Kezdem azt hinni, hogy velem van a baj, nem a világgal. Mihelyt rendbejön az életem egyik része, elkezdek foglalkozni a másikkal, és újra vederben találom magam, és csak csücsülök a mélyén miközben próbálom kitalálni mi is a megoldás.
Diablozni egyszerűbb, ott csak kattogtatom az egeret és gyilkolok mindenkit, aki mozog. Hát ezért játszom.

Halloween lázban ég itt a család, az ablakokon műpókok és műpókhálók, szellemek, narancs és fekete mindenütt. Halloween-mézeskalács készül majd és a gyerkőcök itthon vannak a héten, mert no suli. Ez nem az én ünnepem, nem érzem a hangulatot a csontvázak és a huhogó elemes szellemek ellenére is.

A ház tele van, dugig, 5 gyerek, 4 felnőtt, 2 kutya, én meg a csiga. A padláson épp még nem alszik senki, de kis híján múlt:))
Holnap megyek Belfastba, főzöcskézős estére az önkéntesekkel, aztán két napra Dublinba.
Elterveztem jól, hogy majd lerobogózom, milyen jó buli is lesz, hűha...
Aztán hallottam Moni hangján a telefonban, hogy itt baj lesz, és lőn. Két perc alatt lebeszéltettem a robogásról, mondván, ha nem akarok egy teherautó és egy árok között választani, jobb ha buszozom. Így buszozom hát, mert egyik alternatíva sem tűnt vonzónak perpill. Perpill.