Meg nem voltam itt igazan boldog, olyannagyon utos, boldogboldog. Volt, hogy ugy csinaltam, mintha az lennek, repkedtem, szemmel es szajjal is mosolyogtam, lebegtettem a belsom es en sutottem a napot. De ez nem volt igazi, hamis volt, o, de nagyon hamis. Sutott a nap, fujt a szel, es egy kisfiuval masztam a partmenti sziklalkat, lelekben mindketten kulon-kulon, hegymaszok voltunk, akik az eletuk kockaztatasaval erik el a csucsot, hogy aztan ott gyozedelmesen zaszlot bontsanak es oromkodjenek. De befele sugarzott az egyedul, elboritva meg azt a fenyes napot is, de ugy masztam, ugraltam es csusztam, mintha mi sem tortent volna.
Voltam valaha egyedul boldog egyaltan?