Azt hiszem sok kedvenc filmem van, es ha megkerdezik, altalaban a standard sci-fiket es fantasyket sorolom fel.
A mexikoit ma estig nem soroltam volna a kedvencek koze. Cukros tortenet, nezocsalogato nevekkel es kesz. Meg csak Julia Robertset sem szeretem.

Jobb program nem leven a csatornak kozott ugralva megis itt kotottem ki. Tudom is miert. Az ex. Talan a metron utaztunk, mikor megemlitette filmet, mar nem emlekszem. Csak a cimet mondta, megis rogton tudtam mire gondol. En is arra gondoltam....
"When two people love each other but they just can't get it together, when do you get to the point when enough is enough?"
Legelso alkalommal megijesztett, hogy hasonlot valaszoltam volna, mint a lany a filmben, valami osszefuggestelen baromsagot, teletuzdelve az EN szoval. Ma mar mas lenne a valasz, de semmikepp nem a soha. Nem meseben elunk.

De nem az tetszik, amit mindenkeppen uzenni akart nekem az amerikai alomgyar. Az emberek fogtak meg. Azok a tekintetek. Ahogy a lany nez az erekelyen, mikozben kidobja a pasit. Ahogy a pasi nez, mikor epp hulyere veszik. Ahogy a bergyilkos nez, mikozben magyaraz. Emberi. Arnyalatok a fekete-feherben.