Mióta hazajöttünk frenetikus energiával dolgozom a lakáson megint: felkerültek a függönyök a nappaliban és a hálóban, az ebédlőasztal a célegyenesben. Szeretném már végre kényelmesen, a saját kuckómban, védve érezni magam itthon. Mióta ezt csinálom, rájöttem, hogy amennyire nem érzem a személyiségem kiterjesztésének azt, hogy öltözöm, mennyivel inkább igen, hogy milyen környezetben élek. Ennek megfelelően sűrűn van rendetlenség:)
Ez az ötlet Pinterestről jött és készült hónapokig, sok más mellett. Az egész ott kezdődött, hogy volt egy vagy 20 eves ütött-kopott, penészes, anyutól öröklött gyúródeszka ami pont jó lett táblának. És néhány random újrafestett képkeret.
Mimi nem nagyon szeret rajzolni, és az egyéb kapott rajzokat valahova eltüntettem. Egyértelműen inkabb anyának szól mindez, de ő örül ezerrel, jó ez így.
Mimi nem nagyon szeret rajzolni, és az egyéb kapott rajzokat valahova eltüntettem. Egyértelműen inkabb anyának szól mindez, de ő örül ezerrel, jó ez így.
Since we got home I'm working on the flat again: now we have curtains in the living room and bedroom, the dining table is almost done too. I'd really like to cosy up in my own little corner of the world, protected and warm. Since I've been doing all this I had to realise while I don't feel dressing up as an extension of my personality, I definitely do that with my surroundings. Thus we have untidy places often:)
This idea came from Pinterest and was an ongoing work for months, as so many other things. All started with a 20 years old, worn and battered, kneading board inherited from my mum, that was perfect for the blackboard. And some random repainted picture frames.
Mimi doesn't really like to draw and all the drawings we've received from others I managed to misplace somewhere. This is definitely something made for mummy, but she loves it, so it's all good.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése