A delutani nap a tengerparti molon talalt, farmerban es trikoban, Tori Amost hallgatva. A kislany nyakig homokosan es vizesen rohangalt a parton. Azon kaptam magam, hogy nincs kedvem nyakig homokosan es vizesen rohangalni a parton, es ezzel egyidoben jott a gondolat, hogy felnottem. Majdnem elbogtem magam, es gyorsan leszaladtam (gondosan felturt nadraggal) a homokba. A viz naggggggyon hideg volt, de gyonyoru koveket talaltam, es beirtam a nevem a homokba.

Erre a napra ugy fogok emlekezni, mikoris - eletemben eloszor - 4-et sikerult kacsaznom egy kovel. Az mar csak a raadas, hogy mindezt a tengerben. Mondtam mar, hogy tengermanias vagyok? Az egyetlen ok, ami koltozesre kenyszerithetne perpill az, ha az orszag, ahol elek rendelkezik tengerparttal. Na jo, ez eleg gyerekes kijelentes, de talan megsem vagyok olyan veszesen felnott, mint az gondoltam. Remelem, hogy nem vagyok az. Ugye nem vagyok az?