Az az idő, ami eltelik az Örsön írt sms és a hazaérkezés után kapott között pont elég arra, hogy a vörös rejtőszín alatt fehérre őszüljek, és azon folyjon a könnyem belül, hogy megint valaki, aki kapott belőlem egy darabot, de nem tud vele mit kezdeni, így eldobja az egészet.

És ott ül az ember, a horrorhangú szomszédbácsit hallgatva rezegjmááár, aki öntudatlanul is egyre közelebbb jön, hajol és mesél, mesél. Amúgy jó vele beszélgetni, de most csak a táskám zsebére tudok koncentrálni, rezeg vagy nem rezeg? Aztán majdnem elvonja a figyelmem egy "alkoholista vagyok aki nem ivott 3052 napja" kijelentés, és olyan majdnem igazánkomolyodafigyelős zizegjmárzizegjhamondom beszélgetésbe kezdek horrorhangú bácsival, a szembenülő srác legnagyobb mulatságára.

Az az idő, ami eltelik a két gombnyomás és az smsíró nevének megjelenése között, az is megérne egy postot.