Ha valahogy mégis találkoznánk egy zsúfolt buszon,
néznénk egymásra zavartan,
és nem tudnánk mit mondani,
elmondanám akkor, hogy néha
mikor én beszélek téged hallak közben,
és a hülye favicceken is ugyanúgy vihogok.

Hogy nem bírom a gúnyos kezdet nélkül,
és a komoly csak utána jöhet,
ilyenkor mindig eszembe jut
mennyire utáltam benned ezt.

Farigcsálom itt most ezt a pár sort
ujjaimból dőlnek a szavak,
tudom te nevetnél ezen
mégis szeretném, hogy tudd:
amit akkor adtál
az mind bennem maradt.