És akkor felébrednék egy faházban,
ahol az ablakban piros muskátlik figyelik a postást és a tejesembert,
ahol az ágynemű ropogós és napszagú,
ahol a fürdőszobába reggeltől egész estig besüt a nap,
ahol a számítógépet csak akkor kapcsolom be, ha a barátaimnak írok,
ahol mosolygós hangon szólnak a reggeli hírek és délután almáspiteillat terjeng a konyhában.

Ahol a lelkek vagy fehérek vagy feketék. Nem pirosak és kékek, maszatosak, csíkosak és pettyesek, lyukasak, gyűröttek, bugyrosak vagy foltosak.

Egy tisztalapsima-lelket, egy igen-nem agyat, egy kézimunka-egyencsomagot kérnék.

És akkor felébrednék egy faházban.