Ujjnyi vastag jégdarabok reggel még az ágakhoz tartoztak valami gonosz törpe üvegbe mártotta a világot a földön hevertek ezek a darabok megannyi apró üvegujj egy csomóban ropog a talpam alatt fű törik ágak is törtek éjjel nem bírták a szenvedést tovább bontottam piros reszkető kézzel az üveget hogy élőhöz jussak a holt alatt de az ág csak barna volt és száraz nincséletnincséletnincsélet.