2004/11/02

Földön ülök megint és tudatosan mosom ki a mai napom, készülök a holnap reggeli mumustalálkámra (lásd szakdolgozat és konzulens címszó), ami főképp abból áll, hogy a feltekeredett gyomrom próbálom kisimítgatni, gyertyalángot bámulok, Dido szól a hi-fiből.

Nem tudom, hogy kezdjek bele. Még a mai napom is könnyebb lenne elmesélni, pedig az aztán úgy kezdődött, hogy feleslegesen tettem ki piciny lelkemet a főnökömért és mentem be egy órával hamarabb. Ez persze úgy volt, hogy vasárnap este felhív, hogy jajj, neki bankkártyalimitje van, nem lesz elég pénze gatyát és inget venni Németországban, találjak ki valamit....ehh nincs is kedvem végigmesélni...így utólag látom a humoros oldalát persze, és ha felhívna G. pl. jót röhögnénk rajta, de most inkább csak fáradtan hasalok, mert a humorizáláshoz gondolkodni kéne, nekem meg csak annyira telik, hogy azon filózzak, amit búzavirág mai bejegyzése hozott felszínre.

Nem vagyok sem sikeres, sem szingli igazán a szó divatos értelmében, nem döngenek körül pasik és nők sem. Felvágok a szánalmas dolgaimmal, hogy nappali mellett dolgozom főállásban, hogy azt hiszem van ízlésem, hogy bébisintérkedtem külföldön, hogy vannak emberek, akik okosnak hisznek. Fényezem magam nap mint nap és érzem, hogy átlátnak mindezen, de játszom tovább, kell ez a pici fensőbbségérzés, közben meg köpködöm magam miközben a metrón kómázom reggel, mert mit fölényeskedsz kisanyám, te is csak egy kripli vagy.

Nekifutásból rontok az ajtónak és csodálkozom hogy a képek sorra leesnek a falról én meg romokon hasalok, mert nem értem, hogy jelentősége van az ajtónyitás módjának és idejének is, nem értem, minek kell bélyeggyűjteményt emlegetni, ha mindannyian tudjuk, hogy a szexre (fenét szexre, dugásra) gondolunk és eltüntetem az illúzió maradékát is a kapcsolatokból szabályrendszereket felállítva amikről épp én magyaráztam E.-nek, hogy baromság, az emberek nem így működnek.

Lökdösődni már baromi jól tudok, de meg kéne tanulnom siklani, alig-alig érintve az embereket, mert a társadalom így kívánja. És mert én is így kívánom.

Nincsenek megjegyzések: