Egy picike feregnek erzem magam, aki egy hatalmas szobaban rohangal, ahol a polcok tele vannak alarcokkal, es azokat cserelgeti percrol perce.
Pedig azt hittem ezen a stadiumon mar tul vagyok.

Ma megint teveztem..mostly...az X-manek meggint megmentettek a vilagot, ha jol emlekszem haromszor is, es pokember osszecsapott a hobgoblinnal es megmentette Mary-Jane-t. Szamomra jelenleg ezek a legfontosabb informaciok, sot, az egyetlenek, amik elernek. Azt hiszem elkezdodott a magamba sullyedes. Ergo egy hetig birtam sirankozas nelkul, ez nem nagy eredmeny. Az otthoni emlekek halvanyulnak, es en megint itt ulok, baratok nelkul, es uldozesi maniat kapok attol, hogy amikor ilyen hangulatom van, meg a kutyak is kivonulnak a szobabol. Es persze senki nem mutatkozik, akinek jol kipanaszkodhatnam magam, hogy a pentek este megint a gep elott talal. Mint az elmult harom honapban mindig. Mert mindenki eli a maga kis eletet, aminek egy vekonyka avagy epp kevesbe vekonya szeletje vagyok csak. De ha az ember messzire kerul a szeletke csak vekonyodik es vekonyodik.
Legalabb olyasvalakit talalnek online, aki hasonloan magasajnal, es jol feleidegesitenenk egymast a nyafogasunkkal:]]