Jómelegszag van a szobámban, és buktaszag, mert az öccs megint buktagyártásba fogott. Hatalmas tenyérrel dagasztja a tésztát, ami mást nem tehet, mint nyúlik, hogy aztán összeálljon lekvárral dugig töltött helyes kis buktákká. Fényes barnára sülnek a sütőben és az illatuk fellopózik a szobámba, ahol a szánkózástól és a hócsatától kipirult arccal, csapzott hajjal, a jegyzethalmok között cicaharisnyában ülve kacagok egy képzeletbeli hullahoppozó alakon.

Ezek azok a dolgok, amikre emlékezni fogok, mikor már az összes osztalékértékelési modellt rég belepte a feledés jótékony homálya. És ez így van jól.