Ketsegbeeses. Elborit mindent, ramtelepszik, fojtogat. Nem latok kiutat, nem is akarok latni. Ugy erzem megint, hogy magamra maradtam, gyulolom az egesz vilagot, mindenki ellenem van, senki nem segit. Persze tudom, hogy ez nem igaz, de az ember sutbavaghatja a fene nagy eszet, az osszes tanult dolgot ha az erzesek, atveszik a kontrollt nem vagyok kulonb, mint egy oteves gyerek, aki a boltban hisztizik a csokiert.

Ma felhivott a takaritos neni, hogy megse megy a ferje a vilag veger x idore, igy nincs szuksege takaritora. Rajottem, hogy ez a ket honap baromi gyorsan el fog telni, es baromi keves penzt fogok keresni azalatt. Rajottem, hogy holnap reggel a Bacsi lelep vasarnap reggelig, rogbit nezni valahova Angliaba, ergo ugrott a kirandulas az esotol fuggetlenul. Rajottem, hogy rohadtul nem lesz penzem, es ez folyamatosan stresszel, nap mint nap igy kelek, igy fekszem, papa orszagkorbejaros almok. Nem hivott senki bebiszittingelni, ergo abbol sem jon semmi. Ellenben sirni meg tudok. Azt hiszem meg tudok.

Es ilyenkor jonnek az idetlen reakciok kivulrol, es ahelyett, hogy atolelne valaki, barki, es azt mondana nem lesz semmi baj, en meg jol elhinnem, es lassacskan kitalalnek valamit, vagy elhatarozasra jutnek, szoval ehelyett jonnek az okoskodasok, hogy akkor miert nem jossz haza, miert nem keresel mas takaritast, sporolsz, csinalod ezt, csinalod azt blablablablabla...Mint az Ex..mikor a koversegem miatt depiztem sokadszorra, es o csak nezett ram az "akkormiertnemkezdeszvalamitmagaddal"-nezessel es azt mondta, hogy el kene mennem tornazni, de vegul is neki igy is tetszem. Puff, meg egy rugas belem, vigasz cimen.

Most beszeltem Cicaval. Hiaba akartam neki elmondani, hogy milyen rosszul vagyok en, nemment. Buli volt, persze, jol erezte magat, nagyon is. Es meg mindig lebeg, most mit huzzam le? Arrol nem is szolva, hogy oszinten szolva egy ketnapos buli utan melyikonket hatna meg a szive legmelyeig ha a baratnoje hisztizik? Hat engem nem, az biztos, latszolag talan vigasztalnam, de tulsagosan el lennek foglalva magammal. Arrol nem is szolva, hogy ilyenkor kurtara nem segit a vigasz sem. Tudom, hogy sarokra kene allni, de perpill letortek, es nem talalom a pillanatragasztot. Ugyhogy inkabb kibogom magam, es igyekszem nem lehuzni Cicat. Egy picit sem. Es igyekszem azt sem erzekeltetni persze, hogy mennyire feltekeny vagyok arra, mennyire tud o no lenni, es en mennyire nem. Es ilyenkor az sem segit, hogy latom, nem boldogabb o azzal, amilye van, ugyanugy cipelheti mindenfele keresztjeit.
Vajon mindenki elkuldi a fenebe neha az emberiseget, elen a legjobb baratnojevel?

Najah...szegeny en, a vilag legszerencsetlenebb ferge, akit baromira nem erdekelnek az etiop ehezok...