Belerúgtam egy cseppet anyu lelkiismeretébe. Meg a húgoméba. De a kutyákba nem.

Megjött a biztosításom. Angliai postássztrájk miatt a levelek két-három hetet késnek.

Beszéltem Bruce-szal. A feleségével volt baja, nem velem. Bocsánatot kért és nem ígért semmit.

Felhívtam valakit panaszkodni. És azon kaptam magam, hogy pesszimista vagyok.

Meg kéne tanulni újra örülni és élvezni ha jó. De nehéz, ha tudom, hogy itt az olyan hamar múlik.
Így inkább csak ülök sarokban és fedő mögé bújva, tésztaszűrősisakban, fakanállal a kezemben várom a rosszat.
Amihez minimum golyóálló mellény és láncfűrész kellene.