A belfasti rádió most mondja be, hogy kilenc óra van. Hideg van és esik, de legalább fúj a szél. És Írföld jár az eszemben, mi más. Tejes tea mézzel. Csokis süti. Meg ilyenek.

Pénteken beültem egy sörözőbe a munka- és egyéb társakkal. Beszélgettem és figyeltem, kik melyik klikkbe tartoznak, vagy szeretnének tartozni. Ettem egy jó sztrapacskát és úgy tettem, mintha értenék ahhoz, amit mondok.

Aztán E.éknél tengtem-lengtem ma reggelig, végig azt érezvén, valahol máshol vagyok, az idő lomhán elúszik mellettem, és én csak figyelem mi történik, de rám nincs hatással semmi, nem is érdekes mi van, mi lesz.

Ma sarokba ülök, rendet csinálok a szobámban és egy meleg teával a kezemben olvasni fogok.
Istenem, de jó is ez.