Egy csomo tortenes. Foleg. Gondolkodas meg mindig ohne. A gondolkodas halal. A gondolkodas depresszio. A gondolkodas kiirtando. Talan igy szuletnek a zsarnokok, undok kis bekakbol nonek hatalmas, undorito disznokka.
Az utobbi ket napban megint esik. Egyfolytaban. Biztos vagyok benne, hogy Douglas Adams erosen a Brit-szigetekre koncentralt, mikor kitalalta az eso 153(?) fajtajat. Asszem en ugy 25nel tartok..Ez talan mar eleg egy esohercegnoi cimre.

Csutortokon sutott a nap en meg meglatogattam a Greenmount Mezogazdasagi Foiskola konyvtarat, es diplomaelokeszites cimen negy oran keresztul fajditottam a fejem holmi birkatenyesztesi szakkonyvekkel. Ennek eredmenyekepp perpill egy algopyrinnel kevesebbel rendelkezem, amde kulonbseget tudok tenni a hegyi, a magasfoldi es a siksagi juhaszat kozott. Ketseges, hogy fogom-e valaha hasznalni ezt a tudast azon kivul, hogy meggyozom a konzulensem (??), hogy ennek az egesznek tulajdonkeppen van ertelme.

Meg mindig nem tudom, kell-e a biztositonak nemzetkozi jogositvany, de kezdem feladni. Naponta mondom a bacsinak, naponta felejti el. Mar nem hiszem el, hogy veletlenul. Duhomben sirni tudnek. Is. Meg foleg rugdosni.

Nem vagyok vicces, pedig tortennek velem mindenfelek. Mikor ott es akkor vagyok, eszembe is jut, hogy ezt mind le kene irni, de mire ide jutok csak semmitmondanek. Igy kimarad az utmenten pisilo bacsi, az orult birka, a jovialis konyvtarosur, a barati beszelgetes a nemet lanykaval, a mosogatashalmok, a lustasag, a filmek amiket lattam, a meglepetestelefon.....marad ez a zanzasitott verzio, es ez is valik egyre unalmasabba.
Talan az a baj, hogy en nem akarnam tudni, mi van velem...