonom csendes magányában.

És voilá. Nem rémisztő, csak szánalmas.
Vak a nagylábujjam.

Nincsenek megjegyzések: