9 nap múlva megyek haza.
És még mindig nem tudom otthon maradok-e vagy sem.
Akik ismernek tudják, utálok dönteni, utálokutálokutálok.
Elvileg vége lenne a vegetálásnak, pénteken megjött az utolsó hiányzó papír a robogómhoz, száguldozhatok egy évig mostantól aggódás nélkül. Suliba is járhatnék, pöpec lennék angolból.
De kezdem unni, hogy semmit nem csinalok. Nincs célja igazán hogy itt legyek, annyi csalódás és szenvedés után elveszett a varázs. Megromlott Írország, elment az íze, rossz szögből láttam a csodát és kicsit belekeseredtem.
Angolul tudok annyira amennyire szeretnék.
És lehet, hogy esetleg netántalán van egy icike-picike lehetőségem, nagyon halványka igaz, de lehetőség, hogy otthon kapjak munkát, olyat, amit valszín élveznék, ami tapasztalatot adna, és amihez igazán csak angol kell. Kihívásféle.
Most döntenem kell, visszajövök-e, mikor szóljak Bruce-nak, hogyan, mit, miért.
Utálomutálomutálom.
Miért nem hagynak engem a langyos kis posványomban megbüdösödni?